Kétfunkciós poszt

Szégyen. Ez az első szó, ami eszembe jut, ha rápillantok az utolsó bejegyzés dátumára. Az valahogy nem megengedett, hogy csaknem négy hét teljen el két poszt megjelenése között! Még akkor sem, ha éppenséggel a kommentek száma nem mutat nagy érdeklődést eme új formátum iránt, merthogy ugyebár egy naplót (és az annak modern változata volna, vagy mifene) elsősorban magának ír az ember... Bár igaz, hogy ebben az esetben viszont csak akkor kell írni bele, ha ő maga (tehát a "tulaj") úgy érzi. Na, és ezzel be is zártam leheletnyi belső vívódásaim polemizációs körét, és visszajutottam oda, hogy rátérhetek ezen virtuális kocsmaasztal érdemi mondanivalójának ismertetésére.

Ez pedig két részből állna.

Egyrészt szeretném a magam, ezúttal kifejezetten lakonikus módján vitaindítás gyanánt bedobni személyes álláspontomat a Klub elmúlt időszakban átélt eseményeivel kapcsolatban. Ez pedig annyi lenne, hogy

a) Jani távozását kurvára sajnálom, de őt kurvára megértem.

Jani, köszönünk mindent, sok sikert az edzői pályán, magunknak meg hasonló habitusú játékost kívánok magunknak a jövőre nézve!

Mátyus Jani! Mátyus Jani!

b) Ferencz elküldése végső soron rendben van, bár megjegyzem, egy normálisan rendben tartott ölözőben ilyen nem történhetett volna meg. Ez pedig az edző felelőssége.

c) És végül a két fiatallal kapcsolatban: ha sokáig voltak és bebasztak, rendben van, ha csak kimentek, és időben otthon voltak, a bűnük pedig annyi, hogy megfordultak egy szórakozóhelyen, akkor kapja be a vezetőség.

Na, de ez csak a fent említett két poszt-gerjesztő ok közül az egyik volt, a másik, hogy kissé megkésve bár, de a magam stílusában lereagáljam a választások eredményét. Íme:

Stefi!
Ide várunk egy hosszabb beszámolót a többségünk által ignorálni kényszerült múlt heti ankétról!
Köszi előre is!

Az egyensúlyért...

Előző bejegyzésünk kevéske hozzászólásaiból (meg a potenciális olvasók ismeretéből) kiindulva némi viszolygást válthatott ki annak tartalma. Annak érdekében, hogy a lehetőségemre álló eszközökkel tudatosítsam, eszem ágában sincs semmilyen kóros irányba elmenni, és hogy kicsit helyreállítsam az esetlegesen megbillent belső lelki egyensúlyokat, most két (+1 ajándék) videóval jelentkezek. És ilyeneket, ehhez hasonlókat ezután is tervezek, mert ha már élőben nem élünk át gyakran ilyet (soha?), legalább pár percre had próbáljuk meg átérezni a kifeszülést...(Ha minden igaz és eltaláltam, Viktor ezekről a videókról beszél pár hete. Amúgy a végig hallható dallamra nekünk is mintha lenne egy dalunk, mégha már nagyon régen nem is "vettük elő"...)


Éééééés, jöjjön a ráadás. Ezt csak úgy. :) Úgy rémlik, ilyenekről is szokott szó lenni. :)