A jó életbe, egy nehéz, hosszú és viszontagságos szezon utolsó túrája következik, méghozzá nem is egy szomszéd faluba, ráadásul Zámolyon keresztül (vagy ez csak nálam számít pluszpontnak? - hiába no, a Pedrónál készülő sör világbajnok), azaz nehogy már ne legyen egy kurva nagy vasárnapunk...!
Oké, nem láttam az előző két meccset, biztos lehangoltabb lennék, ha én is végigszenvedtem volna őket, de egyrészt a fentiek okán, másrészt azért, mert a lelkesedést mindig is a KLUB, és nem az aktuális - olykor bizony szedett-vedett zsoldosokból álló - csapat iránti vonzalom táplálta, azt mondom: szarni rá, előre azért, hogy szép élménnyel menjünk majd pihenőre, olyannal, ami átrepít az ubiszezon prognosztizálható fájdalmas meccs-ínségén.
"Tatabánya érted élünk,
A Bányászé a szívünk,
Hogy a három pont ma meglegyen,
Daloljuk együtt az énekünk!"
(Hát, igen, egyelőre csak Peti meg én szoktuk énekelni, de ki tudja...)
Jó volt ez, úgy látom minden szezonzárú túra mozgalmasan végződik:)
VálaszTörlésAddig jó! :)
VálaszTörlésDani