Giornalista terrorista

Be kell vallanom, néha azért ránézek a blog statisztikáira, de inkább csak úgy kíváncsiságból, urambocsá alávaló hiúságból, mert érdekel, hogy ha már valóban kommunikáló közösséget képtelen vagyok itt megalkotni,  legalább olvasni olvassa-e valaki betűvetéseim eredményeit. És képzeljétek el, igen. :) Majd nemsokára lesz a statisztikákról külön poszt, most röviden csak megpendítem, mennyire elgondolkodtat, ki a rosseb lehet az, aki pl. Oroszországból 80-szor, vagy Japánból 20-szor megnézte már az oldalt (azt azért nem hiszem, hogy több ember is lenne fent jelölt távoli országokban, aki erre vetemedett, így viszont a számok alapján kizárható a véletlen félrekattintás lehetősége).
A helyzet azonban az, hogy vannak pillanatok, helyzetek, amikor azt kívánom, bár én lennék mondjuk az origo és az index főszerkesztője egy személyben, mert akkor jóval nagyobb lenne a vélemény-befolyásoló, vagy mondjuk inkább plasztikusabban, a szem-felnyitó potenciálom. És hogy ez mihez kellene nekem? Pl. ahhoz, hogy amikor azt látom, az újságok orbitális ökörségeket hírként tálalva próbálják meg galád módon eladásaikat növelni, akkor azt tudjam mondani: KAPJÁTOK MÁR BE! Mert ha mindezt egy bulvár újság teszi, rendben van, hisz annak ha nem is deklaráltan, de elfogadott szerepét illetően mindenképpen feladata, hogy megírjon mindent, ami érdeklődésre tarthat számot, függetlenül attól, hogy mennyi valóságtartalom társul hozzá. De azért kellenének, és régen voltak is olyan lapok, mint pl. a akkoriban a Nemzeti Sport, melyek viszont egy másik fajta igényt kielégítve a szikár tényekre, a tájékoztatásra hagyatkoztak. Nos, akinek még mindig erre van igénye, az úgy tűnik tényleg el kell, hogy felejtse a hagyományos formátumú, klasszikus újság-platformot, és meg kell hogy maradjon a blogoknál, fórumoknál, azon helyeken, ahol olyan forrásokból értesülhet, amiknek nem fűződik gazdasági érdekük a blődli, a bullshit tálalásához. De hogy ne szaporítsam tovább a szót, és elmondjam, mi generálta közvetlenül ezt az ingerültségemet, megkérdezem tőletek, szerintetek mégis milyen racionalitása lehet annak, hogy egy egymilliárd forint feletti éves keresettel rendelkező, patinás klubban játszó és legjobb korban levő focista hazaigazoljon a remek Nb 1-be ádáz harcokat vívni a Siófokkal meg a Pakssal? 
Csak mert a szakmai zsurnalisztikában napok óta téma ugyebár, hogy bizony a két ominózus ikonunk kacérkodik ennek a lehetőségnek a gondolatával. Lófaszt, kérem szépen. Majd ha látom őket egy videón, ahol ezt mondják, akkor lesz ez hiteles, de valahogy érdekes módon, nem tudom miért, de ilyen képsor még nem vált közkinccsé. Leírni meg ezek szerint mindent le lehet, és aztán ha már le van írva, akkor lehet kész tényként, megtörtént kinyilatkoztatásként kezelni. A dolognak persze nincs különös jelentősége elvileg, hisz akinek csepp esze van, tudja, hogy annyi erre az esély, mint hogy jövőre bajnoki rangadót nyerünk a Loki ellen, de akkor is felbőszít, hogy minimális normakontroll sincs a tömegtájékoztatás területén, aminek csak egy szűk vetülete persze ez a téma, tágabb értelemben sokkal fájóbb aspektusai is vannak, de ez nem tartozik ide. Nemrég néztem bele egyébként a Digi "szenzációs" műsorába, a vén fasz, tökélesen dilettáns Vitray vezette vitaműsorba, ahol szintén úgy polemizáltak a témáról, mintha létező sansza lenne, ez adta meg a kegyelemdöfést indulataimnak s ezért folyamodtam az "írásterápiához". :)


Mert egyébként arról akartam ma írni, ami kevéssé lett volna off, hogy tudniillik a mai meccs érzésem szerint vízválasztó lesz a javából. Nem azért, mert a 7. forduló után ne lehetne ledolgozni akár 9 pontos is, mert de, le lehet. De az az egylet, amelyik hét forduló alatt negyedszer is pontvesztésbe szalad, ráadásul egy közvetlen rivális ellen, az nem fogja.

De ilyen nem lesz, mert nyerünk. Győzőéknek meg majd sok sikert kívánunk, de nem mától, hanem holnaptól.