Ennyit a csapatról, többet két okból sem, egyrészt kevés egy meccs a komolyabb szentenciák mondatokba fűzéséhez, másrészt nem vagyok sem bognár, sem zombori, de ahogy korábban mondtam, még Stefi vagy Zoli sem. És van egy harmadik ok is, mégpedig az, hogy ami a legmeghatározóbb élményem volt, az nem a csapathoz, hanem a következőkben ismertetésre kerülő szürreális jelenetsorhoz és annak magától éretetődő folyományaihoz volt köthető. De mielőtt bármit mondanék, mutatok egy képet, amit után talán felesleges is lesz minden szó...
Bizony. Megvettem a sörömet (és a POGÁCSÁMAT), majd idén először felbattyogtam. Szokás szerint nem csörögtünk össze senkivel, nem beszéltük meg, ki lesz ott és ki nem, mert az nálunk úgy van, hogy amikor meccs van, akkor kimegyünk és ott vagyunk. Aki tud. Aki nem, az nincs ott. Ez ilyen egyszerű. Persze ez egyben mindig ad egyfajta izgalmat, rejtvényt, bizonytalanságot, hogy na, ma vajon az "alap" mondjuk 15-ből hánynak sikerült helyesen alakítania a programját. De azért meglepetések e tekintetben inkább csak negatív előjellel várhatóak, mert az a bizonyos 15 jól körülhatárolható és nemigen bővülget felfelé. Lényeg a lényeg, harmadiknak érkeztem. Mert ketten már ott voltak, akik foglalták nekünk a helyet...
Megmondom őszintén, kb. 6 éve vártam erre a pillanatra. Engem bizony üstöllést elfogott egy olyan kellemes érzés, amire már rég vártam, s amire azon a napon nem is nagyon számítottam, és bizony nagyon megörültem neki. Levi ugyan kb. kétszer kijött az elmúlt években, de sajnos egyik látogatása sem ragasztotta őt vissza a lelátóra, pedig reménykedtem benne akkor is, de ez e két legendás arc így együtt már nem volt küztünk több mint egy olimpiai ciklus óta (hogy az időmértékek megfogalmazásánal kicsit stílszerű is legyek az aktuális eseményeknek megfelelően). Persze vannak köztünk újak is, olyanok, akik őket tényleg csak az elmeséléseinkből ismerik, meg olyanok is biztosan akadnak, akik mostani élménybeszámolómat túlzottan patetikusnak vagy csöpögőnek fogják tartani és nem értik majd, miért misztifikálom túl ezt a dolgot, ha egyszer a srácok sok-sok éve "szarnak ránk" meg az egész lelátóra, de tudjátok mit? Leszarom mindezt. Én itt és most egyszerűen azt mondom, hogy Levinek és Lórinak, Lórinak és Levinek ott a helye a lelátón, mert velük többek vagyunk, nem két emberrel, hanem olyan hangulattal, olyan sok nevetéssel, amit szeretném, ha nem kellene újabb 6 évre nélkülözni.
Srácok, először Ajka, aztán a többi szép sorban, rendben? Imádlak titeket, üdv újra "itthon"!
Teki te nagyon ki-vagy!? :)
VálaszTörlésNem tudom mikor találtad meg az írói vénádat, de minden elismerésem. :)
Majdnem elmorzsoltam egy könycseppet is, de a képet látva lepontoztalak mélyütésért. :D
Ajka eddig OK, de még várok 1 körsms-t valami ismeretlen számról. :) :P
Lórikám, vagy 143 poszt óta próbálkozok vele, h megtaláljam, remélem egyszer sikerül... :)
VálaszTörlésTöbb kép is esélyes volt amúgy, h ide kerüljön, de végül "valamiért" ez lett a befutó. :)
Remek írás Teki! :)
VálaszTörlésEgy kövérebb fajta könnycsepp meg is indult a bal szemem sarkából , de még időben letöröltem :P
Egy tárgyi tévedésre azért szeretnék rávilágítani.
Az elmúlt 3 éveben 4 meccsen is kint voltam :D
A kép viszont tökéletes.
Technikai pontszámból a tévedés miatt csak 7,5 pont.
A kivitel a szenzációs fotóval 9,9 :D
Ajka még elválik...állítólag majd kapok egy "kör sms-t"...:P
Én is akarok névvel írni...
VálaszTörlésSikerült.
VálaszTörlésSzóval az ott kettővel feljebb én voltam
Örülök a pontszámnak, Berki is a kivitelezéssel nyert, szóval az ott kapott magasabb pontszám külön boldogsággal tölt el :)
VálaszTörlésMa lesz U21 válogatott meccs Tatabányán, belépés ingyenes, én megyek, még valaki? Szerintem lesz pogi is :)
jó az új külső ;)
VálaszTörlés