Jön a tré

Olyan ez a szezon, mint valami hullámvasút. Elkeserítő kétgólós mínusz kezdésként Sárváron, majd euforikus, utolsó perces egyenlítés ugyanott. Aztán lehangoló vereségsorozat rúgott gólok nélkül, amiből felrázott a módszerváltás, mikor lett végre marketingünk, szép mezünk, nemzetközileg ismert legendánk, pornóproducerünk, vagyis minden, mi szem-szájnak ingere. Ám aztán szép lassan kiderülni látszik, hogy beljebb (vagyis a táblázat szempontjából feljebb) velük sem vagyunk, s ami rosszabb, játékban sem előrébb. De legalább még van remény, a hírek szerint forrás is (nem csak rádió formájában), hosszú távú tervek. Kicsit ugyan gyanús, kicsit ugyan megkérdőjelezhető hitelű, de legalább van. A játékbeli javulás lehetőségének szikrája is felcsillan egy újabb ponttal megtámogatva, de a következő héten megint teljességgel kilátástalan produkció az év egyik legfontosabb meccsén, a megyei derbin. S mindezek után, mikor azt hitted, ez a bizonyos vidámparki játékvonat már épp levitt a lejtő aljára, akkor jössz csak rá, hogy a sínek alja igazából a levegőben van valahol, vagyis simán át lehet őket szakítani és még lejjebb zuhanni vagy akár ki is lehet billenni a pályáról és a teljes szerelvénnyel beledőlni a szakadékba. Vicces, mikor azon morfondírozunk, vajon van-e lejjebb, s valaki emlékeztet, hogy persze, hiszen ugye ott a Megye 1. Papáim, szólni szeretnék, hogy az még nem a gödör alja. Nem csak a nemzeti ligának, de a Komárom-esztergominak is van ám még két szintje az első alatt, hahó! Tehát a jövő évi újabb rekorddöntés, vagyis a klub történetének legalsóbb ligás szereplése után még mindig lesz nem is egyszer, de kétszer módunk arra, hogy tovább írjuk a történelmet.Tudom, ezek most nagyon zord és nagyon megrázó gondolatok így olvasva, de alighanem közületek a legtöbben ezt már ugyanúgy végigrágták magukban, ahogy én magam. Fájó kimondani, nagyon fájó, de egyszerűen már nem nagyon van mibe kapaszkodni. Mert lássuk csak.

1.) A város egyértelművé tette, hogy neki nem kell foci. Hiába a korábbi hangzatos szavak Nb2-ről, aztán Nb3-ról, mostanra világos, hogy felőlük fel is lehetne szántani a pályát.

2.) Helyi szponzor nincs és nem is lesz, hisz miért adna pénzt egy profitorientált vállalkozás olyan helyre, ahonnan abból soha semmit nem fog viszontlátni? Soha nem értettem azokat a hangokat, melyek ezért hibáztatták a helyi cégeket. Egyszerűen fel kell fogni, hogy így, ebben a formában nincsen semmilyen reklámértéke a sportágnak, a klubnak, ebből egyetlen centet sem lehet visszakapni, és nem pénzben mérhető haszonnal sem lehet kalkulálni. Feneketlen kút. Akkor lehetne - esetleg - számítani ilyen konstrukcióra, ha arra a városvezetés kötelezné a vállalkozásokat valamilyen formában. De itt meg életbe lép az első pont.

3.) A digók. Hát igen, pontosan sosem lehetett tudni, miért jöttek, mit akarnak, mi a koncepció, bár aki ott volt a találkán, tán tisztábban lát nálam. Konteóink voltak, meg azért létezett, illetve én továbbra is létezőnek gondolok egy olyan lehetőséget, hogy lévén ez egy menedzseriroda, mely (papíron!) abból él, hogy játékosokat ad-vesz, valóban érdekelt abban, hogy a kötelékébe tartozó spílerek fél évig ne heverjenek parlagon, ugyanis úgy kurva nehéz elsózni őket a következő merkátón. Márpedig ha nincs egy saját klubja, ahol azt játszat, akit akar, akkor bizony azok, akiket nem adtak el a határidőig, nagy eséllyel maximum a diszkókat látogathatják még akkor is, ha szerződés nélkülieket lehet igazolni idény közben is. Csak addigra már kialakulnak a keretek, és elég kis esély mutatkozik általában arra, hogy ilyenkor egy sosem hallott latin tinédzserben lássa meg egy edző az esetlegesen a bajnokság közepén felfedezett lukak betömésének ideális eszközét.
Azzal viszont, hogy vettek egy klubot, elérték, hogy ilyen rizikófaktorral ne kelljen számolni, így játékban maradhatnak az árucikkeik, ami még akkor is jobb, mint a pihenés, ha ez a bizonyos játék csak a magyar harmadosztályban zajlik. Keresett tehát ehhez egy klubot, ami magyar (hisz itt él, magyar a neje, itt a családja), és lehetőleg a másodosztályban van vagy ahhoz maximum egy évnyi közelségben (egy első osztályú klub túl drága, a másodosztálynál lejjebb meg már drasztikusan csökkennek a játékpercek értékei). Nagy szerencséjére talált is egyet, melynek ráadásul van szép múltja, felújított, hangulatos, sok nagy csatát látott stadionja, és történetesen a színe ugyanaz, mint szíve legkedvesebb klubjának és hogyhogy nem a város tetején hatalmas kőalapzaton ott áll a már említett kedvenc csapatának kabalaállata... Mi kell még?
Csakhát ugye hiba csúszott a számításba, kiderült, hogy a nézése meg a járása bajos ugyan a ligának, de benne helytállni ettől még nem lesz könnyebb abban az esetben, ha a teremtő csak korlátozott képességekkel ruházta fel az ember talján (ibériai, latin, szerb, stb.) gyermekét. 
És ilyenkor jön az, amiről most az első hírfoszlányokat Stefanek edző úr már kiszivárogtatta, hogy ugye elkezdik keresni a menekülőutakat. Amivel sajnos azt kell mondjam, a világon semmi baj nincsen. Mármint számunkra persze van baj, nem is kicsi, az ő részükről viszont ez teljesen érthető lépés. Másodosztályra terveztek, ez már biztosan nem fog összejönni (hagyjuk már a telet meg a felkészülést, meg a ciprusi hátvédeket, annyi közünk van ehhez a bajnoksághoz, mint kurvának a gyónáshoz), mi a szarért szenvednének itt még egy évet? Más kérdés, de ez már az ő bajuk és nem is tartozik ide, hogy ha nem találtak maguknak másodosztályú csapatot, és így kötöttek ki nálunk, akkor valószínűleg ezután sem fognak, meg ha találnának is, épp most bizonyosodott be, hogy ide is kevesek, akkor egy erősebb versenysorozatban vajon hogy állnának meg a lábukon? 
De a lényeg, hogy a jelek szerint ez nem csak az első, de az utolsó idényünk is velük, és igazából ezért nem lehet haragudni rájuk. Elsősorban maguknak okoztak ezzel plusz kiadásokat, és gondolom, jó nagy csalódást is azzal, hogy megmérettetek, és könnyűnek találtattak. Az, hogy velük is ki fogunk esni, kellemetlen meglepetés nekem is, de szó sincs arról, hogy idejöttek, és egy addig jól működő rendszert tönkrebasztak, és aztán mikor elmennek, itt hagynak minket a szarban. A szarnak, vagyis a fosmocsárnak már érkezésükkor is a mélyén voltunk, már csak a fejünk lógott ki egy kicsit, vagy talán csak a fejünk búbja. Kicsit kiemeltek ebből, hogy megint kapjunk egy kis levegőt, de sajnos a karjuk nem elég erős ahhoz, hogy ki is húzzanak belőle...
Kérdezhetitek nyugodtan, hogy miért vagyok ilyen pesszimista és miért vagyok ilyen lemondó, mikor még van hátra jó pár meccs, ami alatt még simán meglehet a jövő évi kvalifikáció az újabb harmadosztályú évre, ráadásul a múlt héten még én is lelkes voltam a második félidő láttán és egy felfelé ívelő szakasz eljövetelét vizionáltam. 
Az egyszerű válaszom az, hogy persze, hogy lelkes voltam, hisz szurkoló vagyok, minden jóba próbálok belekapaszkodni akkor is, ha a jóság csillagai halványan pislákoló magányos égitestek csupán a reménytelenség sötét égboltján. Ám mivel szurkolói mivoltom mellett józanul gondolkodó értelmes ember is vagyok, tudom, hogy a dolgokat összességében kell értékelni és megítélni, és ha így teszek, és minden eddig megtapasztalt tényező eredő vektorát mustrálom, arra jutok, hogy ez bizony kevés, nem vagyunk elegendőek ide sem. Ami persze akármekkora szégyen is, még mindig nem jelentette volna a lelépést az NB-s osztályokból, mert ahogy év elején többször írtam is virtuális röpiratra, itt az indulás annak fog megadatni, akinek elég pénze van, és nem feltétlenül annak, aki kiharcolta azt a pályán. Csak amikor ezt gondoltam, ezt mondtam, abban a hitben éltem, hogy ha a tavaly év eleji porhintés ellenére a másodosztály nem is, azért legalább, minimum a harmadik vállalható egy megyeszékhely városának, egy ekkora lélekszámú településnek, ahol ilyen hagyományai vannak ennek a gyönyörű sportágnak.

No, ebben nem is tévedtem. Egy ekkora városnak, egy ilyen hagyományokkal rendelkező településnek minden bizonnyal vállalható is. Meg kisebbeknek is. Olyanoknak, ahol a közgyűlésnek fontosak a közügyek. 

A tatabányainak nem fontos. 

TATABÁNYAI ÖNKORMÁNYZAT: A KURVA ANYÁTOKAT!

Ez már sokszor volt itt, ezen az oldalon is, de ennél ritkán volt aktuálisabb (bocs, Aurél):