És mivel tudom, hogy vannak a klubnál, akik olvassák ezt az oldalt, ezúton szeretném nekik, és remélhetőleg rajtuk keresztül az egész csapatnak eljuttatni üzenetemet az általunk nagyra becsült Sisa Mester szavain keresztül. Szeretném, ha ezeket a szavakat felolvasnák a következő edzés előtt. Azt hiszem, nem ártana, ha kicsit mindenki elgondolkozna egykori szeretett edzőnk szavain, és megpróbálná azt valahova elültetni a tudatába. Játékos és edző egyaránt találhat benne megfontolandó részeket... (A nyilatkozat az idei 7. forduló előtt készült, az Nemzeti Sportnak nyilatkozva a kaposvári sikerek kapcsán.)
"Örömmel tölt el a társaság hozzáállása. Bízom benne, ez így is marad. Ha igen, bármilyen eredményt érünk el, büszkén vállalhatjuk. Csak azt kérem a fiúktól, hogy adjanak ki magukból mindent. Sokat tudnak futni, és ami még fontosabb, hajlandók is. Aki akar és tesz is azért, hogy jó legyen, mindent elérhet. Csak egy példa: amikor még tanítottam, volt egy kislegény, aki elsőben még hasra esett futás közben, de nyolcadikos korában már szaladt, mint a nyúl. Szeretek olyanokkal dolgozni, akikben van alázat a futball iránt, akik akarnak valakik lenni, akiknek látom a szemükben a csillogást, akikkel közösen megmutathatjuk, mire vagyunk képesek. Szerencsére több ilyen csapatom is volt – ha azt mondtam a srácoknak, fussanak a kapufának, visszakérdeztek, hogy melyiknek. Sajnos volt egy olyan is, ahol a játékosok az edzéseken parádéztak, aztán a meccsen érthetetlen dolgokat műveltek. Tanáremberként próbáltam nevelni őket, de ez sem segített, miként az sem, hogy ikszet kivettem a kezdőből, és ipszilont tettem be a helyére. Amikor nyilvánvalóvá vált számomra, hogy olyan morális problémával szembesültem, amelyet nem tudok megoldani, bekopogtam a tulajdonoshoz, és közöltem vele: ehhez én nem adom a nevem, egy percig sem maradok itt tovább. Kezet fogtunk, és elmentem. Sok mindennel lehet játszani, de a becsülettel nem. Tudja, mit mondok? Azt, hogy ha van alázat, lelkesedés és becsület, felőlem akár utolsó is lehet a csapatom"