2013. október 9., szerda

Majd meglátjuk...

Miután csapatunkat már csak az nem verte bucira, akivel nem játszott, és mindehhez a kezdeti pozitív játékbeli jelek teljes hiánya szegődött társnak, tulajdonképpen teljesen obligátnak mondható a szakmai poszton történt változtatás aktusa. Érdekes egyébként, hogy most mintha elmaradt volna az ilyen események általában megszokott "íve", mert ez valahogy úgy szokott lenni, hogy egy idő után elkezd mindenki mocorogni, fészkelődni, ejj, bizony nem jó ez így, mi lehet a baj, aztán jön az az időszak, mikor egyre több jel utal arra, hogy itt lehet, hogy a padon is vannak felelősök az elért eredményeket illetően. A következő fázisban ez bizonyossá válik, majd pedig a hattyúdal előtti utolsó szakaszban már mindenki kórusban követeli a stáb vezetőjének kardélre hányását. Mire végül a vezetőség is belátja azt, amit mindenki más már régen obszervált. Most viszont én úgy tapasztaltam (persze lehet, hogy egyedül vagyok ezzel a megfigyeléssel, de mivel szoktunk azért beszélgetni, kicsi esélyt látok erre), hogy mintha eddig ahogy én sem, senki más sem igazán érezte volna úgy, hogy a kialakult állapotokért a "Sikeredző" lenne a felelős, egyszerűen elfogadtuk, hogy ez a keret erre predesztináltatott, és nem többre. S noha e kijelentés igazságtartalmának megcáfolásához elég sok, az eddigieknél több sikerélménnyel megvívott kilencven percre van szükség, azt hiszem, az utolsó meccsen valahogy mintha egy csapásra kristályosodott volna ki mindannyiunkban a felismerés: azért nem, itt már nem lehet mindent csak és kizárólag a négy fehér vonal közötti területen szaladgáló figurák kontójára írni. Pöci bácsit szeretjük, tiszteljük, de kiderült, az elmúlt időszakban sem lett edzőfejedelem, a felcsúti telefonálós számonkérés-elkerülési performanszára alighanem előbb-utóbb sort kellett volna ismét kerítenie, ha nem történt volna meg az, ami a napokban megtörtént.
Valamit lépni kellett.
Na most aztán, hogy ez mennyire lehet a hasznunkra így ebben a formában, az azért még enyhe eufemizmussal élve is erősen kérdéses. Persze, ahogy megadtam a kezdeti esélyt és bizalmat Kaszinósnak (szerencsére nem kellett a gyakorlatban lemérni szakbarbárságának mérőfokát), Csertőinek vagy Kiprichnek, úgy Bozsiknak is megadom, ez nem kétséges, nem fogom azelőtt bírálni, hogy bármit tett volna (ma már ő ült a padon? "Bravúros" antré!), viszont vannak dolgok, amiken egyszerűen nem tudok túllépni, akkor sem, ha az én agyam is, mint mindenki másé, szelektál, és néhány emléket, információt leselejtez, ha nincs rá szükség. De nem minent. És a következő videót minden további kommentár nélkül teszem ide, mindenki asszociáljon róla, amire akar, én ezt egy egyszerű gondolatébresztőnek, kérdésfelvetésnek szánom csupán. Amúgy is eleget minősítettem már mindent és mindenkit pusztán az elmúlt 8 forduló alapján is, innentől próbálom azt az utat követni, hogy egyszerűen csak felmutatok bizonyos tükröket ilyen-olyan irányba forgatva, aztán mindenki lássa meg benne magát, vagy amit éppen a vérmérséklete, gonodlkodása, álláspontja látni enged...

Íme.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése