2014. június 24., kedd

Még mindig nem értem a magyar focit

Szambaföldön minden rendben, ott érvényesülnek az évszázados törvényszerűségek. Ez is ritka mondjuk, de most tényleg mintha így lenne. A jobbak, a frissebbek, a motiváltabbak, az élesebbek sikeresek, a fásultak, fáradtak, enerváltak, vagy éppen beszariak pedig mennek a levesbe. Ez néha lehet, hogy fájdalommal jár (pl. egy vége felé szerzett győztes gól esetében), néha meg megnyugtató érzés (pl. egy kilencvenötödik percben szerzett egyenlítő gól esetében), de objektíven, a megjátszott összegek relativizáló faktorát az egyenletből kivonva azért elmondható, hogy üdítő ezt látni.

Viszont ami itthon történik, arra már tényleg elfogytak a jelzőim. Tényleg sok mindent le tudok szarni, egyszerűen már jó ideje nem érdekel igazán, hogy a játék egy híg fos, hogy nincs hangulat, hogy korlátoltak a szekusok, hogy még csak díszlet-számba sem vesz egyetlen lelátótölteléket sem senki, akik a biznisz irányító oldalán vesz részt a buliban. Tulajdonképpen mindenre rezisztenssé váltam, megkérgesedtem, ha úgy tetszik. Már az sem formál idegességemben verejtékgyöngyöket a homlokomra, ha belegondolok, jövőre (csoport)történelmi mélypontot jelentő ligában kell egyik libalegelőről a másikra járni. Majd azt csináljuk, mint a nagyok, és egymás arcán nevetgélünk.

De némi gyermeki naivitást még zsigereimben megőrizve abban bíztam, legalább némi, valami icipici, egy száradt hangyafasznyi szikrája a karma törvénynek azért még nálunk is megmaradt, és létezik olyan, hogy ok-okozati összefüggés, melyben minden dolognak, tettnek megvan a következménye. Abban reménykedtem, hogy ha már minket a sors és Kancz úr ily gyenge erkölcsű játékosállománnyal büntetett idén, akkor cserébe az okozott gyalázatért legalább egy kicsit majd megpörköli a pokol tüze az ő borotvált mellkasukat és vádlijukat is.

Erre mit olvasok? Weitner, aki csatárként 4, azaz négy gólt tudott elérni idén, és kb. a negyedik-ötödik meccstől kezdve látványosan beleszart a piklibe, meg Zámbó Bence, aki a sikeres U-válogatott keretből mindezidáig a leghitványabb pályaívet írta le és ezen a tavaszon elérte azt, hogy visszasírjuk az őszi Radnai Gyurit, aki akkor a csapat egyik legnagyobb balfékje volt, nos, ez a páros még azelőtt szerződést kapott Ajkán, hogy elindult volna a felkészülés. Annál az Ajkánál, ahol évek óta stabil csapat van, általában a középmezőny elején tanyázva.

Van még kérdés?


2014. június 12., csütörtök

Szambára fel!

Ez egy másik sportág lesz, mint amelyiknek aktuális eseményeire augusztustól június elejéig mi magunk hetente kijárunk, jó adag mazochizmusunktól vezérelve. A szabályai ugyanazok, de más hasonlóság nem nagyon lesz. Megmondom őszintén, hogy bár vártam ugyan, de olyan igazi láz nem nagyon kapott el, egészen az utolsó hétig... (haha, ez óriási, mikor leírtam, akkor jöttem ám csak rá az áthallásra, gyönyörű a nyelvünk!)

De most, hogy itt van, nem is szaporítom tovább a szót, inkább megyek a tippmixpro-ra én 3000-rel indítom az x-taktikát, Béla, Peti, kösz az ötletet!

Ja, zárásként nézzétek csak meg az alábbi cikk harmadik negyedik megszólalóját! Más irányú zenei érdeklődésem okán nem ismertem eddig a srácot, de egyből szimpatikussá vált, majd meglátjátok, miért...

OLÉ, OLÉ – A RECORDER-VÁLOGATOTT: FOCISZAKÉRTŐ ZENÉSZEK