2012. május 25., péntek

Clean sheet


Egyszer már volt egy olyan "asszociációs-rejtvény", aminek megfejtése azonos volt a mostanival - mert fenti videó is egy ilyen játék feladata volna ám -, bár itt kétszeresen is csökkentettem a kihívás nehézségét, részint mert megneveztem milyen korábbi példával analóg a mostani, részint pedig azzal, hogy segítségül hívtam jó öreg Jenő bá'-t, ki többször is az éterbe indította a választ fentebb. Bizony, az új edzőnk kinevezéséhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni a magam csökevényes szókészletével.
Azt lehet tudni, hogy én eddig nem tartoztam az alapvetően masszív kétfős fan clubjához, mely gyökeret eresztett egységünk képezte termékeny táptalajban. Persze értékítéletem alapja elsősorban az iránta érzett szimpátia szintje volt, és csak másodsorban a szakmai kvalitásaival kapcsolatosan meglévő skrupulusaim, hisz bár nyilvánvalóan magam nem értek hozzá (erre megvan a saját emberünk Dottore Stefano személyében), azért nekem az valahogy mindig "büdös", ha egy televíziós közvetítésben szakértőként szereplő egyén legvelősebb hozzáfűznivalói az "A csatárnak üresbe kell futnia és valakinek be kell tenni a védők mögé a labdát"-kategóriából kerülnek ki. Az meg, hogy a Baja szépen játszik, fent részletezett hiátusaim, valamint annak okán, hogy elsősorban saját csapatom játékára tudok hellyel-közzel fókuszálni, nem nagyon szövődött bennem szilárd világnézetté. Tehát mikor meghallottam, hogy mi az új szitu, nem kerített hatalmába az a tünetegyüttes, ami akkor jelentkezik az emberen, mikor szombat este a tévében hall öt számot, amiket az előző héten egy kis papírfecnin beikszelt. De mint a legtöbben, én is szoktam gondolkodni, s olykor értékelni bizonyos dolgokat higgadtabban, több szempontot figyelembe véve. S mindezek eredményeként két dolgot tudok kijelenteni.
Az egyik, hogy az, hogy ami eddig volt, az nem volt jó, és ez teljesen egyértelmű kellett, hogy legyen mindenki számára, de félő volt, hogy a mindenkibe csak azok nem tartoznak bele, akiknek egyedüliként van módjuk tenni az állapot felszámolásáért. Most bebizonyosodott, hogy de bizony, ők is ide értendők. Nem tudom, a keret fog-e jelentősen átalakulni, erősödni, de akár így lesz, akár nem, az világos volt, hogy edzőre, egy másik edzőre mindenképp szükség van, új impulzusra, más módszerre, olyanra, amivel talán ki lehet alakítani egy közösséget a kereten belül, mert ahogy többször beszéltük, s ahogy belső forrásokból is értesültünk, a legnagyobb akadálya a komolyabb eredmények elérésének mindenekelőtt a belső kohézió meglétének hiánya volt. Hogy ez most meglesz-e, vagy nem, azt még nem tudhatjuk, de mindenesetre így legalább van rá esély, míg a status quo megtartása mellett ez teljesen sansztalan lett volna. És averzióim ide vagy oda, azért be kell látni, hogy a realitások talaján maradva alkalmasabb jelöltet nehezen találhattunk volna.
A másik dolog, hogy mindenkinek, aki újként lép be klubunk életébe, jár annyi esély, hogy tiszta lappal indulhasson, és aztán az itt elért eredményei, az itt tanúsított hozzáállása, az itt megtapasztalt személyiségjegyei, kvalitásai alapján mondjunk róla értékítéletet később. Mondom mindezt úgy, hogy miközben írom, nem vagyok biztos magam sem ennek a kijelentésnek az erkölcs-oldali megrendíthetetlenségét illetően, és tudom azt is, hogy ahhoz, hogy le tudjam írni, kellett némi pozitív irányú elfogultság, hisz mégis csapatom jövendő edzőjéről beszélek, akinek megítélését mostantól nem akarom olyan hendikeppel indítani, amilyennel a 2000-es évek eleje-közepe óta egy soproni drukkernél bír, de erről majd esetleg ők mesélnek holnap, ha úgy adódik, én most inkább nem linkelek ide semmit bizonyos 5 év felfüggesztettről...

Azért hajrá, Bogesz.

HOLNAP MEG ON TOUR SOPRON!

2012. május 19., szombat

Nincs box, nincs foci

És akkor két és fél év eltelte után itt az első poszt, amit azon melegében, a lehető legrövidebb átfutási idővel szülök meg. Merthogy épp most értem haza a Duna partjára. De nem ez az egy rekord dőlt ma meg, hiszen a magam részéről arra sem nagyon emlékszem, hogy hazai meccsen annyian legyünk csak, amennyien elférünk egy Daci Loganben. Ez a legalja. Lehet, hogy más is úgy van vele, mint Béla, hogy ha nincs box, nincs foci se? :)
De félre a tréfát.

Gyerekek, ez mi a fasz? Munka, csaj, miegymás? Ne szórakozzatok már, ilyeneket bárki mondhat! Meg van baszva az egész, ha már az a 15 ember se tudja kitolni a seggét, aki eddig legalább hazai meccsen elhitette velem, hogy van itt valami csoport- vagy közösségféle emberhalmaz. Szedjétek össze magatokat a kedvemért, van a világon túlóra, szabadság, meg két kezetek is, amit használhattok, ha az asszony testmegvonással szankcionál.

A csajok a focit a rajongásig csak Törökországban szeretik, úgyhogy ezt nektek kell elintézni.


Amúgy az a jelenet megvan, amikor 1200 újpesti leszáll a metróról a Népligetnél, felvonul az Üllőire a parkoló mellé, majd Szőke odamegy a kordonhoz, ahol Kubatov átnyújtja nekik a meccsre szóló 1200 darab tiszteletjegyet?
Na, múlt héten pontosan ez volt a szcenárió, csak mások játszották el karaktereket, Stefi volt Szőke és Győző Kubatov.

Azt gondolom, ez nem mindennapos jelenet, és maximális tisztelet ezúton is Győzőnek, akinek innen is sok sikert veszprémi munkájához, többet, mint amennyi nálunk jutott neki.

Blue is the colour, HAJRÁ CHELSEA!

2012. május 8., kedd

Paksi Barackfesztivál

Ahogy ugye említettük is, Magyarország az utóbbi években kétséget kizáróan a fesztiválok országa lett, nyáron nincs olyan hét, hogy ne rendeznének legalább egy országos hírű, tízezrek által látogatott és nyilván jó néhány régiós, kistérségi, városi vagy falusi fesztivált többnyire valamilyen tematika köré organizálva, lett légyen az zene, bor, művészet, film vagy akármilyen tetszőlegesen kiválasztott téma. Hogy mindig van új a nap alatt, és mindig fel lehet fedezni egy-egy újabb csillagot eme kitűnő szabadidős kikapcsolódási forma végtelen égboltján, azt jól példázza a nemrég megrendezett oroszlányi zenei feszt, a majdan Vértesszőlősön gründolandó meccsnézős happening, és, bizony, a bizonyos két nappal ezelőtti Paksi Barackfesztivál is, melyen két autóban nyolc emberrel mi magunk is részt vettünk. Mert ha eddig nem lett volna világos (bár azt hiszem a "nyolcaknak" nem lehetett kétsége eddig sem, ha legalább minimális asszociációs közösséget alkotnak velem), bizony a múlt vasárnapi meglepetéstúrára utaltam a cikornyás felvezetésemmel. Ettől a paksi triptől nem vártam sokat, egészen őszintén megmondom. Arra tippeltem, hogy lesz 8 néző (a szekut és a családtagokat én nem szoktam számolni) egy fájdalmasan lehangoló állapotú, gúnyosan "stadionnak" nevezett létesítményben, ahol játszunk egy kínos, idegőrlő 0-0-t. Azt, hogy jóstehetségnek a csírája sem fejlődött ki a lassan József Attila-i hosszúságú életutam alatt, kiválóan példázza a május 6-i nap.
Mert mi is történt?
A létesítmény bár valóban aprócska, de az állapotát, a kulturáltságát azt hiszem sok más NB 1-es csapat megirigyelhetné (mondjuk annyi pozitív hozadéka van a méretével kapcsolatos jellemzőjének, hogy így legalább az a kevéske ember, aki kijár, könnyen ad absurdum félházat teremthet). A csapat helyenként jól, már-már látványosan játszott, az eredmény is teljesen megfelel (már ha tényleg nem vagyunk kíváncsiak a "céltévesztés" következményeire), nevettünk rengeteget (azt máskor is szoktunk, de nekem úgy tűnt, az átlagnál is jobb volt a hangulat), és hát ugye azok a bizonyos barackok... Amikből nem csak az összlétszámhoz viszonyítva, de talán nominálisan sem nagyon fordul elő ennyi máshol. És, ami a legszebb az egészben, hogy nem csupán kvantitatív, de kvalitatív értelemben sem emelhetünk semmiféle panaszt a helyi erők nyújtotta szortimentet illetően. Ami azt illeti, lehet, hogy a barackok helyett salátát vagy szilvát kellett volna mondanom, de ez egyrészt nyilván szórást mutatott, másrészt nem volt módunk az igazságot kideríteni, így maradtam az összefoglaló halmaznévnél. Akinek a szünetben elhangzottaknál is részletesebb, még több vizualitást kínáló jellemzésre van igénye, nézzen körül itt.

Stefi, az előző posztban neked kedveztem, bocsi, de biztos megérted, hogy ez most nem a te érdeklődési irányodnak szól... :)))

És ha már fesztivál, zárásképp jöjjön Magyarország egyik kedvenc fesztiválzenekara, akik hogyhogynem épp megénekelték gondolatainkat ("pesti" helyett gondoljatok "paksi"-ra a teljes azonossághoz, ezt a feladatot ránk bízta a banda..:)).

2012. május 6., vasárnap

A legrosszabb

Ez egy faramuci szituáció. Itt van a mai meccs, annak minden várakozásával és reménykedésével együtt, elviekben egy remek túra ígéretével, de aminek örülni lehet, az ennyi, és nem több. Komolyan mondom, ennyire ingerszegény környezetet egyik legkedvesebb érdeklődés-orientációmmal kapcsolatban talán még soha nem tapasztaltam. Ez ezer összetevőből olvad egybe egy tompa masszává, mely összetevőket a hamarosan megindításra kerülő túrán talán majd boncolgatunk is kicsit, de a fő alapanyagot én mindenképpen a nem létező célok környékén keresném. Ahogy már sokszor, sokan említettük, van olyan, hogy kiesés elől menekülni, van olyan, hogy dobogóért hajtani, meg olyan, hogy a bajnoki címre menni. De olyan, hogy 1-6., olyan nincs. A "vicc" pedig az (még akkor is, ha olyan harsányan azért nem röhögök rajta), hogy ez a nyilvánvalóan túlbiztosított célmegjelölés olyan határozott nyelvcsapásokkal fog hamarosan visszanyalni, hogy öröm lesz törölgetni magunkat utána. Ahogy Dani is nyilatkozta a héten, nem akarunk rosszat a csapatnak, de azért igencsak kíváncsi vagyok, mi lenne, ha a sors olykor kevéssé fura fintora úgy adná, hogy kicsúsznánk ebből a bizonyos első féltucatból... És nem azért akarom ezt, mert mindenképp váltást szeretnék, hanem mert azt  viszont igenis szeretném tudni, hogy valóban totál hülyének néznek-e mindenkit, vagy csak úgy látni. Hogy a következmények nélküliség, melynek eredményeként egy lazán eltapsolt 2 pont után minden úgy megy tovább, ahogy reggel a nap felkel, totális méreteket öltött-e? Akárhogy is, azért az mégiscsak gáz, ha az utóbbi hetek legszórakoztatóbb momentuma (az egyik autónak mindenképp) egy bizonyos casting volt, afféle manager-casting, mikor kaptunk egy kasznit, de pornó-casting lett, rossz lukon át... :))

Stefi, helló. :)

Hallgassunk zenét, abból még sosem volt baj...