Érzek valamit!

Legutóbb azt írtam egy kommentben, hogy vasárnap este már nekem is lesz mondanivalóm. Nem tévedtem... Ugyanis el kell mondanom, hogy ilyen szarul én már régen éreztem magam meccsen, mert ami rossz összejöhet egy tavaszi nyitányon, az most össze is jött. Na jó, szerencsére ez nem teljesen igaz, hisz a brigádra természetesen megint nem lehetett semmi panasz, és valahol mégiscsak ez számomra az első számú motiváló erő minden alkalommal, mikor hétvégén a stadion (vagy libalegelő) irányába elindulok. De az, hogy hazai pályán vereséget szenvedjünk úgy, hogy gyakorlatilag esélyünk sem volt a győzelemre, és mindezt olyan metsző hidegben, hogy még azóta sem olvadtam ki rendesen, nos ez már nem kerülhet fel egy ideálisnak tekinthető forgatókönyv lapjaira. Jó, a pályán történtekről részletes szakmai elemzést megint nem tudnék adni, de annyi biztos, hogy az új igazolásunknak nem csak a gólja volt nagyon rendben, de a játékával sem okozott csalódást (ezt hallottam legalábbis a hátam mögötti értékelésben:)), tehát pozitívumot azért lehet találni, most mégis had osszam meg veletek személyes kálváriámat, mely aktust követően kisdobos becsület szavamra fogadom, ehhez hasonló előjelű, tartalmú kinyilatkozással nem fogok élni a szezon hátralevő részében.
Arról van szó, hogy bár teljes mértékben egyetértek Béla minden betűjével atekintetben, hogy sokkal jobb egy jól körülhatárolható és racionálisan megfontolásokon nyugvó célért küzdeni, mint kapálózni a gőzölgő posványban, azért én még mindig nem érzem a zsigereimben, hogy ez a tavasz ténylegesen ennek a küzdelemnek a jegyében telhet el. Ez lehet, hogy csak a belső, személyes apátiámnak az egyenes következménye, és simán el kéne mennem pszichológushoz kigyógyíttatni magam, de hajlok rá, hogy azt gondoljam, inkább a lelátókon eltöltött sok év tapasztalata és a magyar fodball állapotainak a felületesnél mélyebb ismerete érezteti velem, hogy a bennmaradásért "harcolni" idén pontosan annyira lesz kihívásokkal és valós izgalmakkal telített, mintha megcéloznám egy péntek estémre, hogy amúgy betyárosan berottyulok. Nem a helyezésünk miatt gondolom ezt, természetesen, hisz abból inkább a laza kihullás lenne nagyobb eséllyel jósolható, de azt hiszem mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a pannon futballkultúrában egy adott osztályban való indulás-nem indulás kérdése a bankszámlák versenyében, és nem a tabellán dől el. Úgyhogy ha lennének is igazi, mélyről jövő skrupulusaim az újonnan szerveződő Nb3-as ligában való indulás ellen (másik bánatomra ezt sem nagyon érzem), azok akkor okozhatnának legközelebb izzadságban forgolódó éjszakákat nekem, amikor véget ér a szezon, és elkezdődnek az új idényben való indulási jogok pénzügyi bázisokon nyugvó elbírálásai.

Persze, jelen helyzetben ott is könnyen elvérezhetünk...

Szombaton iszok egy sört, Stefizetsz! :)