2010. október 31., vasárnap

Képek és üzenet a Sport utcából

Rekord gyorsassággal itt vannak a mai képek a BKV Előre elleni meccsről:


De van itt a képek mellett valami más is... A mai, pontosabban nem a mai, hanem az utóbbi időben mutatott "teljesítmény" mellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül. Komolyan mondom, nem tudom felfogni, hogy mi lehet a hátterében az ilyen szintű mélyrepülésnek. Én elhiszem, hogy kurva jók az edzések, hogy régóta nem volt ilyen színvonalas szakmai munka a csapatnál, csak az a picike gond van ezzel, hogy ezt a játékot nem az edzésen mutatott teljesítmény alapján pontozzák (ahogy egyiket sem...). Innentől kezdve pedig el kell gondolkodni, hogy ha ebből az edzésmunkából ez jön ki, akkor nem lenne-e érdemes megpróbálkozni valami mással. Persze ennek a mérlegelésnek már sokkal korábban el kellett volna jönnie, nem kellett volna feltétlenül megvárni azt, hogy egy feljutásra ácsingózó csapat közelebb kerüljön a kieséshez, mint az első helyhez. De talán még mindig nem lenne késő, ha az első helyet nem is, de egy tisztes szezont még összehozhatnánk, csak ehhez olyan hozzáállás kellene edző és játkos részéről, ami nem engedi meg, hogy egy gyenge középcsapat elleni meccs után, amin nem helyzetünk, de kapura tartó lövésünk nem volt, vigyorogva gratuláljanak egymásnak az edzői stáb tagjai, és néhány játékos örömmel a képén vonuljon az öltözőbe. Mert ez itt most a szégyenkezés ideje, bizony.

És mivel tudom, hogy vannak a klubnál, akik olvassák ezt az oldalt, ezúton szeretném nekik, és remélhetőleg rajtuk keresztül az egész csapatnak eljuttatni üzenetemet az általunk nagyra becsült Sisa Mester szavain keresztül. Szeretném, ha ezeket a szavakat felolvasnák a következő edzés előtt. Azt hiszem, nem ártana, ha kicsit mindenki elgondolkozna egykori szeretett edzőnk szavain, és megpróbálná azt valahova elültetni a tudatába. Játékos és edző egyaránt találhat benne megfontolandó részeket... (A nyilatkozat az idei 7. forduló előtt készült, az Nemzeti Sportnak nyilatkozva a kaposvári sikerek kapcsán.)

"Örömmel tölt el a társaság hozzáállása. Bízom benne, ez így is marad. Ha igen, bármilyen eredményt érünk el, büszkén vállalhatjuk. Csak azt kérem a fiúktól, hogy adjanak ki magukból mindent. Sokat tudnak futni, és ami még fontosabb, hajlandók is. Aki akar és tesz is azért, hogy jó legyen, mindent elérhet. Csak egy példa: amikor még tanítottam, volt egy kislegény, aki elsőben még hasra esett futás közben, de nyolcadikos korában már szaladt, mint a nyúl. Szeretek olyanokkal dolgozni, akikben van alázat a futball iránt, akik akarnak valakik lenni, akiknek látom a szemükben a csillogást, akikkel közösen megmutathatjuk, mire vagyunk képesek. Szerencsére több ilyen csapatom is volt – ha azt mondtam a srácoknak, fussanak a kapufának, visszakérdeztek, hogy melyiknek. Sajnos volt egy olyan is, ahol a játékosok az edzéseken parádéztak, aztán a meccsen érthetetlen dolgokat műveltek. Tanáremberként próbáltam nevelni őket, de ez sem segített, miként az sem, hogy ikszet kivettem a kezdőből, és ipszilont tettem be a helyére. Amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy olyan morális problémával szembesültem, amelyet nem tudok megoldani, bekopogtam a tulajdonoshoz, és közöltem vele: ehhez én nem adom a nevem, egy percig sem maradok itt tovább. Kezet fogtunk, és elmentem. Sok mindennel lehet játszani, de a becsülettel nem. Tudja, mit mondok? Azt, hogy ha van alázat, lelkesedés és becsület, felőlem akár utolsó is lehet a csapatom"

2010. október 26., kedd

Egy szektorkiürítés margójára...



Nem szoktam blogot írogatni, a képbeszúrást jobban kedvelem de történtek a hétvégén olyan dolgok a magyar stadionokban amik olyan dolgokat indítottak el bennem amiket ki kell írnom magamból...
Szóval arról van szó, hogy véleményem szerint körülbelül 5 éven belül vége a jelenlegi értelemben vett magyarországi ultra-mozgalomnak...ez a hétvége bizonyította, hogy nem számít semmi, nem számít a néző, nem számít a gyerek a lelátón...nem lesz más a jövőben mint néhány száz ücsörgő, szotyizó néző, aki néha elküldi a kurva anyjába a bírót...ez lesz és semmi több.
Igen, tudom... hülyeség bedobni a tüzet a pályára, de...kiszorítani MINDENKIT a szektorból? Lefújni mindenkit? Bemenni a szektorba és ütni aki ott van (Debrecen-FTC)? Nem is maga a tett, a válaszreakció a döbbenetes hanem az a folyamat, az a háttérben történő megegyezés, kiegyezés (nem tudom kik között - biztos MLSZ, rendőrség, politikusok, média, mittudomén) ami ide vezetett.
Kiknek és miért érdeke, hogy ilyen jelenetek játszódjanak le? Mi a motiváció? Miért történt ez a fordulat? Nem tudom, de gondosan megtervezett, precízen kitalált folyamatokat érzek a háttérben.
Talán jó mutogatnia TV-ben és elvenni az emberek kedvét a meccsre járástól? De miért? Mert nekem ne jöjjön senki azzal a dumával, hogy fél kihozni a gyerekét a stadionba a sok huligán miatt mert már röhögni sem bírok ezen a faszságon. Nem fog kijönni senki akkor sem, ha minden ultrát, szurkolót kitiltanak mert SZAR A FOCINK. Nézhetetlen. Ennyi.
Vagy valami pénzügyi megfontolás áll a háttérben? De ha nincs néző nincs bevétel sem. Vagy ez sem számít?
Vagy politika? De ezzel a témakörrel mit lehet még elérni? Kiket lehet befolyásolni az évekkel ezelőtti balhékról bemutatott videókkal?
Nem tudom.
Nem tudom miért lett megint a szurkoló a közellenség. És már nem csak a tüzet a pályára dobáló hülye. Minden néző és szurkoló. Miért nem a sikkasztó, körbetartozó, nemfizető cégekkel foglalkoznak? Miért nem a 20 Forintért öregeket gyilkoló cigókkal? Miért nem a hanyatló oktatási színvonalra küldik a forrásokat? Miért kell több száz rendőrt és több milliós fényképezőgépeket küldeni a meccsekre? Talán, hogy legyen végre egy szerencsétlen akit lefotóznak és adhatnak neki 100 000 Ft büntetést? Ez a nagy cél és a nagy eredmény? Ekkor vége lesz a huliganizmusnak? Többen járnak meccsre? Nem, nem fognak többen járni.
Szóval a vég szerintem elkezdődött. Egyre több hasonló túlkapás lesz és igazolni fogják őket valamivel, a sok hülye meg beveszi. Aztán kitiltanak mindenkit és nem lesz senki a meccseken.Mert persze a a családok nem járnak majd mert magasak a jegyárak, hányadék a stadion és szar a foci.
De nem baj mert nincs "petárda"...

Hétvégi szubjektív

Most pedig a hétvége tömör, vázlatos, a szokásosnál is szubjektívebb és szókimondóbb rezüméje következik:

- Köszönöm a klubnak, Krisznek és Győzőnek a lehetőséget és az ajándékot, örök élmény lesz!

- A csapat kompletten, teljes egészében szégyellje magát, szánalmas, amit művelnek.

- Kiprich meg irtsa inkább a férgeket a saját háza táján, kezdje mindjárt a dagadt fiával, aki nem csak focistának, de bukmékernek is gyenge...

Fotó: nso.hu

2010. október 23., szombat

Emlékezés



Mondják, a himnuszt énekelték
úgy indultak a puskatűznek
s a könnygáz meg a tűzzel telt ég
sem riasztotta vissza őket.

Csorgott a könnyük.
Talán sírtak.
Csorgott a vérük.
Belehaltak.

Diákok voltak.
S ők csinálták
a dicsőséges forradalmat!

1956. október 24.

(Jobbágy Károly: Mondják, a himnuszt énekelték)

2010. október 19., kedd

Felcsúti memento


Az "ünneplés" után röviden szeretném összefoglalni hétvégi benyomásaimat, főképp azért, mert ezúttal elég sokan hiányoztak közülünk (apropó: az 5 óra utáni "pletycálkodás" nem mentség ám...:).

A hangulat a szokásos, a tatabányai létszám is, leszámítva minket, sajnos a "sarokban", ahogy említettem, kevesebben voltunk a megszokottnál. Szurkolgattunk, már amennyire egy olyan meccsen lehetséges, ahol a 10. percben jogtalan tizenegyest kapunk és emberhátrányba kerülünk. És itt el kell mondanom, hogy én magam a véletlenek ilyen sorozatában valahogy nemigen hiszek. Bár belátom, mennyire nehéz dolga van egy-egy ítélet meg(nem)hozatalakor a sporttársaknak, legyen szó megyei bajnokságról vagy világbajnoki döntőről, de azt akkor sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy egy ennyire nyilvánvaló szituációban habozás nélkül egyszerűen elkaszáljon minket holmi jöttment MLSZ-bérenc. Persze lehet mondani, hogy mi elfogultak vagyunk, de ennek cáfolataként elég felidéznünk azokat a korábbi szituációkat, amikor büntetőket fújtak ellenünk (sajnos volt pár), mégpedig olyanokat, amiket mi is jogosnak láttunk. Merthogy ezeket gond nélkül elismertük. Na, ez a mostani nem volt ilyen, nagyon nem. És ha a bírónak nem is, a partjelzőnek mindenképpen látnia kellett volna, mert abból a szögből, ahol ő állt (vagyis inkább ahol állnia kellett volna), tökéletes rálátás nyílt az események középpontjára. Nem szoktam ennyit foglalkozni a játékvezetéssel, mert meggyőződésem és hitem, hogy a téves ítéletek hosszú távon kiegyenlítik egymást, de valahogy mégsem tudom nem észrevenni, hogy ha Felcsútra megyünk, mindig ez a sors vár ránk. De erre még mindig lehetne azt mondani, hogy ez akkor is csak véletlen lehet, minek keresek én összefüggéseket, hisz ugyan mi érdekében állhatna egy bírónak a Tatabánya ellenében a Videotont részesíteni jogtalan előnyben. Jogos kérdés lenne ez, valóban, ha nem ismernénk pontosan a legújabb kori magyar futballvezetés szerkezetét, háttérországát, összefonódásait. De így, hogy ismerjük, több szót azt hiszem, nem is kell fecsérelnem elméletem kifejtésére…

A sors fura fintora, avagy e csodálatos játék örök paradoxona egyébként, hogy minden nyomás ellenére - merthogy nem csak a balsors tépése előtt, de utána is - ebben a tavaszi szezonban talán most nyújtottuk a legjobb teljesítményt…

Elkeseredésre ok nincs, a lemaradás még simán behozható, ehhez bőven elég sok van még hátra, hétvégén pl. mindjárt kínálkozik is egy príma lehetőség a felzárkózásra.

A szezon előtti nyilatkozatokra gondolva azt azonban mindezek ellenére sem tudom kihagyni, hogy felvessem a kérdést: hány forduló után is álltunk a dobogón...?

2010. október 18., hétfő

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!



S hogy kinek? Nos, annak a „valakinek”, aki épp ma egy éve jött világra, és azóta éppen 48-szor (vagyis majdnem hetente egyszer) „szólalt meg”. Remélem, a jövőben még sokáig, és ennél is többet fog „beszélni”. Rajtatok is múlik…

Ma egy éves csoportunk blogja. Rekordszámú hozzászólással köszöntsétek! :)

2010. október 16., szombat

On tour Felcsút

Bár sajnos győzni nemigen szoktunk (ami nem elhanyagolható szempont), de nekem valahogy mégis tetszeni szoktak a felcsúti túrák, nem tudom, miért. Lehet, hogy a környező porta áraszt pozitív kisugárzást? :) Persze, valójában inkább az lehet az ok, hogy elég eseménydúsra szoktak sikeredni ezek a párharcok, gondoljunk csak a tavalyi szezonbéli csapaton belüli összezörrenésekre, melyeknek aztán komoly következményei lettek. Azelőtt meg ott volt az elkeseredett harc az egy szem gólért, a végén utolsó perces kapufával, meg egy lüke partjelzővel, aki üzeneteinket továbbította a bíró sporinak. Persze, az ilyesféle történésekről ezennel szívesen lemondanék, maradjon meg a szép számú néző, a kellemes idő, a jó hangulat, és ezúttal egészüljön ki mindez 3 ponttal, s akkor csodaszép napunk lesz.

Találkozunk Felcsúton!

2010. október 12., kedd

MAGYAR ÁTOK?! A FASZOMAT!!

GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!

DZSUDZSÁÁÁÁÁÁÁÁK!

GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!

OLYAN SELEJTEZŐSOROZATOT AKAROK, AMIBEN CSAK A FINNEKKEL JÁTSZUNK!

2010. október 5., kedd

Emlékképek a mislenyi túráról

Avagy nekem többek között erről szólt a szombat. De miért nem nyertünk?!



Na és persze a Vidéki skanzen

2010. október 3., vasárnap

Kozármisleny

Szokásos létszám a 3. kozármislenyi túrán, kitűnő hangulattal. Hihetetlen, hogy sosem sikerül itt győzni...

Kozármisleny