Nincs épp újságírói vénám, de azért megpróbálkozok vele:) Az én történetem méd délután egykor kezdődött, amikor megtudtam, hogy kettőkor elindulhatok Tatabányára Pestről. Gondoltam háromra otthon vagyok és Robi kolegával indulhatunk is. Fiatal fejemmel nem is gondoltam h meccsnapon létezhet ekkora dugó:) Tehát háromkor már felhajthattam az M1-esre szegény Suzukit halálra nyúzva dübörögtem haza ahol pillanatok alatt összeszedtük a hatalmas létszámot és már indultunk is. A GPS érkezési időnek a meccs vége utáni tizedik percet írta, de hát milyen fanatikus aki ilyen helyzetben még csak meg sem próbálná azt a röpke 190km-t kedvenc csapatáért. Mint kiderült a lehető legrosszabb úton száguldottunk a meccsre plusz volt egy tizenegy kilométeres kitérőnk és a parkolóba még így is a meccs vége előtt legalább 10 perccel érkeztünk. Mi a tanulság? A lehetetlen nem létezik:) Hatalmas örömmel töltött el, hogy ott lehetek a szezonzáró meccsen, hab volt a tortán, hogy hatalmas hangulat volt a meccsen, a játékosok küzdöttek, igazán jó 8 percet láttam:) ráadásul még egy gólt is. A hazafele vezető út nem volt épp zökkenőmentes de talán így volt jó:) Összességében talán az egyik legjobb, de mindenképpen a legizgalmasabb túra volt:)
Duna FC Tatabánya Kiprich József kicsit sok volt nekem mára. Ésjövőhéttől minden meccsem idegenbeli:)))
Igen-igen, az ígéret szép szó, ha betartják... Nem vett rá semmi, hogy sorokba szedjem élményeimet, pedig lehetett volna csemegézni a délután, este eseményeiből. Jó kis túra volt! De melyik nem az a másnapról visszagondolva, nem igaz:)? Röviden: Pénteki munkanap után mindenki a maga módján közelítette meg a célállomást. A túra szokványosan telt. Mindenki beszámolt a hét történéseiről, legyen az munka, iskola, új nő, régi nő stb. Az utasok sörital társaságában mélyültek el a gondolatokban. Gyorsan haladtunk előre, de az óramutató is sietősen robogott 5 óra felé. Kaposvári tiszteletkörünk után 15 perces késéssel érkeztünk meg Nagyberkibe. A "színházban" - megérkezésünk után - 56 ember foglalta el megérdemelt álló/támaszkodó helyét. Elszomorító... Az első félidő kiegyenlített játékot hozott. Viszont a másodikban beindult a gépezet. Csapatunk egymás után alakította ki a helyzeteket, lehetőséget biztosítva nagy kedvencünk (a Főszereplő, Farkas Jani) mesterhármasához. Csodálatos lezárása az itt eltöltött karrierjének. KÖSZÖNJÜK! Jani, sok sikert kívánunk a későbbi karrieredhez!
Bizakodva várjuk a későbbi, csapatkörüli fejleményeket...és reméljük, hogy a "szóbeszédek" csak "szóbeszédek" maradnak...
Előtört az "EMBER" Farkas Janiból...!
VálaszTörlésVárom már az újságírói véna által megírt beszámolót,de nagyon!
Stefi
a 14es mez méltó helyére került:)
VálaszTörlésG.D.
Én is várom, ki fogja "elkövetni"?
VálaszTörléshazafelé Peti azt mondta, h megírja, de lehet, h ezt az a 6-7 sör mondatta vele:)
VálaszTörlésG.D.
beszámolni jó dolog! :)
VálaszTörlésAurél
Nincs épp újságírói vénám, de azért megpróbálkozok vele:) Az én történetem
VálaszTörlésméd délután egykor kezdődött, amikor megtudtam, hogy kettőkor elindulhatok Tatabányára Pestről. Gondoltam háromra otthon vagyok és Robi kolegával
indulhatunk is. Fiatal fejemmel nem is gondoltam h meccsnapon létezhet ekkora dugó:) Tehát háromkor már felhajthattam az M1-esre szegény Suzukit halálra nyúzva dübörögtem haza ahol pillanatok alatt összeszedtük a hatalmas létszámot és már indultunk is. A GPS érkezési időnek a meccs vége utáni tizedik percet írta, de hát milyen fanatikus aki ilyen helyzetben még csak meg sem próbálná azt a röpke 190km-t kedvenc csapatáért. Mint kiderült a lehető legrosszabb úton száguldottunk a meccsre plusz volt egy tizenegy kilométeres kitérőnk és a parkolóba még így is a meccs vége előtt legalább 10 perccel érkeztünk. Mi a tanulság? A lehetetlen nem létezik:) Hatalmas örömmel töltött el, hogy ott lehetek a szezonzáró meccsen, hab volt a tortán, hogy hatalmas hangulat volt a meccsen, a játékosok küzdöttek, igazán jó 8 percet láttam:) ráadásul még egy gólt is. A hazafele vezető út nem volt épp zökkenőmentes de talán így volt jó:) Összességében talán az egyik legjobb, de mindenképpen a legizgalmasabb túra volt:)
Duna FC Tatabánya Kiprich József kicsit sok volt nekem mára. Ésjövőhéttől minden meccsem idegenbeli:)))
Sziasztok Barátaim!
VálaszTörlésIgen-igen, az ígéret szép szó, ha betartják... Nem vett rá semmi, hogy sorokba szedjem élményeimet, pedig lehetett volna csemegézni a délután, este eseményeiből.
Jó kis túra volt! De melyik nem az a másnapról visszagondolva, nem igaz:)?
Röviden:
Pénteki munkanap után mindenki a maga módján közelítette meg a célállomást. A túra szokványosan telt. Mindenki beszámolt a hét történéseiről, legyen az munka, iskola, új nő, régi nő stb. Az utasok sörital társaságában mélyültek el a gondolatokban. Gyorsan haladtunk előre, de az óramutató is sietősen robogott 5 óra felé. Kaposvári tiszteletkörünk után 15 perces késéssel érkeztünk meg Nagyberkibe. A "színházban" - megérkezésünk után - 56 ember foglalta el megérdemelt álló/támaszkodó helyét. Elszomorító... Az első félidő kiegyenlített játékot hozott. Viszont a másodikban beindult a gépezet. Csapatunk egymás után alakította ki a helyzeteket, lehetőséget biztosítva nagy kedvencünk (a Főszereplő, Farkas Jani) mesterhármasához.
Csodálatos lezárása az itt eltöltött karrierjének. KÖSZÖNJÜK!
Jani, sok sikert kívánunk a későbbi karrieredhez!
Bizakodva várjuk a későbbi, csapatkörüli fejleményeket...és reméljük, hogy a "szóbeszédek" csak "szóbeszédek" maradnak...
Peti
Ragyogó, uraim, csak így tovább!
VálaszTörlésOtt éreztem magam Nagyberkiben...
Hamarosan találkozunk, nyáron sem "állhatunk le"...
Dani, akkor mi ketten megalapíthatjuk az "Always Away" gruppot... :)
VálaszTörlésEgyébként igen. És akkor a BCO egyeduralmát megszakítanánk:) Éljen az AAG :)
VálaszTörlés