Holtszezonban posztot írni nem kellemes dolog. Kicsit ugyan kevéssé kellemetlen, mint üveges tótként hátraesni, de azért vannak ennél élvezetesebb időtöltések is. Hogy akkor miért jelentkezem mégis? Kézenfekvő válaszként mondjuk talán elég ha annyit mondok, nem nagyon bírom tovább elviselni Pinyő úr fejét, valahányszor csak elindítom a böngészőt... :)
De tényleg, foci szempontjából ilyenkor az impulzusmentesség Mekkája köszönt rám, mert meg kell mondjam, mehet itt angol, olasz meg ki tudja még milyen bajnokság, ezekben az időszakokban én foci terén ugyanúgy pihenőre vonulok, ahogy a magyar flóra teszi azt egy, a mostaninál sokkal kevésbé rendhagyó évszak során. És bár hóvirágot állítólag már láttak ezen a (csillagászati) télen, az én befogadókészségemre ilyen értelemben mégsem terjed ki a globális felmelegedés, hogy úgy ne mondjam, bizony jól esik egy kis pihenő, mikor nem okoz semmiféle belső ellentmondást továbbkapcsolnom a tévét az Everton-WBA-meccsről, mikor Gerát lecserélik.
De a túra, a túra az kell. Épp ezért örülök nagyon, hogy az ősz során többször belengetett januári kirándulás minden jel szerint valósággá válik, és tulajdonképpen a teljesen alapnak számító szezonbeli TU-túra-kontingenssel nekivágunk Észak-Itáliának. Az idei leghosszabb túra, kicsit több nézővel, mint amit megszoktunk, kicsit jobb hangulattal, mint amit látni szoktunk, de talán kibírjuk majd valahogy… J
Aki volt edzőmeccsen, meséljen, én most kilövöm ezt a posztot és megyek, megnézem azt a sportot, ami még befér a szűrőmön, Hajrá, Magyarok, Knézy te meg takarodj, ez az ember szörnyű, az apja forog a sírjában szegény…
buon viaggio a Verona ;)
VálaszTörlésAurél