2013. november 16., szombat

Fordulat

Én most egy kicsit "pálfordultam". Vagy nem kicsit. Amennyire emlékszem, az idei szezonhoz kapcsolódó posztjaim hangvétele egységesen eléggé pesszimista volt, már legalábbis ami a bennmaradásra vonatkozó esélyeink elemzését illeti. Még akkor is, ha volt már győzelmünk, nem voltunk eddig sem végletesen leszakadva, nem volt a játék sem mindig kilátástalan, de valahogy bennem akkor is az az összérzés alakult ki, hogy mindez vektoriálisan nem a következő évi "Közép" vagy "Nyugat" szócskával kezdődő nevű bajnokságban való indulásunkkal ellentétes irányba mutat. Aztán jött a múlt hét, amikor a lelátón mi konkrétan ugyanannyian voltunk, mint eddig bármikor, viszont eljutottunk oda, hogy mindez már a stadion teljes látogatottságának 10%-át jelentette, tehát egész pontosan a meccsen minden 10. ember a TU tagja volt. :) Először volt nyálkás, szar idő, de nem először volt olyan, hogy az ellenfél aktuális gólvágója elhelyezte a vezető találatot a hálónkba. És akkor valami beindult. Úgy érzem, akkor szakadt át egy gát, akkor jött elő véglegesen, de ilyen kikristályosodott formában először mindenkiben, hogy "na most már aztán mindenki megbaszhatja, ez ennyi volt, találkozunk a háromban". S ez a minden mindegy-érzés felszabadított. Jött egy olyan 25 perces dalolás, melyhez hasonlóra egyszerűen nem emlékszem a 14 évünk történelméből s ami valószínűleg ezután is ritkán lesz. Hogy ez, vagy bármi más hatott-e a csapatra, azt nem tudom, de teljességgel mindegy is. Ami ezután jött, az már történelem, eufória, extázis, amihez hasonló volt már a Vasas ellen is ugyan, csak akkor még a harmadik forduló táján nem voltak ott azok a bizonyos, sorozatos vereségek által lábakra láncolt béklyók, melyek ezzel a fordulattal történő leszakadása a mostanihoz hasonló felszabadultságot eredményezhetett volna. Nem vagyunk már utolsók, alig van ponthátrány a vonal feletti pozíciókhoz képest, ismét vannak a csapat játékában, hozzáállásában bizakodásra okot adó motívumok, úgyhogy egész egyszerűen azt hiszem, bent fogunk maradni. Sőt. Simán fogunk bennmaradni. Mert ez a Tatabányai Bányász.

És most a novemberi napsütésben irány Dunaújváros. Aurél, kösz a képet!

Ui: Mai jelszavunk: Csokicccsőőő

10 megjegyzés:

  1. Két meccse nem laptunk ki. Haladunk! :)

    Aurél

    VálaszTörlés
  2. Azért ebben a fordulóban nem igazán alakultak számunkra kedvezően az eredmények, finoman fogalmazva...

    VálaszTörlés
  3. De elmondhatjuk, hogy mi hoztunk el először idén pontot a Dunaújváros stadionjából, ha minden igaz.

    VálaszTörlés
  4. Persze, ez igaz és szép és jó, csak most nem sokra mentünk vele a táblázaton.

    VálaszTörlés
  5. Majd jövőhéten ütjük a Gyirmótot, és tényleg megindulunk felfelé.

    Aurél

    VálaszTörlés
  6. Felsőtárkány-Reac 2-3. 31.p.:Farkas János...


    Stefi

    VálaszTörlés
  7. Csapatunk kedden 13:30-tól Telkiben az U20-as válogatott ellen lép pályára edzőmérkőzésen. A találkozón szerepet kaphat a réggebb óta velünk készülő Czanik Károly és Folmer Krisztián is, valamint a sérüléséből felépülőben lévő Ferkó Csaba és Ludánszki István. Beszterczei Attila valószínűleg csak a hétvégi, Békéscsaba elleni meccsen lesz bevethető, Weitner Ádám, Kis Szabolcs és Szepesi Bence az ősszel már nem lép pályára a Bányász színeiben.


    Aurél

    VálaszTörlés
  8. http://ultrasliberi.hu/2013/11/bojkottra-szolitjak-fel-a-magyar-szurkoloi-tarsadalmat-a-diosgyoriek/

    VálaszTörlés
  9. Gratula! Egy pillanatra nem figyelek és tessék... :) Azért ez szép jubileum.

    VálaszTörlés