Mindenkinek!

Engedjétek meg, hogy a mai nap érdemi részét ezzel a klasszikussal indítsam el és kívánjak nektek egyúttal mindenekelőtt egészségben, azontúl pedig sikerekben, örömökben gazdag, financiális, szociális és egyéb jellegű problémáktól mentes tartalmas új esztendőt. Az év elején minél hamarabb meg kellene tartani az évnyitót, a cél a Fregatt, eszünk-iszunk-mulatunk, csakúgy, ahogy minden bizonnyal ma éjszaka is, legalábbis remélem, hogy nem hoztok szégyent rám és mindannyian rendesen becsudálkoztok, érted, Béla? :)

Isten éltesse a kis Jézust!

És persze benneteket, legyen békés, nyugodt ünnepetek, ne idegeskedjetek, ha odaégett a kaja vagy megpirult a süti, persze tudom, hogy nagy valószínűséggel ilyen ügyben készítőként senki sem lesz érintett... Ne is veszekedjetek senkivel, ha másképp képzeli az ünnepi menetrendet, legyetek türelmesek és toleránsak, ne csak ma, hanem mindig, legyen

BÉKÉS, ÁLDOTT KARÁCSONYOTOK!

Ezt akartátok?

Basszatok rá mindenre, ne kommenteljetek, ne írjátok le, hogy menjünk vagy ne menjünk, van-e kedvetek vagy nincs. Nem kell, minek. Az oldal nem a facebook-on van, tehát nem is létezik. A háttérben itthon szól a két hisztis picsa ordibálása a dobozból, akik közül az egyiket a hétvégén ország-világ előtt verte bucira egy hasonló értelembomba, a másikról meg nemrég került napvilágra a pornó-castingon rögzített videója, szóval tartalmasan telik az este, sajnos úgy, ahogy a legtöbb átlagos magyar háztartásban. Csak én látom a másik oldalt is és lehet, hogy most elmegyek és olvasok egy kis Allen Ginsberget vagy Jack Kerouac-ot, pénteken meg elmegyek és megnézem a Jim Morrison-estet a művházban. Nektek viszont itt a büntetés:

Napistíl

Új rovat, Petinek köszönhetően nyílt, remélem nektek (is) köszönhetően tud majd bővülni. Én nem emlékszem pontosan, az alkotó mennyi időt szánt erre, dehogy annál jóval kevesebbet, mint amennyire elképesztően és hibátlanul stíl lett, az biztos. Ennél jobbat hosszas állítgatás, terepfelmérés, igazítás után sem lehetett volna alkotni, ez egyszerűen úgy jó, ahogy van. Benne vagyunk mindenestül, egyfajta bámulatosan sikerült képi metaforája az egész szellemiségünknek. Nálam az év képe.Gratulálok, megnyerted a Szipál Márton-díjat!

Cápali Cepetitől (sztem ez vicces:))

És mivel tudjátok már, hogy nekem a zene lételemem, ez a poszt sem születik meg egy aktuális kedvenc nélkül, és még passzol is ide, hisz stíl is és fociról szól is, mégha igen elvontan és érintőlegesen is...

Dánok

...És akkor kívánságkosár című különkiadásunk máris indul :)

Ízlésformáló

Most komolyan, erről a legutóbbi hétvégéről mit tudnék írni? Csak azért kérdem, mert tényleg nagyon jól esik, amikor olyanokat hallok, hogy szívesen olvassátok soraimat, és hogy írjak többet, jó lenne gyakrabban frissíteni stb. Csakhát a kvantitatív megközelítésnél még fontosabbnak tartom a kvalitatív aspektust, az meg nem engedi, hogy posztokat generáljak a semmire. Viszont a tematikától elrugaszkodást engedve az olyan minőségi dolgoknak azért szívesen helyt adok, amik talán titeket is elszórakoztatnak ha nem most, majd egyszer, ha az ízléseteket már megformáltam kicsit :). Nem csak foci van a világon, vannak még kiváló dolgok a szellemi termékek földjén... Mint ezek itt, "magyar Jamaikából".

 

Lapszemle - kemma.hu-riport Farkas Janival

Interjú Farkas Janival, végre, igazából szerintem a megyei lapnak ennél többet kellene foglalkozni a klubbal, tehát mindenképp üdvözlöm a témát.
http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/sport/farkas-legalabb-tizenotszor-szeretne-golt-rugni-412438

Italian Baja

A nevet a híres tereprali versenytől kölcsönöztem, jogdíjat ezért nem fizettem, a túra érzését ezzel kifejeztem, a képek egy részét feltettem. A többit várom a restektől. (Annus Dani?)

Béla 31

Ünnepi poszt, úgyhogy kezdjük az "ajándékommal" :)

Ma mindent a te tiszteletedre csinálok, miattad főztem meg a rumosteámat, amit kortyolgatok, miattad hallgatok Jean-Michel Jarre-t, és miattad írok posztot is.

ISTEN ÉLTESSEN BÉLÁM!

És akkor térjünk át az általam csak elmésen Türr István-emléktúrának becézett kirándulás felidézésére, amit én ezen sorokkal csak elkezdek, és remélem a kommentek között mindenki hozzárakja a maga részét, amit én figyelmetlenség vagy egyéb típusú hanyagság miatt kihagyok.

Mindenképpen érdekes események vezették fel a túrát, gondolok itt az előző hazai utáni "felkérdezésre", de méginkább az azt követő csütörtöki találkára, ami úgy tűnik, ilyen vagy olyan okokból, de évente egyszer elér minket, és amiért ezúton is tisztelet és köszönet Pilunak, aki összehozta, és köszönet azoknak, akik ott voltak és tolmácsolták álláspontunkat. Számtalanszor bebizonyosodott már korábban, hogy mivel ebben a játékban (is) minden fejben dől el, és hogy a futballt bizony emberek játsszák, érzésekkel, gondolatokkal, lélekkel, valamint a lelátón pontosan ugyanezen attribútumokkal rendelkező teremtmények foglalnak helyett, a két főszereplő oldal közötti nexus jelentősége semmiképp nem irreleváns. Mivel az egyeztetés jól sikerült, remélni lehetett, hogy ennek bizony a pályán is viszontlátható hatása lesz már most szombaton, ámde ennek a túrának nemcsak emiatt vágtunk neki nagy elvárásokkal, hanem azért is, mert tavaly éppen a bajai kirándulás volt az év túrája, s bíztunk benne, hogy a históriás könyvek képzeletbeli nyomdászai néha hibát követnek el, s ugyanazt a lapot kétszer is kinyomtatják.

Nos, nem tették.

Nem, mert ez a szombat (nálam legalábbis, de majd ki-ki eldönti maga) a tavalyit is felülmúlta. Engem már az is örömmel töltött el, hogy a mi egységünk idejekorán el tudott indulni, mégha ez némi áldozattal is járt e sorok írójának (is), hiszen olyan nagyon régen fordult elő velem, hogy egy meccs miatt pontosan abban az időben kelljen felébrednem, mintha dolgozni mennék. :) De nem szocproblémák gyűjtőhelyének nyílt a poszt, tehát a lényeg, hogy megérkeztünk Zámolyra (sose csináljunk dél irányába tartó túrát Pedro-megálló nélkül!), ahol nem kellett kapkodni, volt idő a "spirituális" és árpa-elméleti warm-up-ra, nem voltak disszonanciák, senki nem akart hamarabb indulni, senki nem akart tovább maradni, minden úgy és akkor történt, ahogy és amikor annak történnie kellett. Apróságnak tűnhet, de vannak pillanatok, mikor az ördög pont az ilyen apróságokban lakozik, s nekem ezen a napon pont az ilyen apróságokban is meghúzódó teljes egyetértések adták a pluszt. Ezen a napon rég nem látott egységbe tömörültünk, akkor is, ha egyik alakulat más úton érkezett, legalábbis egy darabig, hisz Paks mellett a 107-es kilóméterkőnél eggyé olvadt, ami eggyé tartozik: A Turul Ultrái legénysége. Voltunk már pár kiránduláson és leszünk is még sokon, emiatt kívánom, hogy az, amit én most és akkor éreztem az "egység" szó ereje mértékeként, mindig legyen velünk, vagy minél többször. Sokszor, sokan elmondtuk, hogy a mi brigádunk alapvetően heterogén, igazából elég sokféle ember alkotja, nincs mélyen gyökerező ideológiai, érzelmi, gondolati unió, de azon a nyilvánvaló tényen kívül is, hogy összeköt minket az FC TATABÁNYA 101 éves múltja iránti tisztelet, a klub iránti elkötelezettség, van valami magas szintű tolerancia és velünkszületett alapvető intelligencia, amely legalábbis a csoport felszínén olyan védőhálót és egyben biztos bázist képez számunkra, ami ellentmondást nem tűrően plántálja az érzést ebbe a tucatnyi indivídumba: tartozunk valahova.

Most érhet persze a túlzott pátoszosság vádja, ám ha a továbbiakban el akarnám hagyni eme megközelítést, és csak a meccs tényszerű leírására törekednék mesterségesen, hiteltelenné válnék, mert erről a napról autentikusan beszámolni másképp nem nagyon lehet. Arany középutat megpróbálván fellelni a meccsről magáról és az alatta átéltekről nem is írnék hosszabban, azt gondolom, azok mindenkiben örök élmények maradnak, olyanok, amikért valaha elkezdtünk lelátókat látogatni, a meccs forgatókönyvétől elkezdve az ezzel összefüggő izgalmakon át a gólok ünneplésének módjáig, meg az olyan meglepetésekig, hogy a kispadunkon lehet hogy mégis élő emberek s nem preparátumok foglalnak helyet, szóval mindent az utolsó rezzenésig ideértve kell azt mondanom, hogy a 90 perc jellemzése csak kedvenc őrültjeim refrénjével történhet:

És mitől volt még ez a nap több, mint egy átlagos túra? Hogy olyat tettünk, amit a 12 év alatt nem sokszor: a meccs után nem rohantunk haza (pedig biztos mindenkinek lett volna dolga a saját életében), hanem még rászántuk az időt egymásra, a közösségre, az élményre, és beültünk egy kellemes kis csárdába, hogy annak layout-ját percek alatt képzett enteriőrként újrahangolva még alávessük magunkat egy kis anekdotázásnak a csoportunk minden héten gazdagodó történelméből.

Egy biztos.

A legközelebbi hasonló anekdotázáson eggyel több kiemelkedő élményről tudunk beszámolni ez után a szombat után.

Köszönet érte mindenkinek, aki ott volt!

Ui: következő posztban lesznek képek, mobilról is, facebook-ról is, úgyhogy akinek még van, de nem küldte el nekem, tegye meg, összevárom őket, hogy egy helyre tudjam feltenni. Címem: tekhy@citromail.hu

Találós kérdés

Kinek mi jut eszébe erről a képről?

Na, csak azért, mert nekem pl. erről is, mint még elég sok minden másról is, a hétvégi túra. Ne feledjétek, tavaly az év legjobb túrája volt (hivatalosan is, hisz megszavaztuk...:), kb. ugyanebben az időpontban, november közepén voltunk, most lehet, hogy nem lesz annyira jó idő, mint akkor, de érjük el, hogy minden egyéb feltétel ugyanúgy adott legyen, mint akkor.

Társaság, sör, halászlé, s talán a holnapi beszélgetés remélhető hatásaként egy végre éles csapat...

MINDENKI BAJÁRA!

Nem változunk...

...mert én most is ugyanannyira várom ezt a mai meccset, mint akármelyik előzőt, hiába történt, ami történt ebben a szezonban idáig, és hiába írtam és gondoltam eddig, amit írtam az előző posztokban például. A szurkoló már csak ilyen, pár perc és megindulok Tatabányára, és alig várom, hogy elkezdődjön, és megint ugyanúgy hinni fogok a sikerben, a szép játékban, az élvezetes megoldásokban, gólokban, mintha ez lenne az első meccs...

Aranylábú gyerekek, ugye nem csak 10 percig tehetem majd mindezt...?

Mikroposzt

Most rövid leszek és tömör. Nincs kedvem minden második meccs után ugyanazokat a dolgokat leírni, márpedig gyakorlatilag az előző két poszt tartalmát minden találkozó után, mint aktuális helyzetábrázolást le lehetne jegyezni, és ennél nagyobb kritika nem létezik.

Annyit jegyeznék csak meg, hogy most már kezd kibaszottul idegesítő lenni az a szerecsenmosdatás, ami itt megy. Hogy nincs egy ember sem a fantasztikusan helyi kötődésű vezetésben, aki kiállna, és azt mondaná, hogy "Elnézést kérünk mindenkitől, aki eddig volt hajlandó végigszenvedni akár csak egy félidőt is ebből a pusztulatból, mert mi is tudjuk, hogy ez az, és igyekszünk majd javítani. A bajnokságot már nem nyerjük meg, az MTK befoghatatlan, és tudjuk, hogy csak az eredmények szerencsés alakulásának, a sok körbeverésnek köszönhető, hogy egyáltalán az első hatban vagyunk, és így az orrotok alá tudjuk dörgölni, hogy az év eleji céloknak megfelelően haladunk. Mostantól igyekszünk elviselhetőbbé tenni a teljesítményünket, ennek érdekében ezt és ezt a változtatást eszközöljük a csapat életében."

Nem bazmeg, ehelyett az egyetlen fórumon, ahol egyáltalán hajlandóak valami hevenyészett interaktivitást mutatni, azaz a facebook-on meg megy a magyarázkodás, hogy a számok így, meg a statisztika úgy, majdnem megmagyarázzák, hogy ez márpedig jó, és buzi aki szerint nem.

Hát a fasz kivan! De kurvára.

Hallgassunk inkább zenét.

Quo vadis, Tatabánya?

Azt gondolom, 8 forduló elteltével ez most a legaktuálisabb kérdés nem csak a csapat, de a klub szempontjából is. Lehet, hogy magam hajlamos vagyok túlzásokba esni, hogy némiképp hevesebb a vérmérsékletem, és ennélfogva élesebb a véleménynyilvánítási stílusom az átlagnál, de ha csak egy percet szánunk rá, hogy végiggondoljuk a klub élén történt változások óta végbement eseményeket, könnyen rájöhetünk, hogy talán nem is csupán a fenti tulajdonságaimnak köszönhetem, hogy ez a felvetés kristályosodott ki bennem. Nézzük csak a legkézenfekvőbb dolgokat, ellentmondásokat. Mit is mondtak év elején a célokkal kapcsolatban? 1-6. hely valamelyike. Igazából ezen már akkor fent kellett volna akadnunk (nyilván lehet, hogy sokan meg is tették, én magam akkor még nem foglalkoztam vele különösebben), de mivel szerintem elég sokan úgy voltunk vele, hogy reálisan nézve minimum dobogón végzünk mindenképpen, tán észre sem vettük az ebben rejlő ellentmondást, hogy úgy ne mondjam totális néphülyítést, inkompetenciát. Mert ez nem cél. Ahogy valaki az nb2.hu-n is prímán megfogalmazta, cél lehet a feljutás, cél lehet a dobogó, vagy középcsapatnak lenni, nem kiesni stb. Csakhogy az első hatban végezni ebben a mezőnyben ezzel a csapattal akkor is kötelező, ha minden héten 11 egészséges játékosunk lesz, és meccsek előtt a csapat minden tagja hajnal 4-kor megy haza a Cocoon-ból. Legalábbis én valahogy ezt hittem, de így, 8 forduló elteltével kezdem azt hinni, hogy vagy én nem értek a focihoz annyira sem, mint eddig hittem, vagy olyan szinten siklottak itt ki a dolgok, hogy annak igen fájdalmas vége lesz. És nem azért mondom ezt, mert nem lehetne 6 pontot akármikor röhögve behozni, fog itt még botlani mindenki eleget, hanem azért, mert a mi játékunk viszont annyira kilátástalan, hogy mi valószínűleg még náluk is többet fogunk zacskózni. Persze ne legyen igazam, de mivel erről az előző posztban már értekeztem hosszabban, most nem megyek bele újra, sajnos pont ugyanazokat tudnám írni. Van viszont egy másik szál, ami ugyanakkor elmémben azóta lett szépen kötél vastagságúvá fonva. Ez pedig nem a csapattal, hanem a vezetéssel kapcsolatos, a szellemiséggel, az ideológiával, ha úgy tetszik. Nagyon jó dolog, hogy visszahozunk a klubhoz olyan embereket, akik anno sokat tettek értünk, és akiket tisztelünk ezért, akikre felnézünk sportemberi tetteikért. Csak abban nem lehetünk biztosak, hogy mindezek az egykori teljesítmények egyúttal azt is jelentik, hogy ők a legalkalmasabb emberek a saját jelenlegi posztjukra. Tudomásul kell venni, hogy sikeres csapatot, klubot akkor lehet építeni, ha a csapat- és klubvezető pozíciókat kompetencia, és nem marketing-szempontok alapján igyekszünk betölteni. Lehet, hogy csak én érzek szakadékot az egy évvel ezelőtti, és a mostani állapotok között, de valahogy nekem azért kellemes volt a tudat, hogy ha egy meccsen az edzőnk eléggé elítélhető módon vette a bátorságot, hogy ocsmány módon pocskondiázza azokat, akiket munkájával szolgálnia kellene, akkor 3 nap múlva egy asztalnál tudtunk vele ülni, és lényegében személyesen megkövetett minket, a klubvezetéssel egyetemben. Na most képzeljük el ugyanezt a szitut ebben az évben! Nem megy? Érdekes, és ennek biztos nem az az egyetlen oka, hogy a mostani edzőnk nem csak nekünk, de másnak sem nagyon szól semmit az egész meccsen… Egyszerűen az a kellemetlen érzés van bennem ebben az évben, hogy nem vagyunk részei a történéseknek, és ez a legrosszabb, ami történhet, ha az ezerfejű úgy érzi, kívülálló lett, nem része annak az egységnek, aminek ideális esetben a klubbal együtt ő maga is szerves alkotóeleme. És ezen aztán nagyon nem segítenek az ingyenes meccsek, a lovas bevonulás, az FFT-hátszél meg a vizezett ingyensör sem, addig legalábbis biztos nem, amíg pár hét után élesen beléd hasít az érzés, hogy ez nem azért volt, hogy jól érezd magad és boldog legyél tőle, hanem hogy befogd a pofád és fel ne emeld a szavad később valami ellen is. És ha mégis megteszed, még le is basz a facebookon „DUNA FC TATABÁNYA”…

Ez egy fos!

Egy nulla, egy semmi, egy kárhozat. Gondoltam, hogy várok egy napot az értékeléssel, hogy próbáljam az indulataimat legalább valamelyest katalizálva minősíteni ezt a szenvedést, de az a helyzet, hogy sokat nem árnyalódott a véleményem. Olyan szélsőséges kijelentésekbe nem bocsátkoznék, hogy ez a legrosszabb Bányász, amit valaha láttam, mert azért volt már erre a címre jelentkező bőven, de hogy a mostani is eséllyel pályázik a nem túl dicső titulusra, az teljesen biztos. Aki nem látja ezt a borzalmat hétről hétre, az esetleg csodálkozhat, hogy egy éllovastól mindössze 3 pont hátrányban lévő csapatra vajon miképpen aggathatok effajta verbális szarcsimbókokat, de azt hiszem akinek nem a felcsúti második félidő volt az egyetlen élménye ennek a gárdának a „produkciójával” kapcsolatban, az többé-kevésbé egyet fog velem érteni. Elképzelés, taktika, összeszokottság semmi, nincs két ember, akinek lenne valamilyen, akármilyen minimális szintű játékkapcsolata, a védőink helyezkedése botrány, középpályás labdaszerzés kevés, mint paradicsomban a proletáröntudat, támadójátékot akkor látunk, ha tévét nézünk, a lövésekről lassan csak a falusi búcsúk céllövöldéire tudunk asszociálni, van viszont mindezek helyett eladott labdák tömkelege, rossz megoldások garmadája, alibi-passzok tengere, egyszóval siralom. Van egy Sitku Illés is, aki szegénykém egy ideig legalább a tizenegyeseit berúgta, most már ugye azt sem mindig, de azon kívül láthatóan szenved, mérgelődik, ideges, mert használható passzt nem kap, a rápasszolt labdákkal meg háttal a kapunak lófaszt nem tud kezdeni. És akkor ez volt minden, amit az előrejátékunkról vért izzadva le lehetett írni. Ez egyszerűen kurva gyenge. Ez a szezon elején még, zsákban a három ponttal valahogy kimosdatható bűn volt, de most már nem az. Akkor sem, ha a Gyirmót az ellenfél -  akiknél van nettó egy darab, az átlagnál valamivel jobb játékos. Mondjuk most is leszarnám, ha a trojka most is el lett volna hozva Arrabona külvárosából, mert ez egy olyan fura sport, hogy az eredmény gyakorlatilag minden, a 90 perc alatt kifehéredett hajszálat vissza tud színezni, de most már egymás után másodszor „hajfesték” nélkül maradtunk úgy, hogy elvileg mi volnánk a csoport egyik (?) legjobb költségvetéssel rendelkező csapata…

Tatabányai Bányász SC - Real Madrid CF 2:1

30 évvel ezelőtt nagy nap volt Tatabánya életében. Közülünk a legtöbben akkor még vagy járni tanultak, vagy homályos hosszútávú tervek voltak csak, de hozzávetőlegesen háromszázezer embernek minden vágya az volt, hogy aznap bejusson a Bányász-stadionba. Ez huszonkétezer szerencsésnek sikerült is, ők azok, akik egy életre szóló élménnyel lettek gazdagabbak. Nekünk maradnak az elbeszélések, az anekdoták, amelyek közül az egyik legautentikusabb az akkori edző fiának tolla által öltött írásos formát, s jelent meg a FourFourTwo magazin októberi számában. Peti közreműködésével most azok is elolvashatják, akik nem az újságot még nem látták.

Közvetítések, beszámolók:

http://hemeroteca.elmundodeportivo.es/preview/1981/09/17/pagina-13/1437863/pdf.html

http://www.elaguanis.com/content/view/3233/1/lang,es/

http://www.linguasport.com/futbol/internacional/clubes/c3/C3_82gd.htm

http://www.madridista.hu/web/index.php?site=partido&id=1564

Miért éppen Grosics Gyula?

Vetődött fel bennem a sokak számára talán furcsának és szokatlannak ható kérdés - a stadionavató, névadó ünnepség közeledtével. Miért jut eszébe valakinek kétségbe vonni a leendő névadó személyének jogosságát erre a címre annak a stadionnak a kapcsán amely olyan sok embernek jelentett és jelent most is ebben a városban és a környékén egyetlen szórakozási lehetőséget és adott olyan újra és újra előbukkanó emlékeket amelyekre az ember 10-20-30 év múltán is tisztán emlékszik. Kevés ilyen élmény van az ember életében és ez a stadion  - és a csapat - sokaknak pont ilyen élményforrás. Azt gondolom, hogy a tatabányai kollektív emlékezet, a Bányász szurkolóinak rengeteg emléke egy sor olyan játékost - esetleg edzőt - vethetett volna fel a döntéshozók elé akik megfelelnek ennek a kollektív emlékezetnek, olyan játékosok kerülhettek volna a listára akik meghatározták a közhangulatot ebben a speciális városban - amelynek hétköznapjai a bányász-lét határozta meg és a bánya adta a hátteret mindenhez. Akik itt születtek, itt kezdtek el gyerekként játszani és minden vágyuk az volt, hogy egyszer-kétszer-százszor-ötszáztízszer játszhassanak kék-fehérben. Sokan vannak ilyenek. Akik itt voltak és itt maradtak. Mert nekik ez a város és ez a stadion és a csapat nem egy száműzetés színhelye hanem az életük része.Akik az utolsó meccsüket nem zöld-fehér mezben akarták "lejátszani". Például Szabó Gyuri. Szabó György Stadion. Nekem ez is tetszene. 

Persze tudom, Aranycsapat meg VB döntő, világhír meg minden...de...nekem többet jelent, hogyha valaki tudja volt csapatának történetének legnagyobb eredményét - és nem a napokban tudja meg, hogy róla nevezik el a stadiont...biztos sokat jelent neki miután már hetekkel,hónapokkal korábban ismert volt ez a hír. 

Lehet túlságosan szőrszálhasogató vagyok, akár szentimentális is, lehet túlságosan szurkolok a helyi csapatnak, túlságosan fontos számomra, hogy ne politikai alapon, ne "hírességi-mérőszám" alapján legyen meghatározva annak a stadionnak a neve ahova sokan 10-20-30-40 évig jártak, járnak...nekik, nekünk az a fontos, hogy a stadion névadója mondjuk a szomszédban lakik, az utcában van az üzlete, gólt rúgott a VB-n és mindig kék-fehér volt. És maradt is.

Persze vasárnap megint ott leszek, megnézem a retro-meccsen, szurkolok a győzelemért utána, talán itt lesz az ünnepelt is...de amikor kimondom a stadion nevét valaki másnak büszke vagy elégedett nem leszek. 

Persze tudom, nagyképű vagyok.:)

Okoskodjunk!

Fel vagyok töltődve élménnyel! Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez a hétvégi meccs tényleg nagy töltet volt. Újfent, nem először, és nyilván nem is utoljára bebizonyosodott, hogy a maradandó foci-élményekhez nem feltétlenül szükséges a hatalmas stadion, a sok ezer néző, viszont nem árt a villanyfény, a tömött, és a legalább alkalmanként folyamatos éneklésre hajlamos stáb… Ezzel félve bár, de arra is utalok, hogy éppen most, amikor a kiesésünk óta először van reális esélyünk a feljutásra, kezd erősödni bennem az érzés, hogy nem feltétlenül nyernénk vele a lelátón, ha meglenne a campionato. Oké, nyilván azért szomorú nem lennék, mert számos olyan esélyt kínálna, amivel itt a „kettőben” sosem futnánk össze, de ha a múlt hetet is felidézzük, amikor kb. úgy nézett ki stadion, ahogy az élvonalban festene az első bukók után, nos, akkor már minimum árnyalódik bennem az összkép.

Van még valami, amit megfigyeltem magamon. Ahogy telnek az évek, úgy kezd egyre jobban érdekelni a csapat maga is, a taktika, egyéni teljesítmények, meg ilyen focihoz kötődő „bagatell” semmiségek. Nyilván eddig is ismertem a neveket, tán még az arcokat is :), de kb. az eredmények pozitív alakulásánál mélyebben nem érintettek meg a szakmai kérdések. Na, hát most sem lettem sem mágnestáblás-bajuszos analizátor, de még csak Stefi sem (lehet fordítva kellett volna írnom…:)), de azért néhány konklúziót le-levonogatok magamban egy idő után. És bár most még csak négy meccs ment le, ergo az egész szezonra érvényes esszenciákat még a fent említett két potentát tudásával sem fogalmazhatnék meg, szigorúan az eddig történtekre érvényes sommákat azért le merek rögzíteni, úgy mint:

- Végre „posztra igazoltunk”.
- Böjte akkora tanár, hogy lassan egyetemen oktathat.
- A kis Nyilasnak tényleg van esze a focihoz, nagyot nyertünk vele, szerintem kurva nagy erősségünk lesz.
- Továbbra sincs középpályás védekezésünk.
- A csere-jobbhátvédünk egy geci.

Most ennyi jutott eszembe, és mivel itt nem csak én, de más sem szokott a csapattal foglalkozni, most nyugodtan eresszétek ki, ami ezen a fronton bennetek ragadt esetleg, osszátok meg meglátásaitokat, véleményeteket, had tanuljak, had jöjjek rá esetleg, hogy az év igazolása volt Alma helyettese… :)

Ezt meg tanulni, tanulni, már készül a szöveg…

100.

VIDEOTON II - TATABÁNYA

A cím csak azért, mert nem lehetett más címe a 100. posztnak, amúgy persze csak arról szól, amiről ma mindennek szólnia kell: este meccs! Gyertek autóval, busszal, vonattal, siklóernyővel, teljesen mindegy, ha hamarosan elindultok, gyalog is odaértek, a lényeg, este fél hatkor nekiveselkedünk a negydikért ott, ahol nem szokott nekünk babér teremni, törjük meg az átkot, és keserítsük el a pályaszomszéd Vityát... :)

Felcsút Away. Love it!

DP

A címben szereplő „szakkifejezést” gondolom, a legtöbben ismeritek, aki mégsem, annak tréfásan elárulom, hogy nagyon szabadon értelmezve kb. annyit tesz, hogy „dupla élvezet”. És hogy miért adtam ennek a posztnak ezt a címet, annak nagyon egyszerű a magyarázata: az előttünk álló hétvégétől pontosan ezt várom, azaz dupla boldogságot. Innen pedig már világos a képlet, szerintem behúzzuk ma is és holnap is.


Persze tudom én, hogy ezek közül max. a holnapival kapcsolatos reményeimnek létezhet épeszű, racionális magyarázata, de hát pont amiatt is szeretjük annyira ezt a sportot, mert itt néha megtörténhet az is, ami egyébként minden szempontból utópisztikusnak minősül. De komolyan, hát nem akkor kapjuk mindig a legnagyobb meglepetéseket, amikor abszolút nem számítunk rá, merthogy semmi előjele nincsen…? Most finoman szólva minden, de minden ellenünk szól, pont ezért fogjuk legalább két góllal felülmúlni ezeket a meszticeket. Szóval ma újra ilyet élünk majd át (ami máig az utolsó, tétmeccsen, nagycsapatnak minősülő válogatott ellen elért győzelmünk):

Egyébként a kedvenc foci-blogomon van egy fantasztikus beharangozó, aminek kb. minden szavával egyetértek, érdemes elolvasni itt.)

A holnapit viszont nem kell magyarázni, habár ha a fenti logikát követem, akkor éppenhogy vereséget kellene várni, hisz amennyire nem szól mellettünk ma semmi, holnap legalább annyira nem szól ellenünk semmi, de hát egyszer van Budán eb-árusítás, így holnapra már nem jut meglepetés…:) Tényleg nehéz visszaemlékeznem arra, mikor volt ennyire pozitív előjel egyszerre együtt egy soros bajnoki előtt…

Az idő gyönyörű lesz, a sör ha kicsit vizezett is, de korlátlan mennyiségű és olcsó, a belépés ingyenes, és a csapat… Őszintén szólva, bár a többieket még nem láttam, de nem akarom elhinni, hogy akár a bibsik is jobb kerettel rendelkeznének, mint mi. Erősek voltunk a szezon elején is, de ami a héten derült ki, az tényleg feltette a tejszínhabra a koktélmeggyet. Nem azért, mert jött 15 gól, hanem azért, mert újra megjött „a” Focista, „a” Csatár, „a” Farkas Jani.

Jani, a balatoni nyárnak vége, üdv újra itthon, az Nb1 pedig jövőre visszavár, de akkor már mi is megyünk veled!

Ja, ez kihagyhatatlan, magas labda:

2. forduló: Győr II. -Tatabánya

Kb. 50 tatabányai összesen, gyenge létszám tőlünk...és ismét egy győzelem valamint egy látványos fotó az eső nélküli özönvíz után!Hazaira legalább 2000 nézővel tervezek...

1. forduló-Tatabánya-Szigetszentmiklós

1000-1200 néző, végre meccshangulat...jó létszám.

Érzések, véletlenek - jó lesz ez...

Először is: mivel aki volt, láthatta, hogy én viszont nem, szeretném, ha elmondanátok érzéseiteket, benyomásaitokat a tegnapi ankéton tapasztaltakkal kapcsolatban. Talán érdekes dolgokról is volt szó, legalábbis remélem. Mondjuk, ha jól tudom, a Kis Geci nem volt ott, tehát az a faktor, ami igazán pikánssá tehette volna az első hivatalos találkát, elmaradt, de hátha így is volt olyan dolog, amit érdemes észben tartanunk az igazi nyitány előtt. Persze tudom, hogy papíron már megkezdődött az idény, csakhogy ezt az ikrényi fesztivált én nem sokra tartom, főleg, miután láttam az összefoglalót... (aki nem: itt van). Tényleg, lehetett erre a meccsre fogadni valahol? :) Jó, nem ismerem az ikrényiek anyagi helyzetét, dehát Győrtől (vagyis Gyirmóttól...) nincsenek messze ők sem, arrafelé meg ismerjük a morált... :)

Na de nézzünk a jövőbe inkább, amivel kapcsolatban nekem valahogy ki tudja miért, de minden negatív felhang és homályos találgatás ellenére pozitív érzéseim vannak. Nem mindenkivel fogunk szimpatizálni a stábból, lesznek nézeteltéréseink is, ez világos (talán olyanok azért nem, mint tavaly Barcson), de valahogy én mégis olyat érzek a levegőben, amit évek óta nem. Aztán persze az én megérzéseimre fogadást alapozni nem érdemes, majd szezon végén úgyis kiderül, megalapozottak voltak-e, de bennem most olyan várakozás van, mint évek óta nem. És ez nem csak a biboldóknak szól, bár kár lenne tagadni, az ő visszatérésük is táplálja. Egyszerűen úgy érzem, sikeresek leszünk, egész egyszerűen azért, mert túl sok minden együtt van nálunk ahhoz, és túlságosan gyenge ez a mezőny ahhoz, hogy ne így legyen.

És még egy jelzésértékű dolog, ami viszont nem tőlem származik. Amikor nemrég a kommentekben először elkezdtünk foglalkozni azzal, hogy visszatért a Fekete Megmentő, rögvest nekiláttam, hogy mindannyiunk kb. egy heti folyamatos derültségét biztosítandó megtaláljam azt a videót, ami anno a zöldek színeiben az egyik bajnokijukon elővezetett futását rögzítette, s ami akkor elég gyorsan elhíresült, mert aki látta, az utána komoly rekeszizomlázzal küszködhetett, ugyanis nem lehetett pontosan behatárolni, hogy milyen állat mozgását is próbálta tudat alatt lemásolni. Azonban azóta ez a videó sajnos minden megosztóról lekerült, és amikor úgy döntöttem, hogy ezesetben beérem azzal a fotóval is, ami egy másik mozdulatát ábrázolja, amikor éppen fejelni készül szintén Fradi-mezben, s amely fotó mellesleg szintén a fent ismertetett szervi elváltozásokat okozta az azt megtekintőkben, akkor még szomorúbban kellett megállapítanom, hogy ha van is ez a kép valahol, számomra szintén nem megtalálható. Na, akkor voltam úgy, hogy most már tényleg mindegy, hogy mit, csak valami róla szólót (ha lehet videót) tudjak linkelni illusztrációnak.
S mint egyetlen használhatót, ezt találtam:

Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar foci valaha volt egyik legmegosztóbb, legtöbb vihart kavart légiósáról beszélünk (Fradinál szurkoló-, Siófoknál csapattárs-verés, Kecskemétnél nyom nélkül eltűnés stb.), akiről ha bármi emlékezeteset akarok ezek tudatában találni, egy színeinkben lőtt csodálatos gólra tudok csak bukkanni, azt mondom: na itt még a fos is kaviárral lesz szolgálva, kérem szépen... :)

Mindezek szellemében kívánok mindenkinek kellemes, sörben és kilóméterekben gazdag szezont, szombaton találkozunk, és ne feledjétek idei jelszavunkat:

"Gá-gá-gá, várunk MTK!"

2011. őszi sorsolás és időpontok

1. forduló: 2011.08.20 (szombat) 17.30 Duna FC Tatabánya - SZTK-Erima

2. forduló: 2011.08.27. (szombat) 17.30 Győr II. - Duna FC Tatabánya

3. forduló: 2011.09.03. (szombat) 16.30 Duna FC Tatabánya - Budaörs

4. forduló: 2011.09.10. (szombat) 16.30 Videoton FC - Puskás Akadémia - Duna FC Tatabánya

5. forduló: 2011.09.18. (vasárnap) 16.00 Duna FC Tatabánya - BKV Előre

6. forduló: 2011.09.24. (szombat) 18.00 Gyirmót - Duna FC Tatabánya

7. forduló: 2011.10.01. (szombat) 15.00 Duna FC Tatabánya - Ajka

8. forduló: 2011.10.08. (szombat) 15.00 Kozármisleny - Duna FC Tatabánya

9. forduló: 2011.10.15. (szombat) 14.30 Duna FC Tatabánya - Dunaújváros Pálhalma SE

10.forduló: 2011.10.22. (szombat) 14.30 MTK Budapest - Duna FC Tatabánya

11.forduló: 2011.10.29. (vasárnap) 13.30 Duna FC Tatabánya - Paksi FC II.

12.forduló: 2011.11.05. (szombat) 13.30 Duna FC Tatabánya - Veszprém

13.forduló: 2011.11.12. (szombat) 13.30 Baja - Duna FC Tatabánya

14.forduló: 2011.11.19. (szombat) 13.00 Duna FC Tatabánya - Sopron

15.forduló: 2011.11.26. (vasárnap) 13.00 Ferencváros II. - Duna FC Tatabánya

A bajnokságot megelőzi a Magyar Kupa mérkőzés, amelyhez a második fordulóban csatlakozunk. Az ellenfél és a helyszín azelső forduló után válik ismertté. A meghatározott játéknap: augusztus 14. (vasárnap).

Hajrá, Siófok!

A hétvégén elkezdődik a reményeim szerint jó időre utolsó olyan első osztákyú magyar focibajnokság, amit a Bányász nélkül rendeznek meg (igen, persze, beszéltünk róla, hogy tulajdonképpen jó nekünk a másodoszály, de azért...). Erős Fradi, talán erősödő Debrecen, dél-európai Fideszoton, színmagyar Paks és egy nagon jó csatárral erősödött Siófok. Mint mindig, én most is bizakodó vagyok és színvonalemelkedést várok, hogy mire alapozva, azt ne kérdezzétek, nincs rá válaszom. Max annyi, hogy néha a lottó ötöst is elviszik... Ennek és az események nélküli holtidőkben mindig rámtörő zenelinkelési hajlamomnak hatására hallgassunk egy kis Bëlgát.

"Csatársorban Esztergom, hosszú passzal indítom."

Rajt!

Ha minden igaz, ma nekikezdtek a srácok. Innen a messzeségből sok infóm nincs, s bár tudom, hogy nektek sem az edzések látogatása a fő szabadidős tevékenységetek, azért ha mégis van bármi hasznos tudnivalótok, hát osszátok meg, plz.

Köszi!

Szevasz, Te geci!

Lesz majd valamiféle beszámoló, most csak azért ugrottam be, mert udvarias ember lévén szeretnék köszönni.

SZEVASZ, TE GECI!

Soproni focikupa - talán utoljára...

A hírek szerint minden esély megvan arra, hogy a szombati lesz az utolsó lehetőségünk, hogy focizzunk egy jót a soproni szurkolói kupán, mert kósza hírek szerint ez az utolsó alkalom, hogy megrendezik. Idén azonban még lesz, úgyhogy még nem késő jelentkezni, aki még nem tette, de jönne, hívja Bélát, az indulás fél kilenc körül, mert csak 11-kor kezdődik.

Ez itt a kezdetek kezdete, 5 évvel ezelőtt...

NAGYBERKI

Ez itt nagyberki túra beszámolóinak, történeteinek posztja, a web2 jegyében tőletek!

Tessék szaporán kommentelni, azoknak is, akik 90, és azoknak is, akik csak 8 percet láttak... :)

Művelődjünk zeneileg!

Ismeritek ezt a számot, ugye? Ez itt most az eredeti, Felföldi Anikó és Németh Lehel-féle verzió, amit a legritkább esetekben lehet ma már hallani, hisz azóta sokszor, sokan, sokféle stílusban feldolgozták, legutóbb néhány hete Farkas János egy bizonyos "szamba-stílusban"...

Legajka.hu

- Srácok, egy tipp a ma esti meccsre?
- Remélem nyer a MU. És szerinted?
- Szerintem 1-1.
- Na és utána?
- Azt  nem tudom... De szerintem nem nyer a Manchester.
- Miért, szerinted akkor a Barca nyer?
- Hát, azt nem tudom...

Na, hát ez is a "Gerillas" (a google a barátod!) otthonában volt, meg ez is:

IDŐPONTVÁLTOZÁS! Kaposvölgye - Tatabánya: péntek, 17:00

Először azt a címet akartam adni ennek a posztnak, hogy "BUZI MLSZ!", amely a tartalommal kapcsolatos érzéseimet hitelesebben fejezte volna ki, de végül arra jutottam, hogy ha már éppen a tájékoztatás hiányát tartom az egyik legnagyobb vétségnek minden illetékes részéről, akkor legalább ne essek én magam is pont abba a hibába, hogy a legfontosabb hiányt nem pótlom. Mert bár nem gondolom, hogy épp a mi oldalunkról fogják széles tömegek megtudni, hogy más időpontban lesz a jövő heti meccs, de nem is a széles tömegeket, akarom tájékoztatni, csak azokat, akik érintettek a témában, azaz esélyes, hogy elutaznának Nagyberkibe. Ezek pedig mi magunk vagyunk :)

Ezt meg hallgassátok, ha már nekem is napok óta ez megy a fejemben, ráadásul valamennyire ide is passzol, hisz végtére is most egy utazás részleteiről tájékoztattam éppen...

Látogatás az angol 14. osztályba

Az a helyzet, hogy én ettől a túrától nem vártam sokat. Persze három pontot meg jó játékot igen, és oldott hangulatot is köreinkben, mely utóbbi tudván, hogy ismét busszal fogunk menni, tulajdonképpen garantált volt. De egyéb extrát, emlékezetes momentumot, bármi olyat, amire mondjuk emlékezni fogunk egy év múlva is, nem nagyon reméltem. Gondolom, ebben az alacsony lelkesedési szintben benne lehetett a közelmúlt gyirmóti túráinak emléke is, amik említésre méltó pozitív töltettel eddig nem szolgáltak, a legjobb, ami ott történt eddig az maximum az volt, hogy nem kellett az elkeseredett ideológiai harcukat a jelek szerint soha fel nem adó Arrabona gyermekeinek helyezkedését szemmel tartanunk. Azon kívül számomra az itteni meccsek leírására a vidék állandósult jelzője ugrik be elsőként: lapos.

Hát ehhez képest alapos csalódás ért, mondhatom, hogy az "egyórás túrák" képzeletbeli rangsorában egyértelműen az élbolyba helyezte el magát ez a délután, de az is lehet, hogy egyenesen a dobogóra. Nekem alapvetően az a bajom a kis távolságú, rövid utakkal, hogy nincs igazi idő a ráhangolódásra, a közös érzelmi és lelki síkra kerülésre, ami pedig elengedhetetlen alapfeltétele az egész túra pozitív végkicsengésének. (Persze nyilván a pályán elért jó eredmény mellett, de olykor még az is mellékessé tud válni.) De ezen a túrán valahogy én azt a tanulságot szűrtem le, hogy lényegében egy óra is elég lehet, ha azt nem külön kocsiszekrényekbe szeparálva, hanem egy légtérben töltjük el, és lehetőség van arra, hogy mondjuk ne csak 2-3 emberrel, hanem mindenkivel kicserélhessük az elmúlt héten bennünk felgyülemlett sport és egyéb témájú gondolatainkat, amiket esetleg az elmúlt 6 napban a közvetlen életterünkben jelentkező krónikus „futballorientált-humánerőforrás hiány” miatt nem tudtunk kiadni magunkból.

Kialakult tehát a mentális kommuna, megérkeztünk, a pilóta bácsinak némi segítséget nyújtva elfoglaltuk a helyünket a vendégszektor parkolójában, és aztán hamar jött is az első jele annak, hogy itt valami olyan helyre érkeztünk, amilyet nem sokszor látogathatunk meg másodosztályú pályafutásunk alatt. Na most hogy ez azért van-e, mert ellenfelünk az első osztályra készül gőzerővel (nem a pályán, mint láthattuk…), vagy ezek itt simán ilyenek, nem tudom, de Magyarországon voltunk elvileg, így hajlottam az első opcióra. És hogy ezt mire írom?
A kerítésnél álló „szakképzett” smasszerek drapi-csekkoló akciójára pl., mely során hosszú évek után először már a beléptetés előtt kihajtatták velünk őket rendellenességek után kutatva - na most azt, hogy ez a fent említett meglepetések közül nem a pozitív előjelűek közé tartozott, valamint hogy minden bizonnyal az illetékes szekunak fogalma nem volt róla, valójában milyen pecsétet is kellene keresnie, és szinte biztosan megfelelt volna neki a Béla által említett bautrans-os is, azt most ennél bővebben ne fejtegessük – vagy esetleg arra, hogy amikor naivan a ToiToi felé vettük az irányt, hogy helyet csináljunk az újabb söröknek, akkor azonnal figyelmeztettek minket, hogy van itt erre egy sokkal kultúráltabb lehetőség kicsit hátrébb. S lőn, tényleg volt, de nem csak hogy volt, hanem egy vadonatúj épületben, tisztán, mellette rögtön malátaszörp-vételezési lehetőséggel.
Ezek mind jó dolgok voltak, de a legjobb még hátra volt. Az ugyanis akkor következett be, amikor a helyünk nekünk szánt, szintén új építésű, ámde fedetlen lelátórészen történő elfoglalása után elkezdett esni az eső és fújni a szél, egy igen nyomorúságos kilencven percet vetítve elénk. Ekkor ugyanis a szervezők azonnal akcióba léptek, és a legszélső (egyébként a korábbi években szintén a vendégeknek fenntartott helyként funkcionáló) „szektorban” helyet foglaló falubelieket kiürítették (!), s az üresen maradt helyet felajánlották nekünk, hogy mi se távozzunk ürge-jelmezben. Na, hát ez az a gesztus, ahol már kezdtem gondolkozni rajta, hogy idefelé jövet valóban nem kérték-e el sehol az útleveleinket…
Ami ezután történt, azt nemcsak azért nem részletezem hosszasan, mert már így is bő lett a lé egy cseppet, hanem azért sem, mert ami a kilencven perc alatt történt, azt hűen visszaadni úgysem tudnám, ahhoz az én retorikai arzenálom nem eléggé fejlett. Azt át kellett élni. Ha egy velős összefoglalást mégis prezentálnom kell, akkor vizuális anekdotaként belinkelem a videót, amit az egyenlítő gólunk után készítettem, s amelyen a mérkőzés után az nb2.hu neves szakmai elemzője, bizonyos Kipu által nemes egyszerűséggel csak „WORLD CLASS” jelzővel illetett Farkas Jani életének pár másodperce látható.
(Bocs, a gépem nem csúcskategóriás, az esetleges eltérések csakis ennek tudhatók be.)



Ennyi. Ez a túra ilyen volt. Egy délután erejéig ellátogattunk az angol tizennegyedik osztály rangadójára. Remélem, még visszatértünk. Nem baj, ha nem itt, a helyszínhez nem ragaszkodom.

És csakis azért, mert tudjátok, mennyire szeretem az ilyen-olyan kiutalásokat, áthallásokat, zárja ezt az élménycsokrot egy szám, mellyel az utolsó söröm előtt kívánok tisztelegni :)

A fene!

Addig-addig érleltem a szombati élményeket, hogy végre a nap közben gründoltam egy szerintem nem annyira rossz zanzát, erre mit csinálok? Hát bent hagyom a papírgyárban. Pedig mindenképpen szerettem volna közzétenni a következő meccs előtt, de mivel holnap onnan megyek meccsre, és bentről nem tudok posztolni, ez el fog maradni, a fene vigyel el. De helyette rittyentenék engedelmetekkel egy kis zene(és gól)-blokkot, olyan már rég volt...

A holnapi nap dicsőségét gyerekkori kedvenceim éneklik meg:

Ez pedig már nem fiatal-, hanem jelenkorom egyik, mégpedig egyik legújabb kedvence, na ná, hogy itthonról.

És itt van az, akit hétvégén gyakorlatilag testületileg megszavaztatok csúnyának. Nos, ennek igazságáról én így HD hiányában nem vagyok meggyőződve, de hogy énekelni kurvára tud, abban gondolom nincs vita:

Nézzétek, "ilyenünk" nekünk is van, nem? :)

Nesztek!

Na most az van, hogy ez persze egy futballblog. Az volt és az is marad. De ugyanakkor én meg önző vagyok. Illetve, pontosabban fogalmazva, szeretném, ha kialakulna itt egy kis kommunikáció annak apropóján, amit én ide beteszek. Mert oké, az tény, hogy a neten történő virtuális közösségépítés és az azt magával hozó olykor teljesen tartalmatlan szájtépés tud tökéletesen káros is lenni, de ehhez kell, hogy mindenféle ismertetlen emberek, jöttmentek kerüljenek egy platformra. Itt viszont mi magunk vagyunk. Azok a népek, akik csak néhány hétvégente tudnak összejönni ilyen-olyan okokból kifolyólag, viszont amikor ez sikerül, akkor nagyon jól érzik magukat egymás társaságában. És hat így van, miért ne terjeszthetnénk ki ezeket az egymás gondolatainak kicserélésével töltött periódusokat a hét több napjára, az év több hetére is. Ehhez ez a kurva blog egy jó eszköz lehetne. Csakhogy eddig úgy figyeltem meg, az ingerküszöböt kevés dologgal tudom úgy átlépni, hogy az társalgást generáljon. Ahhoz arra van szükség, hogy valami olyan legyen itt, ami eltér az általánostól. Ezért most nem foci lesz, hanem más :) Itt van például az egyik legújabb kedvenc sorozatom egy epizódja. Aha, beteg :)


És hogy ne csak ilyen elfajzott fantáziák szüleményei legyenek, itt van még egy valami, amihez hasonló legutóbb szintén kiverte a biztosítékot, pedig szerintem rendben van :)

Ez meg mi a fasz?!

Az eredmény sajnálatos, de ez a kérdés most nem ennek szól, annál is inkább, mivel a vereségekhez sajnos mostanában igencsak hozzá kellett szoknunk, vagyis kellett volna, mert a zakóhoz sosem lehet. De az már tényleg kiborította a bilit nálam is, amit a meccs időpontjával kapcsolatban tapasztaltam, vagyis éppenhogy nem tapasztaltam… Kezdődött ugye azzal, hogy ez lesz az egyetlen tavaszi vasárnapi meccsünk. Később kósza hírek kezdtek szárnyra kapni azzal kapcsolatban, hogy esetleg szombatra lesz áttéve, ami tekintve, hogy a zöldek nagycsapata vasárnap a kondával játszik bajnokit, és mostanában a centerpályán rendezik a tartalékcsapat bajnokijait is, nem tűnt lehetetlennek. Más kérdés, hogy ez is miért nem derült ki hamarabb, és miért az utolsó héten kellett ennek terítékre kerülnie, de a mi jó magyar feltételrendszerünkben már nem nagyon szoktunk meglepődni azon, hogy egy meccs időpontja az utolsó időszakban módosításra kerül oda-vissza egy nappal. De az, hogy pénteken, melóból hazaérve azt olvasom, hogy a meccs ma került rendezésre, és én erről korábban nem tudtam, az már úgy gondolom nemcsak az én hanyagságomnak köszönhető, pláne, hogy a hivatalos oldalra utána azonnal felugrottam (ezt hetente néhány alkalommal amúgy is megteszem, bár értelme nem sok van…), és ott semmi hírt nem találtam a végső, pénteki időpontról. Igen, a menetrendeknél már a pénteki időpont szerepel, de mondjuk az nem pont az a rovat és nem pont az a szekció az oldalon, ami leginkább alkalmas arra, hogy egy ilyen fontos változásra ráirányítsa a figyelmet.
Most azon túl, hogy kurvára nem lettünk kielégítően tájékoztatva, van még egy igen nyomasztó költői kérdésem:

Ki a tökömnek vagyunk odafent ilyen kibaszottul útba, és vajon mivel tudtuk kiérdemelni azt a bánásmódot, amivel egyébként már évek óta, de ezen a tavaszon valahogy hatványozottan érezhetően bánik velünk az MLSZ tisztelt vezetése?

Vannak problémáink, nem könnyű az élet vezetésnek, szurkolónak itt sem, ahogy gyakorlatilag egyetlen más magyar klubnál sem, de ezekkel eddig azt hittem, leginkább saját magunknak ártunk, de ezek után komolyan érdekel, vajon milyen „felsőbb hatalomnak” tudunk még úgy keresztbe tenni, hogy azért cserébe ezt kapjuk…

Oké, nem jártam utána a változtatás igazi hátterének, nem tudom ki kérte és ki volt az, aki csak alkalmazkodott ehhez, de akárhogy is, erre nem tudok mást mondani:

FASZORRÚAK!

A hét mondata I.

Aki figyeli a blogot, észrevehette, hogy mostanában mintha rám tört volna egyfajta "rovatindítási" hullám, melynek keretében előálltam mindenféle sorozatnak tervezett újítással a témák terén. (Az persze más kérdés, hogy ezek közül bármelyik is megél-e egy második fejezetet is...:)

Mostani innovációm pedig azon alapszik, hogy kétséget kizáróan minden egyes hétnek, pontosabban az azt lezáró és megkoronázó meccsnek megvan a maga saját motívuma, ami így vagy úgy de a beszélgetés folyamán meghatározó pontot jelent, esetleg további asszociációkon keresztül újabb mulattató másodperceket okozva mindannyiunknak. Ezen motívumok pedig legtöbb esetben egy-egy meghatározó mondat, gondolat, szókapcsolat mentén fűződnek képpé, nem is lehet más tehát az új széria alapköve, mint a hét legütősebb mondata.

Erre a hétvégére ez jutott:

„Ha megfizeted, a tablóra is felkerülhetsz…”

(Na persze ez így önmagában nem mindig lesz érthető, vicces, sőt, szerintem sosem, csak annak, aki ott volt, a poszt egyik tanulsága tehát az: ne hányjunk meccs előtt kétszer, hanem inkább jöjjünk ki.:)

És hogy használjuk a multimédia minél több eszközét, majd igyekszem kiegészíteni is a sorozat elemeit, persze a mondathoz nem mindig kapcsolódóan, de a hét esetleges másik meghatározó élményét mindenképpen tükrözve:

Na, melyik a stíl?

Mivel látom egyes helyeken, hogy mekkora divat manapság a szavazás a különböző virtuális játszótereken, úgy gondoltam, a tavalyi év túrája-választás után újabb referendumot tartok. Ezúttal a lehetséges válaszok száma az új szelekhez igazodva mindösszesen két lehetőségre szűkült, remélem, azért így fogtok tudni dönteni. :)

A kérdés a címben, a válaszokat (mivel indoklás is szükséges...) a kommentekbe várom.

1.)

vagy,

2.) 

On tour Veszprém

Na, akkor már csak két nap, és az év egyik legjobbnak ígérkező túrája következik. Ahhoz, hogy valóban az legyen, már csak nekünk kell hozzátennünk a magunkét. Több év után újra busz, ami azt jelenti, hogy mind a 18 hang és szellem egy légtérben, nagy hangulat, Pedro, és végre Béla is ihat... :)

Retro I.

Új sorozatunk első része következik:

Sláger

Gondolom, már mindenki ismeri és napok óta ezen mulat, mivel nagyjából minden szurkolói ihletettségű oldalon, fórumon publikálásra került, de ha mégis lenne köztetek valaki, aki az elmúlt időszakot a Holdon töltötte, annak kedvéért beteszem ide is, hisz kétségtelenül kihagyhatatlan, valószínűleg egy új örökbecsű eposz született, mely amíg ember jár a magyar lelátókon, derű örök forrása marad... Vagy hogy egy divatos jelzővel illessem: EPIC.

Itt tartunk

A hétvégén összegeztük, ami még nem újdonság, tulajdonképpen minden hétvégén megtesszük, de ezúttal rögzítem is. Ha nem lenne teljes vagy pontos, kérem az illetékesek korrekcióját. Szóval:

BCO - AMG-TOTTENKOPF-MOTABA-ANTI LAUDER JAVNE-ARAFAT GANG

Folyt köv... :)

Vége...

A minap Stefi, s rajta keresztül mi is az alábbi levelet kaptuk. Számomra óriási szomorúságot okoz, legfőképpen azért, mert ilyen szurkoló-központú vezetése a klubnak (de talán egyetlen más klubnak sem hazánkban) nem nagyon volt még, s talán nem is lesz már soha. Persze Krisznek ezúton is tisztelet, és sok erőt innen is a további küzdelemhez, ha bármiben tudunk segíteni, azt hiszem mondhatom mindenki nevében, állunk rendelkezésre.

És akkor a levél:

"Szia!

Sajnos az utóbbi időben nem tudtunk találkozni (ráment a szívemre és az idegeimre az elmúlt három hónap, és a kezelésem miatt nem tudok itthonról kimozdulni) és úgy érzem, hogy most én tartozom egy kisebb beszámolóval. Mindig őszintén elmondtam neked a gondjainkat és az örömeinket, ezért természetesen most is így teszek.

 Végtelenül sajnálom és szégyellem, hogy a kisebbségi tulajdonos (aki egyébként az önkormányzat befizetésének kétszeresét biztosította) egy partnercégének vesszőfutása miatt nem tud(t)ja teljesíteni kötelezettségét, s így a tatabányai futball anyagi hátterét. Természetesen, mivel az ő ajánlásukra neveztek ki ügyvezetővé, így március 10. napjával kértem munkaviszonyom megszüntetését.

 Oly sok tervem volt, amit szerettem volna megvalósítani, sajnos már nincs erre lehetőségem. Pedig ez a klub megérdemelné, hogy biztosabb és jobb körülmények között tudjon működni! Gyengének találtattam, mert nem sikerült a régióból újabb és újabb szponzorokat bevonni, de az is igaz, hogy ehhez semmi segítséget sem kaptam. Persze ez számomra nem mentség, ez egyértelmű kudarc!

 Szeretném rajtad keresztül ezúton megköszönni minden szurkolónak, hogy buzdították a csapatot, hogy érdeklődtetek felőlünk, remélem, hogy ennél sokkal, de sokkal több örömben lehet majd részetek a későbbiekben, mert megérdemlitek!

 Örülök, hogy megismertelek benneteket, kívánom, hogy jussatok túl mielőbb ezen az átkozott helyzeten!

 Üdv:



Horváth Győző"
 
 
Mit lehet ehhez hozzátenni? Csak ennyit:
 
Győző, köszönünk mindent, reméljük találkozunk még a jövőben, akár (sőt, leginkább...) a tatabányai lelátón!
 
És mindenekelőtt jobbulást, mielőbbi felépülést!
 
TURUL ULTRÁI
 
TATABÁNYA 1910

Heló, Dagi!

Tudom, hogy az elmúlt napokban minden sporttal foglalkozó híradás erről szólt, tudom, hogy semmi köze hozzánk, de mivel az első olyan világklasszis játékos, korszakos zseni, a focitörténetbe a nevét aranybetűkkel beíró legenda ő, akinek pályafutását nagyjából az elejétől a végéig követtem, és mivel eddig sohasem láttam hozzá fogható művészt, aki foci-kamaszkorom legnagyobb bálványa volt, elengedhetetlen, hogy az egyetlen általam (is) szerkesztett foci témájú blogon én is szenteljek neki egy tribute-ot.

2011. tavaszi menetrend:

03. 05.	Szombat
14:30	Tatabánya–Pécs

03. 12.	Szombat
14:30	Budapest Honvéd II–Tatabánya

03. 19.	Szombat
15:00	Tatabánya–Barcs

03. 26.	Szombat
15:00	Győri ETO II–Tatabánya

04. 02.	Szombat
16:30	Tatabánya–SZTK-Erima

04. 09.	Szombat
16:30	Veszprém–Tatabánya

04. 16.	Szombat
17:00	Tatabánya–Budaörs

04. 23.	Szombat
17:00	Tatabánya–Kozármisleny

05. 01.

Vasárnap

17:00

Ferencvárosi TC II–Tatabánya

05. 07.	Szombat
17:30	Tatabánya–Videoton-Puskás Akadémia

05. 14.	Szombat
19:00	Gyirmót–Tatabánya

05. 21.	Szombat
18:00	Tatabánya–BKV Előre

05. 28.	Szombat
18:00	Ajka–Tatabánya

06. 04.	Szombat
18:00	Tatabánya–Baja

06. 11.	Szombat
18:00	Kaposvölgye–Tatabánya