2014. január 30., csütörtök

Grazie mille!


Az elmúlt hétvégén az utóbbi évek legjobb túraélményével lettem gazdagabb, s ezt még akkor sem szégyellem leírni, ha ez nem egy Tatabánya-, hanem egy Hellas Verona-meccshez köthető. Fontos nekem a Klub, vonzódom, kötődöm hozzá, de mindemellett talán nem fogtok megkövezni, ha újfent kijelentem, számomra elsősorban a közösségi élmény az, ami hétről hétre Magyarország különböző lelátói vagy pálya menti korlátjai irányába vonz immáron tizenötödik éve. És ennek a bizonyos társasághoz tartozás érzéséből fakadó örömforrásnak bizony Ti, srácok vagytok az alapkövei. Ezen a túrán pedig veletek volt alkalmam hosszabb időt eltölteni, egy gyönyörű szép napfényes városban, úgyhogy a képlet eredménye tulajdonképpen eleve elrendeltetett. Köszönöm hát az élményt mindannyitoknak! Béla, Peti, köszönjük a szervezést, Dani és Béla, kösz az autót és hogy a munkás hét után vállaltátok a vezetést, Dani és Peti kösz, hogy segítettetek a "fősofőröknek" szusszanni egy keveset, Anita, kösz a finom sütiket és a fasza fotókat, Baggio, kösz hogy hoztad Anitát és nem reklamáltál nagyon, mikor az első szombati helyen elmulasztottunk neked sört kérni, Tomi, kösz a túraindító Budweisert és hogy ilyen faszán viseltél minket a kocsiban, hogy ilyen zökkenőmentesen eresztettél mélyebben is gyökereket köztünk, Robi, köszönjük, hogy toleráns voltál velünk szombat este és elviselted léhűtő kimaradozásunk elnyújtását, mikor te már aludni szerettél volna, szóval mindenkinek egy nagy-nagy like, tényleg. Akkor is perfekt kirándulás volt, ha a mi kocsinknak úgy féltávnál elég szar-érzése támadt... :)

Ha valakinek van kedve, ossza meg velünk, számára mi maradt emlékezetes igazán, legyen ez egy elektronikus lenyomata, naplója a hétvégének, hogy ha később visszaolvasunk, felidéződjenek az addigra halványuló képek.

Stefi, Misi, Viktor, Aurél, legközelebb jöttök ti is, hogy kiderüljön, nem csak lejjebb, de mindig van feljebb is!

2014. január 22., szerda

Pinyő feje ellen


Holtszezonban posztot írni nem kellemes dolog. Kicsit ugyan kevéssé kellemetlen, mint üveges tótként hátraesni, de azért vannak ennél élvezetesebb időtöltések is. Hogy akkor miért jelentkezem mégis? Kézenfekvő válaszként mondjuk talán elég ha annyit mondok, nem nagyon bírom tovább elviselni Pinyő úr fejét, valahányszor csak elindítom a böngészőt... :)

De tényleg, foci szempontjából ilyenkor az impulzusmentesség Mekkája köszönt rám, mert meg kell mondjam, mehet itt angol, olasz meg ki tudja még milyen bajnokság, ezekben az időszakokban én foci terén ugyanúgy pihenőre vonulok, ahogy a magyar flóra teszi azt egy, a mostaninál sokkal kevésbé rendhagyó évszak során. És bár hóvirágot állítólag már láttak ezen a (csillagászati) télen, az én befogadókészségemre ilyen értelemben mégsem terjed ki a globális felmelegedés, hogy úgy ne mondjam, bizony jól esik egy kis pihenő, mikor nem okoz semmiféle belső ellentmondást továbbkapcsolnom a tévét az Everton-WBA-meccsről, mikor Gerát lecserélik.

De a túra, a túra az kell. Épp ezért örülök nagyon, hogy az ősz során többször belengetett januári kirándulás minden jel szerint valósággá válik, és tulajdonképpen a teljesen alapnak számító szezonbeli TU-túra-kontingenssel nekivágunk Észak-Itáliának. Az idei leghosszabb túra, kicsit több nézővel, mint amit megszoktunk, kicsit jobb hangulattal, mint amit látni szoktunk, de talán kibírjuk majd valahogy… J

 

Aki volt edzőmeccsen, meséljen, én most kilövöm ezt a posztot és megyek, megnézem azt a sportot, ami még befér a szűrőmön, Hajrá, Magyarok, Knézy te meg takarodj, ez az ember szörnyű, az apja forog a sírjában szegény…