Erről még szólnom kell

Bár az örök törvényeknek megfelelően a kezdeti viharok elülni látszanak, azért pár mondatban mégis szólni szeretnék az elmúlt egy hétben a focivilágot leginkább foglalkoztató momentumról, mely mellett könnyen elsiklanék tán, ha nem lenne nem csupán hazánkhoz, de szűkebb pátriánkhoz is kötődése.
Múlt kedden újra lángra gyúltak a viták arról, hogy akkor legyen-e gólbíró, avagy sem. Személyes véleményem úgy nagy általánosságban a technika döntéshozatali helyzetbe hozásáról eddig inkább volt kontra, mint pro, de a gólbíró intézményéről azért valamelyest árnyaltabb volt a véleményem eddig is, de inkább azt mondom, hogy azzal szemben megengedő álláspontra helyezkedtem, egész egyszerűen azért, mert bizonyos esetekben túl nagy a tét ahhoz, a döntés súlyát egy nyilvánvalóan esendő (megfizethető...) ember vállára helyezzük. Mert nem kell mindig feltétlenül arra gondolni, hogy a bíró csalt, le lett fizetve, korrupt, elég elfogadnunk a tényt, amit a többség sosem fog, hogy bizony-bizony kibaszott nehéz dolguk van a sporiknak. Szidni őket lehet, sőt egyenesen kötelező, hisz ez a "rítus" egyidős a labdarúgással (többek között ennek bizsergető, belső tüzeket lángra gyújtó bizarr perzselése miatt is voltam az ellen, hogy úgymond tehermentesítsék őket), de mindezen túl el kell ismerni, hogy a sportot kedvelő közösség nagy része azt szeretné, ha olyan döntéseket hoznának meg mindig és mindenkor hibátlanul a másodperc törtrésze alatt, amit mi olykor többszöri, több szögből elővezetett lassítás után is nehezen teszünk meg. És értem én, hogy ezért szépen megfizetik őket, de ugye emlékszünk Hofi legendás poénjára?

" - Tud úszni?
  - Nem.
  - És ha megfizetem? "

Na, erről van szó kérem szépen. Az emberi szervezet biológiailag be van rendezkedve valahogy, ami nem biztos, hogy megengedi, hogy ilyen szituációkban 100%-ban megfelelő ítéletet hozzunk. És hiába van 99-szer jó bírálat, ha a 100. esetben lejátszódnak a múlt keddi események.
Igen, én élőben bent láttam, azt mondtam, EGYÉRTELMŰEN bent volt. És kiderült, hogy nem. Nem volt bent EGYÉRTELMŰEN, "csak" simán és világosan láthatóan, visszajátszás után, mármint. Pár centi. Ennyi, nem több. Én tehát tévedtem, mert azt hittem, hogy vagy egy plusz labdányival átment. Ergo (kapaszkodjatok meg) ők álltak közelebb az igazsághoz, mert ők meg azt gondolták, pár centi híján ugyan, de nem volt bent.
Tudom, ez most hülyén hangzott, de azért akartam leírni, hogy lássuk, a dolog kurvára nem fekete vagy fehér.
És én megváltoztathatom ha akarom a vélekedésemet, ők már nem. Illetve igen, ahogy meg is tették, csak azzal már az eredmény nem változik, Észtország után Ukrajnát is "bevették" a srácok.
Azt lehet rólam tudni, hogy eddig nem voltam oda Kassaiért, mert nem tetszik a stílusa, az arroganciája a pályán. Emberként bizonyára egy kedves, barátságos személyiség, de mivel én bíróként vagyok vele "kapcsolatban", így bírói teljesítménye alapján ítélem meg.

De ami most, a keddi meccsen és azt követő napokban történt, azt így mélységesen sajnálom, és őket, a magyar csapatot tartom az igazi áldozatnak. Elvitették velük a balhét maguk helyett, akiknek az igazi vaj van a fülük mögött a gólbíró-rendszer bevezetésének tovább már nem odázható halogatása miatt. És hiába volt törvényszerű, hogy hazaküldik őket, mert ugye 2010-ban Larriondával és Rosettivel is ezt tették, de egyrészt az ő hibájuk sokkal látványosabb volt, másrészt őket abban az évben nem választották meg a világ legjobbjának...