A büdösúristenit!

Hát erre már aztán tényleg nem tudok mást mondani. Komolyan mondom, úgy érzem, mintha a magyar labdarúgás egyszerűen szórakozna velem, és közben pofátlanul röhögne a markában. Mert ugyan mi más magyarázata lehetne annak, hogy a törökök meg az észtek ellen, amikor egy fabatkát nem adtam azért, hogy nem 6, de 4 vagy akár 3 pontot szerzünk, sőt, valahol lelkem ördögi bugyraiban még reméltem is, hogy elválik végre a szar a májtól, és a Nemzet Piktora végre az őt megillető, a padtól minél távolabbi helyre kerül, akkor országos eufóriát okozva sima kettős győzelemmel zárjuk azt az epizódot? Most meg, amikor akkori tudathasadásomon tovahaladva őszinte reménnyel hittem, hogy zártkapu ide, kiemelkedő formájú kulcsemberek hiánya oda, azért valahogy csak szőröstalpúakat fogunk vacsorázni, akkor az utolsó pillanatban, igazi  jó magyarosch módon kapok egy akkora maflást, hogy a fal adja a másikat.
Tudjátok, most amolyan ambivalenciahegy épült bennem a meccs kapcsán, annak lefolyásával összefüggésben. Olyanokra gondolok itt például, hogy bár aki látott már 10-nél több komoly focimeccset életében, az tudhatta Szalai melléfejelt helyzeténél, hogy itt majd előbb-utóbb alánk tolják a szopórollert, azért a végén már csak-csak abban hittem, hogy ez a meccs lesz a szabályt erősítő kivétel, és mégis betekerünk valahogy a célig. Aztán nem, maradt minden a "régiben". Vagy például, hogy amikor a 80-85. perc környékén már azon morfondírozok magamban, hogy lehet, rosszul ítéltem meg Faszrajzot, kezdem megkövetni, miszerint így vagy úgy, de mégiscsak hoz olyan meccseket, amit elődei közül a legtöbben nem igazán tettek, már kezdem azt hinni, az én lelkemben volt valami nemkívánatos góc, ami miatt ezt a felkészült, szakmailag megkérdőjelezhetetlen edzőfejedelmet eleve beskatulyáztam magamban, minden elismerésre méltó eredményét valahogy elvitatva tőle, akkor egy szemvillanás alatt rájövök, hogy azért ez mégiscsak egy igazi balfasz. Mondhatnám, hogy az az egyetlen momentum a 92. percben kijózanított, azonnali hatállyal. Mert a meccs azon kívüli 92 és fél perce persze ettől még pont ugyanolyan volt, mintha ez a törvényszerű dugó nem érkezett volna meg, tehát a megítélése sem feltétlenül kellene, hogy egycsapásra így megforduljon, csakhogy a valóság úgy érzem inkább ahhoz áll közel, amit a lefújás után éreztem, ami azelőtt volt, az csak az eredményjelző látványa keltette talmi bódulat elvakító hatásának számlájára volt írható. Mert arra továbbra sincs magyarázat, hogy lehet Mészáros alapember, aki szegénykém lehet, hogy gyors, de darabos és ostoba, hogy miért kell egy ilyen meccsen kockáztatni Mackóalsót, aki persze hatalmas figura, igazi bohóc, a semleges szitukban nagyon szórakoztatóan lépegeti át és engedi ki a labdákat, amik fénypontjai lehetnének egy uborkaszezonbeli gálameccsnek, csak épp kirúgása nem volt, ami emberhez ment volna, a hátratett labdákat egyszer nem játszotta meg, és az egyetlen kulcspillanatban megint nem értette meg magát a védőkkel, nem jött ki Zrínyi módjára úgy, ahogy ott és akkor kellett volna. (Volt még egy másik jelenet, amit a fent említett védőfejedelemmel karöltve hozott össze, és ami alkalmas volt magyar emberek százezreiben a másodperc törtrésze alatt megfagyasztani a szart...) Lehetne még sorolni azokat a döntéseket, amiket bár ő maga dagályos, semmitmondó körmondatokban biztosan meg tudna magyarázni, csakhogy ettől még sok százezren, millióan ugyanúgy nem értenénk a hátterüket, a motivációikat, leginkább azért, mert azokat nem is lehet.
Áááá, mindegy, tényleg, nem próbálom ezt tovább boncolni, mert az a helyzet, hogy bár a válogatott évtizedes eredményei tényleg tettek érte, hogy bizonyos fokú közömbösség azért maradjon bennem egy-egy váratlanabbnak tűnő trombita után, azért ez a tegnapi, még akkor is, ha ráadásul nem is volt teljesen váratlan (ahogy fent említettem, főleg a fejes után, amit mondanom sem kell, szerintem Böde mondjuk tízből tízszer befejel), még most is kurvára és egyelőre az enyhülés érzetének teljes hiányával marja a szívemet.

Az MLSZ-nek és a FIFÁ-nak, de mindenekelőtt a magyar rendőrségnek meg ezúton is a jó kurva anyját!