2011. január 19., szerda

Itt csak Béla, szombaton mi is?

Nézzétek csak, megint továbbhajóztam a web2 végtelen tengerén...

Az egy ideje tervezett megosztás apropója pedig az, hogy amint gondolom néhányan már tudjátok Danitól, szombatra ismét foci szerveződik, ha minden jól megy, ezen már az igazi fék, jómagam is jelen leszek. A helyszín Tata (asszem), az időpont 5 óra. Azaz, a hétvégén mindannyian labdába rúghatunk.

FONTOS INFORMÁCIÓ: Megelőzendő a személyiségi jogok és egyéb nehezen definiálható fogalmak síkján harcba szálló versenyzők valószínűsíthető kéréssorozatát máris közlöm, természetesen a videó csak illusztráció, pár nap (és a sikeres foci) után el fogom távolítani nem csupán innen, de a répaföldi Soma-köszöntők és egyéb faszorrú virtuális szerencsevadászok látóköréből is. :)

2011. január 11., kedd

Mi van, mi vaaaan?

Sajnos ez nem jött össze. Pedig vártam, nagyon is. Remek alkalom lett volna, hogy egy kicsit megkönnyítse a téli "álom" nehéz napjait. Lehet, hogy ez most pátoszosan fog hangzani, de nekem igenis sokat jelent egy-egy meccs másfél órája (túra esetén több...), az ezen időszak alatt szerzett töltés, az ekkor kapott impulzusok vezetnek át az azt követő hét megpróbáltatásain. Igen, mi nem az a brigád vagyunk, akik mindig összejárnak, akkor is, ha nincs meccs, nem vagyunk egy focitól függetlenül is randizgató szoros baráti társaság, mi más elvek mentén szerveződtünk össze annak idején, de ez a bizonyos más elv mindannyiunk számára ugyanolyan fontos: a futball, a világ legszebb sportjának, de tovább megyek, az élet egyik legszebb elfoglaltságának szeretete. Ilyen szenvedélyek, ilyen erős, mélyre ható, érzelmeket korbácsoló hatások kevés más esemény eredményeként érik az embert, mondom ezt bátran még akkor is, ha tudom, nagyon-nagyon sok minden van a világon, amit a második harmincba nemrég belépve sem próbáltam még soha. De megmondom őszintén, így, hogy tudom, hogy ha nem is konkrétan csak a pályán történő események önmagukban, de az ahhoz kapcsolódó, laikus számára tán perifériára szorultnak tűnő motívumok mit tudnak kiváltani belőlem, nem is különösebben vágyom ismeretlen élményforrások felfedezéséra. Én úgy érzem, megtaláltam azt a közeget, amihez mindig bátran visszatérhetek, ha elgyengültem, ami mindig menedéket nyújt, ha az életet éppen nehéznek látom, ami egy örök vezérfonál, amibe kapaszkodhatok a mindennapi kihívások legyőzésért vívott harcomban. Ezért már várom, nagyon várom, hogy újra tavasz legyen. Mert érzem, tudom, hogy akkor folytatódik az a remek folyamat, ami tavaly megkeződött, és amelynek folyamán kicsiny közösségünk régen látott egységbe tömörül, a belső kohéziónk régen várt erőre tör.
És akkor már nem lesz kérdés, hogy az éppen esedékes hétvégi esemény felkelti-e az érdeklődésünket.

Mert kár, hogy ez a mostani nem lépte át sokak ingerküszöbét.

Apropó, foci szombaton? Meséljetek!