2010. november 26., péntek

Levezetés

Akkor holnap a régóta érlelődő terveinknek megfelelően megejtjük az évzáróval egybekötött harmincasozást, megbeszélünk mindent, ami történt, eszünk valami finom pastát, leöblítjük egy apró limoncellóval, majd olyat teszünk, mint még sosem: kollektíve ropunk egyet.

Találkozó 20.00-kor a Salvatoréban.

2010. november 22., hétfő

Buta vagy!

Íme két emlékeztető arra, hogy ellentmondásos figurával van dolgunk.

http://turulultrai.blogspot.com/2009/10/szamomra-szezon-legnagyobb.html

http://turulultrai.blogspot.com/2010/03/jani-ezt-nem-kell.html

Ellentmondásos, megosztó, de mindenképpen érzelmeket, indulatokat gerjesztő ember. Ez utóbbi persze nemhogy probléma nem lenne, de kifejezetten rajongás tárgyává tehetné őt, már persze amennyire ilyenről beszélhetnénk egy olyan közegben, ahol örömtáncot lejtenénk, ha félezer polgártárs úgy érezné, hogy a szombat délutánját az egykor szebb napokat látott stadion újrabetonozott lelátóin tölti… Tulajdonképpen még akkor sem lenne baj, ha olyan irányba lehetne most terelni a jellemzést, hogy aszongya „öntörvényű zseni”, meg „kezelhetetlen klasszis” satöbbi, azaz elő lehetne venni mindenféle elcsépelt szókapcsolatot, amit olyan futballisták esetében szokott puffogtatni a mélyen „tisztelt” sportsajtó, akik képtelenek feldolgozni, hogy tehetséget és ezzel az átlagnál könnyebb boldogulás lehetőségét kapták a sorstól. De ebben az esetben mindezt ugyanolya barokkos túlzás lenne állítani, mint azt, hogy a Dombi Stiri legerősebb oldala a rövidtávú sprintfutás… Remek képességű focista a Jani, aki játszhatna minimum az Nb 1-ben, ezt mindenki tudja, aki látta már őt egy-egy jobb napján, de ezeket a sallangokat le kell vetkőznie! Nincs más választása. Kurvára nem miattam, de még csak nem is a TU miatt (mit ér az a tizenegynéhány év, amit a lelátón töltöttünk), de a fent is említett általános érdektelenség ellenére azért még most is kijáró, korábban sok nagy csatát és igazi sportembereket látott tiszteletreméltó urak, bácsik, emberek miatt, akik előbb végigdolgozták az életüket a bányában vagy máshol, és közben, majd utána tisztes nyugdíjas éveik alatt most is egyetlen igazi kikapcsolódásuk a Bányász meccseinek látogatása volt. Lehessen már nekik (de persze nekünk is, azért még mi is láttunk itt Vincze Pilut meg Kiprich Józsit…) szidni azt, akit akarnak, kritizálni azt, akinek mentalitását nem tartják méltónak a kék-fehér mezhez. Engedtessék meg, hogy egy senkiházi zsoldos, aki a klub alapításának évét sem tudja valószínűleg, és akinek az a feladata, azért kapja a pénzt, hogy gólt rúgjon, ne tehesse már meg retorziók nélkül azt, hogy amikor elvégzi a munkáját, vegye a bátorságot arra, hogy a saját nézőit hergelje… És ami az egészben a leginkább szót érdemel, hogy mindezt, ahogy fent is láthattuk, meg ahogy emlékezhetünk is, nem először tette!



Jani, honnan a bátorság? Miért nem az őszi góljaidat számolgatod inkább? Ja, hogy az nem tart sokáig…?

2010. november 20., szombat

Átkötés

Elszaladt egy újabb idény, 14 (nemsokára 15...) meccs emléke a fejünkben, benne élmények mindenféle előjellel, szép gólok, bosszantó megoldások, váratlan győzelmek, kijózanító pofonok, minden úgy, mint általában. Sajnos a téli szünet is épp oly hosszú lesz, mint mindig, és pár hét múlva (vagy hétfőtől...) épp annyira fogjuk várni, hogy megint mehessünk a lelátóra, mint eddig. Sajnos ettől most egy ideig el kell tekintenünk, viszont remélem, ezúttal végre tényleg sikerül a szünet alatt is összehozni néhány randit, megyünk majd ugye Tatára, lesz a kupa a csarnokban, és néhányszor tényleg elmehetnénk valahova focizni is.
Ami pedig az oldalt illeti, nyilván aktuális események híján itt is vegetálás lesz, illetve lenne, de mivel ezt nem szeretném hagyni, meg amúgy is szórakoztat, hogy mindenféle dolgokat megosszak itt veletek, ezért úgy tervezem, hogy azért heti legalább egyszer betegyek ide valami érdekeset, szórakoztatót, vicceset, amik nem feltétlenül fognak kapcsolódni a focihoz, de a szellemiségünkhöz, az értékerendünkhöz, vagy akármilyen módon hozzánk igen. Amolyan "off-folyam" következik tehát, aminek első állomása mindjárt egyben ez a poszt egy olyan videóval, aminek történetesen a címet szolgáltató városon keresztül van hozzánk köze.

Azt hiszem a bejegyzés címe azért még egy kicsit magyarázatra szorul. Arról van szó, hogy mielőtt végletesen átmennénk a magyarországi Nb 2-es csapatok lelátói látogatásának a világából egy teljesen más területre, egy kicsit még szeretnék visszacsatolni a múlt hét végére a következő hanganyaggal. A gyönyörű az, hogy ehhez hasonlót nagyon sokat lehetett volna készíteni úgy, hogy nem lett volna köztük kettő egyforma...

2010. november 18., csütörtök

Szavakban...

...mármint a hétvégéről, természetesen. Hiszen bár nyakunkon a következő, a záró forduló, azért az teljesen egyértelmű, hogy az előző hétvége Bélának köszönhetően már bekövetkezett képes megidézése után annak szöveges értékelése sem maradhat el. És akkor ezen a ponton a következő óhajt vagyok köteles megfogalmazni: KÉREK 10 MILLIÓ FORINTOT! Jogos a kérdés: hogy kerül a csizma az asztalra? A válasz egyszerűbb, mint bárki hinné: az előző szombat számomra azt igazolta, hogy az én kéréseim mintha meghallgattatnának odafent. Ezért talán nem árt kipróbálni, hátha tartós ez a helyzet… :) Ugyanis lássuk csak, mit is kívántam, mit kértem én múlt pénteken, miért fohászkodtam a fociistenhez: jó idő, tisztes létszám, remek hangulat és persze három pont. S mi lett meg ezek közül? Minden! 3 autóval utaztunk le, ugyan kis kompromisszumot vállalva Zámolyt a hagyományokkal szakítva elkerülve, ám cserében időben megérkezve, kis bajai városnézés keretében a Petőfi-szigetet beiktatva, s ott alternatív focipálya-lehetőségeket lelve, majd pedig a már-már olaszos főtéren áthaladva megérkezvén a vendégszektorral (s a legutóbbi alkalommal ellentétben sajnos sörcsappal is) ellátatlan objektumba nekiláttunk egy olyan 90 percnek, amilyen az utóbbi évek tendenciáit figyelve tulajdonképpen csakis az őszi utolsó fordulókban adatik meg, akkor viszont mindenképpen. Hisz emlékezzünk csak a tavalyi évre (ha nem megy, akkor használjuk eme blog adta remek lehetőséget, s keressük vissza az akkori nagyon tömör rezümét): az utolsó túrán 5-1-re nyertünk Hévízen egy szintén remek hangulatú, dalolásokkal telített meccsen. További párhuzam a nagy távolság, ennek kapcsán azt hiszem, most már egyértelműen kezd kőbe vésődni a tétel: élménygazdag kirándulásokhoz sok kilométer szükségeltetik. A mostani találkozóról hosszas szakmai elemzést nem lennék képes alkotni (ami azt illeti, rövidet sem), de abban biztos vagyok, hogy amíg megvan a győzelem, addig a többségünk a taktika vagy bármilyen játékelem analizálásának lehetőségét szíves-örömest beáldozza az egyéb hangulati elemek által elvont figyelmünk oltárán. Márpedig hangulat, az volt dúsan, gyakorlatilag az 1999 óta, a szép emlékű Los Banditos megalakulása óta kialakult dal-repertoárunk nagy részét elővezettük legalább ízelítő jelleggel, láttunk egy fej nélküli piros ruhás bácsit (vagy a bajai Mikulás volt?), a végén megvolt a köszönet a pályáról, nem volt pacsi, tehát minden úgy volt, mintha csak így terveztük volna.



Most már csak egy valamire kell készülni idén. A Salvatore és Pikantó fémjelezte jövő szombatra. Előtte meg persze kiélvezni az utolsót az utolsó ellen…

2010. november 17., szerda

2010. november 12., péntek

Teszt

És most következzék valami, ami nálunk még nem volt: Rorschach-teszt. Kinek mi ugrik be a következő képről?
Mivel esély van rá, hogy amúgy sem nagyon érkezne más tipp, ezért kezdem én. Szóval nálam a "megfejtés": Bognár Gyuri.
A csapat holnapi feladata nem más, mint hogy ezt az embert továbbra is ezzel a képpel azonosítsam, és ne a remek edzői húzásaival, a csapata ellenünk aratott győzelmével. Be kell húzni és kész!
De nekünk is lenne ám egy feladatunk. Korrekt létszámmal megjelenni az idei utolsó, és egyben egyik leghosszabb túrán. A külső körülményekre nem panaszkodhatunk, nézzétek csak:
Mindenki Bajára!

2010. november 9., kedd

Bányász-Ajka


Hogy mik valósultak meg az elvárásaimból? Annyi mindenképpen, hogy számszakilag legalább annyi területen gazdagodtam pozitív élménnyel, amennyin azt vártam. Az, hogy teljesen más területeken, az pedig most legyen az én gondom... Mi volt a jó? Legelőször is az eredmény. Nem épp úgy jött, ahogy leginkább szerettem volna, de mint régóta tudjuk, a foci nem volt, és nem is lesz sosem kívánságműsor, annak meg amúgy sem voltam sosem híve, hogy kifogásokat keressek egy győzelemben, tehát legyen ebből a szempontból csakis az örömé a terep. (Naná, hogy legközelebb, amíg el nem kezdődik a meccs, megint nem "csupán" diadalt, de minőségi játékkal elért triumfálást fogok remélni, aztán legrosszabb esetben ismét be kell majd érnem a három egységgel...) Aztán ott volt még emellett az idő, a gyönyőrűséges napsütéses klíma, amit szeptemberben nem kaptunk meg, hát most pótolták az égiek. Jó volt még a stáb, maximális létszám, kellő mennyiségű "dörrenéssel", na és akkor amit nem vártunk: megismerhettük egykori legendás kapuspalántánk közeli rokonságát. :))

Ha ennek a hétnek a végére is csak ennyi lelkesítő faktor együttes átélésére lesz módunk, akkor semmi sem ment meg az utolsó helyezett elleni fiesztától a záró fordulóban :)

2010. november 6., szombat

Alázat, becsület, hit, akarat


Tudom, hogy még van ebből a szezonból hátra két meccs a main kívül, de számomra mégis ez lesz a vízválasztó. Ebben a szezonban gyakorlatilag (az első meccset kivéve) nem kaptunk mást ettől a társaságtól, csak pofonokat, és ez még akkor is így van, ha a vezetőséggel régen volt ennynire korrekt és rendezett a viszonyunk. Dehát az ember nem azért jár meccsre, hogy ezt elérje, hanem azért, hogy győzni lássa a csapatát. Bár most csak a magam nevében beszélek, de mivel úgy érzem, valamelyest ismerem az általános szurkolói lélektan mibenlétét, megkockáztatom, hogy tán sokan egyetértenek velem, ha azt mondom, ezen a találkozón sok mindent helyre tudnak tenni a srácok. Kicsit helyreállíthatják a megtépázott renoméjukat. Ez az ősz, de gyakorlatilag az egész év nagyjából már a kutyáké, de azt azért még elérhetnénk, hogy mégis kellemes szájízzel mehessünk el téli álmot aludni. Erre pedig nem sok alkalmasabb lehetőség adódhatna, mint az évek óta kiegyensúlyozott csapatnak számító, jelenleg is előttünk tanyázó Ajka lesimázásása. Nem, most nem egy szar játékkal elért, pótyagóllal megszerzett kínkeserves győzelemre gondolok, hanem parádéra. Szép játékra, gólokra, tapsviharra okot adó gyönyörű megoldásokra. Hogy nagyok az igényeim? Nem hiszem, az év eddigi részében beértem volna jóval kevesebbel is. De most kárpótlást akarok!

Ja, és még valamit. Alázatot, becsületet, hitet és akaratot.

A végső visszaszámlálás elindult. Itt az idő, meg kell ragadni az alkalmat, ha most sem sikerül, felropognak a puskatüzek...