Ki kell írnom magamból...

Na, hát a faszom kivolt, de nagyon… Indulás előtt nem sokkal észrevettünk egy szöget a bal hátsóban. Oké, mondom, király, akkor a mai nap ugrott. Azért persze jó szokásomhoz híven mindjárt utánanéztem neten, már amennyire egy ilyen, egyébként eléggé a gyakorlati síkhoz kötött problémának a virtuális világban segítséget lehet találni, és ezek alapján arra jutottam, talán mégis belevágunk. Ott van a szög, oké, de egyben el is tömi a lukat, a kerék nem ereszt, simán el fogok jutni Egomból Tatabányára, és majd a jövő héten valamikor, amikor lesz időm, megcsináltatom egy szakival. És akkor fél öt körü,l ahogy kell, meg is indulunk, de mondom azért a biztonság kedvéért nézzünk egy keréknyomást a kúton. Így is lett, csakhogy mennyit mutatott a cáger? Na? Hát, nem többet 1.1-nél… Na, abban a pillanatban sejtettem, hogy nekem marad a tévén a Fradi-Kispest (hú, de „jó” volt…), és ezt a sejtésemet csak megerősítette a látvány, ami a kerék fújásának folyamata közben a szög környékén a gumin lévő vizes részek buborékolása formájában elém tárult. De ez még mindig nem elég, a 2.7-re töltött abroncs a többi kerék levegővel történő kiigazítása (pár perc) után újraellenőrizve már csak 2.4 kpa nyomással rendelkezett… Maradunk… Még egy utolsó esélyt adva magunknak elnézünk pár gumis felé, hátha, de hát szombat délután van, ugye… Zárva, zárva, zárva. Most már csak abban bízok, hogy a következő hét közepéig, amikor majd el tudom vinni, nem ereszt le teljesen, és lábon el tud majd menni a „gumidokihoz”. (Jelzem, hogy ránézésre legalábbis még elfogadható kondícióban van.)
De legalább majd az eredmény kárpótolni fog, gondoltam akkor. Aha, ja. Hát annyiban mindenképpen, hogy legalább nem kell azt éreznem, valami fantasztikus dologról maradtam le…
A kurva életbe, mi volt ott, srácok? Bunda lehet? :)

Igen, most igazán, valódi értelemben „blogos” lett az írás, nem a csapatról, nem a klubról szól, hanem rólam, de annyira bennem volt a düh, hogy ki kellett írnom magamból. Ez nem az én szezonom, idén tavasszal már a hatodik mulasztásom, remélem, nem kell több ilyet elszenvednem.
Kárpótlásként „film-terápiát” tartottam, megnéztem a The Firm 2009-es változatát (szar), és a Futball Faktort újra (könyvben jobb), és remélem nemsokára az Awaydays-re is sok kerül.

Ui: A kiskésit, hát senkinek nem hiányoztam legalább egy telefonhívásnyira? :)