2016. május 7., szombat

Nem én akarom, tényleg!

Isten lássa lelkem, tényleg nem akarok hadjáratot folytatni szegény Peti úr ellen, de ha egyszer annyira magas labdákat kínál fel, kénytelen vagyok kezdeni velük valamit...
Legújabb faramuci megállapításának a múlt heti meccsről készült városi tévés bejátszásban voltam fültanúja. Eszerint azért (is) vagyunk nehéz helyzetben, mert a csapat katasztrofális állapotban van erőnlétileg.
Most kiindulva abból, hogy a pillanatnyi erőállapot nyilván egy hosszabb megelőző időszak következménye, kérdem én, akkor ez a helyzet kinek a felelőssége is? Igen, elsősorban a közreműködő edzői garnitúráé, na de nekik meg ki is a közvetlen felettesük? Mert szerintem a szakmai igazgató. És bár nekem egyre halványulnak az emlékeim azzal kapcsolatban, hogyan is működnek ezek a dolgok egy munkahelyen, de valami olyasmi dereng, hogy a főnök felelős a beosztottjai teljesítményéért, vagyis, ha azok nem végeztek megfelelő munkát, akkor valamit ő sem csinált jól.

Szép a nyíltság és az őszinteség, de a szó veszélyes fegyver tud lenni...

Holnap hajrá, Bányász, hajrá, Peti, mindent bele, a Sport utcában finom a szendó és hideg a sör!