Vége...

A minap Stefi, s rajta keresztül mi is az alábbi levelet kaptuk. Számomra óriási szomorúságot okoz, legfőképpen azért, mert ilyen szurkoló-központú vezetése a klubnak (de talán egyetlen más klubnak sem hazánkban) nem nagyon volt még, s talán nem is lesz már soha. Persze Krisznek ezúton is tisztelet, és sok erőt innen is a további küzdelemhez, ha bármiben tudunk segíteni, azt hiszem mondhatom mindenki nevében, állunk rendelkezésre.

És akkor a levél:

"Szia!

Sajnos az utóbbi időben nem tudtunk találkozni (ráment a szívemre és az idegeimre az elmúlt három hónap, és a kezelésem miatt nem tudok itthonról kimozdulni) és úgy érzem, hogy most én tartozom egy kisebb beszámolóval. Mindig őszintén elmondtam neked a gondjainkat és az örömeinket, ezért természetesen most is így teszek.

 Végtelenül sajnálom és szégyellem, hogy a kisebbségi tulajdonos (aki egyébként az önkormányzat befizetésének kétszeresét biztosította) egy partnercégének vesszőfutása miatt nem tud(t)ja teljesíteni kötelezettségét, s így a tatabányai futball anyagi hátterét. Természetesen, mivel az ő ajánlásukra neveztek ki ügyvezetővé, így március 10. napjával kértem munkaviszonyom megszüntetését.

 Oly sok tervem volt, amit szerettem volna megvalósítani, sajnos már nincs erre lehetőségem. Pedig ez a klub megérdemelné, hogy biztosabb és jobb körülmények között tudjon működni! Gyengének találtattam, mert nem sikerült a régióból újabb és újabb szponzorokat bevonni, de az is igaz, hogy ehhez semmi segítséget sem kaptam. Persze ez számomra nem mentség, ez egyértelmű kudarc!

 Szeretném rajtad keresztül ezúton megköszönni minden szurkolónak, hogy buzdították a csapatot, hogy érdeklődtetek felőlünk, remélem, hogy ennél sokkal, de sokkal több örömben lehet majd részetek a későbbiekben, mert megérdemlitek!

 Örülök, hogy megismertelek benneteket, kívánom, hogy jussatok túl mielőbb ezen az átkozott helyzeten!

 Üdv:



Horváth Győző"
 
 
Mit lehet ehhez hozzátenni? Csak ennyit:
 
Győző, köszönünk mindent, reméljük találkozunk még a jövőben, akár (sőt, leginkább...) a tatabányai lelátón!
 
És mindenekelőtt jobbulást, mielőbbi felépülést!
 
TURUL ULTRÁI
 
TATABÁNYA 1910