Ma egyszerűen nincs más lehetőség, csak a győzelem. Chokitósan vagy szépen, egy árva öngóllal vagy fiesztával, de ha komolyan gondolja bárki, akinek szerepe van a csapat játékában, szereplésében (mi sajnos ilyen szempontból periférikusak vagyunk), hogy egy megyeszékhely csapatának minimum a másodosztályban a helye, akkor most kell tennie érte, mert alighanem ez az utolsó alkalom. Hiába van még ezen kívül is 5 meccs, egyszerűen a mostaninak olyan súlya van pszichés és minden egyéb szempontból is, hogy ha ezt nem húzzuk be, én a magam részéről elbúcsúzok azoktól a vízióktól, hogy jövőre Bányász-meccsekre utazok a Dunának a túlsó felére.
De nem így lesz, mert ezt meg fogjuk nyerni. És csak szólok, hogy gólparádéval. Mert a
munka szeretet ünnepét most a pályán munkával fogják ünnepelni a srácok.
És egy kis "népművelés" a végére, mert bár én azt hittem, ezt az örökérvényű, grandiózus eposzt mindenki ismeri, vasárnap hazafelé tartva a kis szappantartó kabinjában kiderült, hogy mégsem. Úgyhogy tessék nagyon figyelni... :)
Teki!
VálaszTörlésTalán, ha azt írod, hogy a munka ünnepén kiszopunk a Hűség városában, talán megnyerjük. Tudod, fordított pszichológia. A történteket meg ismerjük.
Igazi focihangulat volt, bucsuval megspékelve. Ez a része bejött, tetszett, csak a lényeg nem.
Fluor Tomi egy csicska majom. :)
Aurél