Bravúr (?)

Nem szeretném, hogy így legyen, de erősen el kellett gondolkodnom, hogy azt a kérdőjelet a címben egyáltalán odategyem-e. De azért a 3/3 mégiscsak 3/3. És most nem a letűnt idők megvetett beszervezettjeire utalok, hanem bizony az elmúlt időszakban felrajzolt mutatónkra. A legfájóbb pedig nem is a ténye, hanem az, hogy pont azon három csapat ellen jött össze, akik ellen a legjobban kellett volna a vereségek számával megegyező pontszám. Mármint meccsenként... Nyilván per pillanat nem én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy ennél részletesebb bírálatot fogalmazzak meg, hisz a háromból kettőről "sikerült" lemaradnom, de úgy érzem, a vereségekkel nem csak akkor lehet baja az embernek, ha a lelátón volt "szerencséje" végigkövetni, ahogy megszületett. Tudom, mert mondtátok, hogy ezen meccsek alatt voltak olyan időszakaink, amikor alkalmasint a szezon legjobb teljesítményét tettük ki a gyepre, de mint régóta tudjuk, a foci nem is műkorcsolya, és nem is talajtorna, itt nem számítanak fel pluszpontokat a kivitelezés szépségéért. Ami a fociban számít, abban pedig elég határozott mozdulattal ugrottunk fel a szopórollerre sajnos. És mivel nem ez az első ilyen kellemetlen szekvenciánk a szezonban, élek a gyanúperrel, hogy a háttérben hasonló mozaikszemek álltak össze prosztatavizsgálathoz hasonlóan fájdalmas egésszé, mint az ezt megelőző esetekben. A privát kérdésem csupán annyi: van-e olyan lehetséges kimenetel (itt most nem túl halványan például egy hetedik helyre gondolok az év végi eredményhirdetéskor), ami után az illetékesek azt mondják: "Köszi, nagyon köszi, hogy megpróbáltad, de úgy tűnik, aki jó focista volt, nem biztos, hogy jó edzőnek is. Viszlát." Ez persze csak egy provokatív teória, de nem érzem minden idegszálammal a vágyat arra, hogy ne álljon elő ez a helyzet a valóságban... Nem azért, mert rosszat akarok a csapatomnak, nem. De nagyon-nagyon nem szeretem, ha semmibe vesznek. Mert a szurkoló megértő is lehet, türelmes is, sőt, kell is, hogy az legyen, el is fogad sok mindent, de egyet sose tesz: nem ad fel harcot. Amikor látja, hogy nem lehet meg az első számú cél, akkor szeretné a második legjobbat. Azaz: nincs bajnoki cím? Kár. Előre a második helyért!
A bajom az, hogy nem látom, hogy a "túloldalon" is elegen képviselnék ezt a hozzáállást...

Sebaj.

Újváros jó túra, én még nem voltam ott, tán az eső sem esik annyit, mint a legutóbbi dél irányába indított utazás alkalmával, hátha meglesz a bravúr (?)!