2013. június 22., szombat

Végre

Most, hogy totális üresjárat van, uborkaszezon, a "Semmi nem történik és az is unalmas" időszak kellős közepe, eljöhet végre az az időszak, amikor egy ilyesfajta oldal betöltheti azt a szerepét, amit a web2 idején egy blognak alapvetően be kell töltenie: az ízlésformálásét, a közösségépítését, a részletek jelentőségének kihangsúlyozásáét, véleménynyilvánítást, gondolatok szabad terjesztését, aktuális támától függetlenül.

Most a gondolataim a zene körül forognak, leginkább azért, mert nemsokára megindulok szeretett párommal az egomi éjszaka felé olyan zenekar koncertjének meghallgatására, mely szellemiségében számos ponton kapcsolódik a lelátói kultúrához. Művelődjünk hát együtt első számukkal, melyet éppen most hallgatok.
Aztán valami a kifinomult magyar konyháról
És az első után visszatérve egy újabb klasszikusra, ami a műfajnak egyébként egy alapvetése, feldolgozza mindenki, aki számít a szakmában, de magyar szívnek egyik sem oly melengetően, mint ők.
Majd pedig egy dal sokat megénekelt, drága fővárosunkról.
Persze ezek olyan számok, amik már-már klasszikusnak számítanak, tehát aki képben van a munkásságukkal kapcsolatban, joggal kérdezheti: miért nincs valami, ami aktuális, ami friss, ami korszerű. A kérdés jogos, tehát hallgassunk meg néhány dalt az utolsó lemezükről is. Az első arról szól, amit lehet, hogy holnap én is énekelhetnék majd.
És utolsóként valami, ami KRSa és az egész banda jelszava is lehetne, annak a bandának, amelyről nehezen tudtok oly
an képet találni bárhol, amelyiken nem lenne mindenkin legalább egy Fred Perry-ruhadarab...

2013. június 15., szombat

Szar a májtól

Na most hogy az elmúlt heti összejövetel hangulata és tétje milyen kontrasztot képezett, azt nem ecsetelem, aki ott volt tudja, aki meg nem, annak maradjon meg emlékeiben az idei 15 alapszakaszbeli hazai meccsen szerzett összbenyomása... Magyarul különösebben nem hozott lázba a páros összecsapás első ütközete, de annyi azért lerakódott hordalékként emlékezetem folyómedrében, hogy ez a Budaörs gyenge, mint a harmat. Rúgtak két gólt, s ettől azt hiszik, majdnem egy súlycsoportban vannak velünk, tán a trénerük még elengedett egy olyan megjegyzést is, hogy nem dőlt el a továbbjutás, de innen az egomi székemből üzenem neki minden tiszteletemet küldve nekik a bajnoki cím okán: de, itt lefőtt a kávé. Egy kipattanó meg egy ordas nagy kamutizenegyes még nem kellene, hogy azt eredményezze, hogy bárkiben is kétely szülessen arra vonatkozóan, vajon ki utazik jövőre Szegerdre (232 km) vagy Kisvárdára (347 km)... (Atyaég, szegény Bau Trans...)
Ettől függetlenül a dolog tétje miatt azért érdekes lesz a móka, mert írtam bár akármit feljebb, mint tudjuk a labda ilyen meg olyan formájú, meg karó meg varjú, satöbbi, szóval igazából majd csak este hét körül mondhatjuk, hogy végleg elvált az egyik a másiktól.

Hajrá, Bányász!

2013. június 3., hétfő

Kommentfogó a latolgatáshoz

Ez a poszt most semmiről nem fog szólni, csak helyet ad a hétvége lehetséges kimeneteleinek taglalásához. Ami új: most nem egy adott meccs vagy párharc várható esélyein kell polemizálni, hanem azon, hogy egyáltalán lesz-e meccs, kell-e meccs.

Magyar fodball, 2013.

BUZI MLSZ!

De hogy vigadhassunk is kicsit, íme itt van a magyar foci saját, beépített Johnny Gold-ja. Csak hogy lássuk, vidám jelenetek is történnek a magyar lelátókon. :)