Nincs box, nincs foci

És akkor két és fél év eltelte után itt az első poszt, amit azon melegében, a lehető legrövidebb átfutási idővel szülök meg. Merthogy épp most értem haza a Duna partjára. De nem ez az egy rekord dőlt ma meg, hiszen a magam részéről arra sem nagyon emlékszem, hogy hazai meccsen annyian legyünk csak, amennyien elférünk egy Daci Loganben. Ez a legalja. Lehet, hogy más is úgy van vele, mint Béla, hogy ha nincs box, nincs foci se? :)
De félre a tréfát.

Gyerekek, ez mi a fasz? Munka, csaj, miegymás? Ne szórakozzatok már, ilyeneket bárki mondhat! Meg van baszva az egész, ha már az a 15 ember se tudja kitolni a seggét, aki eddig legalább hazai meccsen elhitette velem, hogy van itt valami csoport- vagy közösségféle emberhalmaz. Szedjétek össze magatokat a kedvemért, van a világon túlóra, szabadság, meg két kezetek is, amit használhattok, ha az asszony testmegvonással szankcionál.

A csajok a focit a rajongásig csak Törökországban szeretik, úgyhogy ezt nektek kell elintézni.


Amúgy az a jelenet megvan, amikor 1200 újpesti leszáll a metróról a Népligetnél, felvonul az Üllőire a parkoló mellé, majd Szőke odamegy a kordonhoz, ahol Kubatov átnyújtja nekik a meccsre szóló 1200 darab tiszteletjegyet?
Na, múlt héten pontosan ez volt a szcenárió, csak mások játszották el karaktereket, Stefi volt Szőke és Győző Kubatov.

Azt gondolom, ez nem mindennapos jelenet, és maximális tisztelet ezúton is Győzőnek, akinek innen is sok sikert veszprémi munkájához, többet, mint amennyi nálunk jutott neki.

Blue is the colour, HAJRÁ CHELSEA!