Élményszezon, túra-szekció 1.0

Lehet, hogy a címbeli jelzőt néhányatok túlzónak tartja, nem is szállnék vitába effajta vélekedéssel, mindenesetre jómagam megelőlegeztem ezt a titulust, ha másért nem, azon szubjektív benyomás okán mindenképpen, hogy én eddig a megtekintett meccsek száz százalékát élveztem. Azt a tényt pedig, hogy mindössze egyetlen randim volt eddig a csapattal, önkényesen az irreleváns, mellékes tényezők polcára helyezem.

Mert igen, ahogy kommentben még frissiben kifejtettem, ez a múlt heti matiné nekem adta, amit előzetesen reméltem, vártam ettől az idei nekibuzdulástól. Gondolkodtam már akkor is, hogy ha egyetlen jelzőt kellene találni az egész behatás jellemzésére, mi lenne az, hogy mely attribútumba lenne összesűríthető a tavalyi szezonhoz képesti kontraszt kvintesszenciája, de akkor még nem találtam. Párat aludva a történtekre bevillant: őszinte. Nem tudom ezt egzaktul megmagyarázni, egész egyszerűen az egész sokkal őszintébbek, valódibbnak tűnt, több tisztaság, nyíltság volt benne. Színvonalban pontosan ugyanaz, mint eddig, ellenben igenis több küzdelem, több lelkesedés, több tűz, odaadás, alázat, ezen felül gólok, fordulatok, izgalom, utolsó perces ordító helyzet, teljesen rendben volt. Mármint majdnem teljesen, mert az az átkozott, hitvány, galádul bujdokló diadal most is sikeresen veszett el látókörünkből, de most már úgy érzem, megharaptuk, megsebzettük testét, már vérzik, már kullog valahol, agóniáját járja, elvánszorgott a mocsokban csúszkálva Somogy megyéig, de nincs tovább, még pár óra, és újra megragadjuk a torkát, s mint egy táplálékhoz régen jutott ragadozó, falánkan szétmarcangoljuk, megesszük, nem is ízleljük, csak habzsoljuk, rágás nélkül korgó gyomrunkba küldjük.

A túra időpontjával kapcsolatban kissé ugyan ambivalens érzéseim vannak, mert bár örülök, hogy egy ilyen szép hosszú, Balaton-menti kaland még a nyárra esik, akkor is, ha a tó vízének hűsítő hatásait ezúttal nem fogjuk kiélvezni, viszont az ilyen időszakokra eső hétvégék átkának - vagyis hogy közös metszete van fesztivál- és nyaralás terminusokkal – létszámunkat mételyező hatása nem tesz vidámabbá. De csüggedésre ok nincs, mert ezúttal hivatalosan is kihirdetem, ami tegnap bizonyosodott be végleg, vagyis, hogy 2014/2015-ben akkor is örülünk, amikor nem, merthogy (és most kénytelen vagyok plagizálni szkenneletlen bajtársainktól),

„Mi akkor is győzünk, hogyha kikapunk.”

HAJRÁ, BÁNYÁSZ!