Magyarosításról

Van ugye a hasonló dilemmákkal bírkozó csapatok szurkolóinak örök kérdése, hogy azt mondja: legyen a csapatunkban minél több helyi/magyar arc, mindegy, milyen eredménnyel, vagy pedig igenis az számít, hogy minél magasabb osztályban érjünk el minél jobb eredményeket, ha kell, 11 kínai gömbkergetővel. Erre a kérdésre persze mindenkinek megvan a saját, vérmérséklete, beállítottsága, világnézete és még ki tudja, mi minden tényező által meghatározott válasza. Ez így is van rendjén, nem láthatjuk egyformán a világ egyetlen szegmensét sem, itt és most tehát nem az objektív igazság megtalálására szeretnék kísérletet tenni.

Azonban roppant módon kíváncsi vagyok a véleményetekre azzal kapcsolatban, hogy vajon helyes-e az a retorika, amit a klub követ az utóbbi hetekben az edzőváltással és szakmai célokkal kapcsolatban. Jó, itt a klub helyett írhattam volna konkrétan WU2-t is, mert ő az, aki minden médiamegjelenése alkalmával aprólékosan taglalja a csere mögött meghúzódó motivációkat. Sietve szeretném megjegyezni, hogy nekem egyébként minden, ezzel ellentétesnek tetsző megnyilvánulásom ellenére emberileg semmi problémám nincsen a figurával, nem is lehet, hisz régebben, még a bajusz-érában édesapámra emlékeztetett a fizimiskája (a szája fölül a haja hosszúságának növelésére átcsoportosuló szőrzet korszakában meg inkább egy hobóra), de ezt akkor sem értem.

Azt mondja, Bruno papának azért kellett mennie, mert nem rakta be a magyarokat, mert "nem vette figyelembe a klub érdekeit, csak a sajátjait". Most mindamellett, hogy értem én, hogy magyarokat szerettek volna játszatni Pepéék, de ha egyszer már a keretben sem volt annyi és olyan minőségű pannon harcos, akikkel eredményekben lehetett volna bízni, akkor mit csináljon szerencsétlen? Vagy a "saját érdek" ezesetben azt jelentené, hogy játszatta a gyerekeit? Jelzem újra, az a két srác a csapat legjobbjai közé tartozott. Annyit el tudok képzelni, hogy az említett szókapcsolaton esetleg szakmai hiúságot kell érteni, vagyis a galád Giordano bácsi szeretett volna minél jobb eredményeket elérni. Hisz végtére is mégiscsak jobban fest a CV-ben a magasabb szezonbeli helyezés, meg amúgy is, olyan pályafutással, mint az övé (vagy amúgy bármilyen egészséges sportolói lelkülettel), az ember igenis csakis arra tud belső késztetést érezni, hogy a csapatát győzelemre vezesse, és ennek érdekében a rendelkezésre álló erőforrások, vagyis jelen esetben rendelkezésre álló játékoskeret adta lehetőségek teljes kiaknázása mellett tegye le a voksát. Én ezt egy normális dolognak tartom. Ha van egy negyven fős keretem, akkor kiválasztom, kik azok közül a legjobbak, és azokat játszatom. Ezt tette ő is.
Tulajdonosi illetve szakmai vezetés oldalról ugyanez pedig úgy néz ki, hogy ha nem akarok külföldieket a csapatban, mert a "jövő csapatát" építem, akkor elküldöm a meglévő légiósokat, felbontom velük a szerződést, stb. De arra ne kérjem már az általam kiválasztott trénert, hogy szándékosan gyengébb csapatot küldjön fel, sőt, semmire ne kérjem, a helyes ugyanis az, ha mindenki, akárcsak a suszter, marad a saját hatáskörében. A tulaj pénzt szerez és fizeti belőle az alkalmazottait, az edző meg megpróbálja a legjobb csapatával megnyerni a lehető legtöbb mérkőzést.

Hobó meg most adja magát, mintha csakis az emlegetett magyarosítás szellemisége vezérelné minden társult kényszer nélkül. És tényleg nem kötekedésből, csak az érmét kicsit körüljárni próbálván az utolsó bekezdésben összefoglalom vázlatszerűen a változásokat a kommentjeimmel kiegészítve:

Amadio -> Rigó -- Amadio sérült
Pelagias -> Farkas -- Pelagias sérült
Giordano -> Demjén -- Giordano Giordano fia, kegyvesztett

És még leírok annyi darab tényt, ahány ponttal szeretném, ha gazdagabbak lennénk estére.

Tény I.: A MOTIM ellen 5 magyar volt a kezdőben
Tény II.: Ketten közülük az edzőváltás előtti utolsó meccsen is kezdők voltak, egy pedig csereként állt be.
Tény III.: Jó esély van rá, hogy a sérültek felépülése után a szám 3 lesz (Nacho és a tatai görög játszani fog szerintem.)

Akkor hogy is van ez?