Mert ugyan a fiatalkorunk forráshiányos időszakának emléket állítani kívánó, kidolgozatlan partizánakciónk nem járt sikerrel (vagyis nem sikerült surranópályán, hátulról kostenlos bejutni), és a másodosztály óta nem látott mennyiségű pénzt kellett leszurkolnunk a jegyért, de cserébe volt hibátlan látószög, jó akusztika (az adott napon ez persze lényegében teljesen irreleváns volt, de akkor is...), az ospiti aktivitása monitorozásának optimális lehetősége (semmit nem csináltak), finom szotyi (köszi Béci), brusztolós, ámbátor látványos megoldásokat elvétve hozó játék, izgalom az utolsó percekig, vitatható, tizenegyes gyanús helyzettel, és... És még akartam írni ide pár dolgot, dehát na... Azért nem akarok átesni a ló túlsó, ráadásul nem is létező oldalára, kb. ennyi pozitívumot tudok felsorolni, de mindez, kiegészítve a kellő mennyiségű, minőségű és mélységű, szűkebb és tágabb pátriánk futball és nem futball vonatkozású témaköreit érintő beszélgetésekkel és az elmaradhatatlan rekeszizomtornával bőven elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy az olyan hétvégéknek is, amelyeken tudvalevő, hogy nem a hangszálak lesznek a legnagyobb igénybevételnek kitéve és a lábam sem kell, hogy elzsibbadjon, keblemet megfeszítő várakozásokkal fussak neki.
A holnapi pedig pont ilyen lesz, Bányász-nap, ami most, legalábbis meteorológiailag mindenképpen, egy igazi nyári szombat is egyben, várhatóan jó létszámmal, egységben, egy igazán nemes célért kiállva, ami jóval túlmutat három ponton...
Induljunk!