2013. augusztus 31., szombat

És akkor Vasas...

Végre! Basszameg, én vártam ezt a napot. 5 éve pirítjuk ebben a szaros másodosztályban, és ez több sajnálatos körülmény mellett azt is jelenti, hogy hiányoznak azok a meccsek, amelyeknek külön jelentőségük van. Persze a három pont miatt mindegyik számít, de a lényeg, hogy mindegyik csak emiatt, és pontosan egymással megegyező együtthatóval. Most ne beszéljünk az ilyen második csapatok ellen játszott biszembaszom derbikről, mert oké, most már már azért azokat is megnézzük, sőt, el is utazunk ha máshol játsszák, de azért szerintem mindannyian érezzük, hogy ezek komolyan vétele inkább valamiféle pótcselekvésként jellemezhető csupán.
Na de.
Ma más lesz. Nem kell nekem ezt különösebben misztifikálni, anélkül is tudja mindenki, 5 éve nem találkoztunk velük, amikor meg azelőtt igen, általában nem voltak eseménymentes összejövetelek... Abban meg szinte bizonyos vagyok, hogy hiába változott sok minden a világban és a lelátókon, ezek az derék angyalföldi ifjak még mindig táplálnak irántunk olyan érzelmeket, amelyek nem a barátság és a béke eszményének lobogója mellé tűzhetőek ki. A dolog szépsége pedig abban rejlik, hogy ezen érzések nagyjából és egészében kölcsönösnek nevezhetőek...
Mindehhez Bányásznap, ingyenjegy, nyilván az szezon megjósolhatóan legmagasabb nézőszáma, fesztivál, pocskondia, vulgaritás-bemutató, "ideális fodballidő", sör, szotyi, egyszóval olyan körülmények halmaza, melyek együttállása lehetetlenné teszi, hogy ez a nap ne váljon az "eufória" jelző szinonimájává minden Bányász-szimpatizáns számára.

Ja, és este meg Irie Maffia a városban, ahogy hallom. Non plus ultra.


Ui: Figyeljétek Szabó Bencét!

2013. augusztus 24., szombat

Szezonrajt a népnek is

Ma végre elkezdődik a szezon annak a 94 embernek is, aki idén kíváncsi lesz a csapatra, de az első meccsre nem jutott le a Viharsarokba. Az a 6 ember, aki ott volt, már látta, hogy bizony idén egy olyan bajnokság vár ránk, amikor egészen konkrét, jól meghatározható célért kell majd küzdenünk: a bennmaradásért... Amikor az előző év első részében panaszkodtunk a nem egészen jól behatárolható és motivációs erőként elég enyhe hatásfokkal működő célkitűzés miatt (1-6. hely), akkor nem épp arra vágytunk, hogy ilyetén módon kristályosodjanak ki a szezon végső helyezésére vonatkozó álmok, de ettől függetlenül talán elmondható, hogy a langyos posványnál még ez is jobb. Innentől minden pontnak, minden gólnak megsokszorozódik az értéke, minden egyes apró részeredményt egész nyugodtan értékelhetünk majd komoly sikernek. Reméljük, azért lesz ilyenben részünk a szezonban minél többször, még ha az előjelek nem is éppen erre engednek következtetni. Mert lássuk csak mi is az, amit egy laikus, az Nb2 mezőnyét csak felületesen, nem Stefi-i alapossággal ismerő egyszerű szurker láthat ebben a pillanatban: a legtöbb csapat gőzerővel erősített, kihasználva azt, hogy 16 teljes keretnyi másodosztályú játékos lett hirtelen éhes arra, hogy a következő szezonban is a kettőben induló klub ajánlattal keresse meg és ne kelljen a legalsó nemzeti ligában ragadnia. Erősítettek, ez még akkor kijelenthető, ha amint említettem is fent, nyilván nem ismerünk minden egyes átigazolási összefoglalóban szereplő nevet és az azokhoz tartozó pedigrét.
Ehhez képest hozzánk olyan nevek érkeztek, akik kevés kivétellel ebben a mezőnyben is teljességgel ismeretlenek, vagy pedig már korábban könnyűnek találtattak a Bányászban való szereplésre. A fiataloknak persze a magam részéről szorítok, mert igenis örvendetesnek tartanám, ha minél több helyi kötődésű srác vetné meg a lábát a csapatban, ez ugyanis mindenképpen erősítené a kapcsot a klub, a csapat és a lelátó között. Viszont ez csak akkor jelent kézzelfogható hasznot, ha azok, akik az utánpótlásból bekerülnek és aztán feladatot is kapnak, valóban alkalmasak arra, hogy a célokig tartó elhajózásban komoly lapátolást végezzenek. A mostani srácoknak a nevét talán már hallottam korábban, mindenesetre az, hogy komolyabban azért nem döngették az első csapat ajtaját eddig, árulkodó jel lehet. De még egyszer mondom, a személyes hitem és bizodalmam megvan bennük, remélem a többi "99" embertől is megkapják a türelmet, nem lesz az első kevéssé sikerült megmozdulásuk után verbális golyózápor indítva feléjük, mint azt láttuk korábban több alkalommal is, s talán néhányan közülük valóban hasznunkra lesznek.
Én tehát azt gondolom, izgalmas, tartalmas szezon elé nézünk, ha másért nem, akkor azért, mert olyan helyekre is eljuthatunk, ahova korábban még sosem. Élvezzük ki ennek minden előnyét, ahol tudunk, legyünk ott, örüljünk egymás társaságának, igyunk finom söröket, stíröljünk mindenkit, aki arra érdemes, kiabáljunk ha gól van, továbbra is teremtsünk és adjunk értékrendet mindazoknak, akik követnek minket vagy esélyesek arra, hogy majd egyszer így tegyenek, és mindenekelőtt:

Legyünk büszkék arra, hogy egy 103 éves, fényes múltú, s majdan fényes jövöjű klubnak szurkolunk. 

HAJRÁ, BÁNYÁSZ!

Akinek pedig nincs fb-je és még nem látta a csapatot, azon most segítek.
Forrás: facebook.com

2013. augusztus 3., szombat

Anita & Robi

Anita, Robi, szóljon ez a nap rólatok, kívánok az egész brigád nevében ezúton is nagyon sok boldogságot, egészséges, hosszú életet, szép családot sok kis lurkóval, szeressétek egymást mindig annyira, amennyire ma, örüljetek minden együtt töltött percnek!

Sok boldogságot!
Igézve álltam soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
S éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!     
(Tóth Árpád)