2016. február 29., hétfő

Itt a csapatunk!

Na, jó, ez már tényleg sok nekem. Ezt a posztot mindenképpen meg akartam írni, a tartalma is ugyanez lett volna, de az érzelmi töltete lehet, hogy a következő cikk olvasása után egy hangyányival differenciáltabb lesz:

Sokkoló csapatot válogatott össze Tatabányán az olasz pornós

De tényleg, épp készülődtem, hogy megnyitom a böngészőben a szerkesztőfelületet, és nekiállok az esetemben a legtöbbször terápiás jellegű pötyögésnek, amikor erre az irományra bukkantam, ami először csak a címével húzott fel, másodszor pedig az utolsó öt sorával.

Most tényleg kell ez? Vissza akartam fogni magam, hogy ne írjak ilyet, és ha csak a tegnap történtek lettek volna a fejemben, talán sikerült is volna, de így nem fog, és bizony-bizony kiszalad:

Menjen már Pilu a picsába!

Itt és most leszögezem, hogy az én szememben ő még mindig egy legenda, mint játékos, nem is lehet másként, az egyik utolsó olyan helyi klasszis volt, akinek még személyesen is sikerült pályafutása csillogó momentumaiból részesülnöm, de ez számomra akkor sem jelenti, és soha senki más esetében sem fogja hasonló szituációban azt jelenteni, hogy van morális alapja ilyen megnyilatkozásokra. Hogy fentin kívül mi a másik? Aki nem hallotta tegnap, annak most összefoglalom megint.

Állunk a sorban a jegyért Stefivel és Lucával, a köpcös a lányával meg a másik, számomra nem ismert arccal beáll mögénk, Stefalottival még kezet is ráz, már-már azt hittem, itt kőkemény kamilozás van kinézőben. Csakhogy Pocakmarci összeszedve az 5 éve halmozódó frusztráció táplálta bátorságát, vállával lazán, mégoly barátian taszajtva egyet 76 kilómon, auránkba a köztünk lévő nexus jellege által indokoltnál meghittebb közelségbe lépve elővezette szofisztikált jótanácsát a következő párbeszéd csattanójaként:

- P: „Hol a csapatunk?”

- S&T (totál értetlen arcot vágva): „Hogy?”

- P: „Most is oda kell menni, és megkérdezni, hogy 'Hol a csapatunk?', mint 2011-ben. Hm, vicc, komolyan.”

Ezen a ponton azt hiszem S&T bár folytatta S. úr fittségi szintjének idézett intermezzo előtt megkezdett taglalását, elméik fogaskerekei belül már más téma körül indultak lassú forgásnak.

Nem, nem volt elég 5 év, hogy feldolgozza a „feldolgozhatatlant”, vagyis hogy néhány megveszekedett egy novemberi napon fel merte tenni a nagy kérdést: ugyan miért próbálják a porcukorral lehintett fekáliát francia krémesként felkínálni a tisztelt urak a nagyérdeműnek?

Nem emlékeztem, de lám, mi mindenre jó egy blog (ami elvileg egy virtuális napló volna), visszaolvastam és megtudtam, hogy annak idején épp P. volt az, aki a „balhé” utáni héten kezdeményezte a szurkoló-vezetőség találkozót. Akkor még úgy tűnhetett tehát, érez némi felelősséget a kialakult helyzetért.

Hát, lehet, hogy neki nincs naplója vagy nem olvassa vissza, így mára ez az érzése elpárolgott és maradt az önérzet, én viszont annyit tudok erre mondani a fent már feltett költői kérdésemen túl:

„Pilu, látod? Itt a csapatunk!”

Van benne olasz, spanyol, magyar is, benne van mindenki, aki akart és tudott maradni. Akinek megvolt hozzá a szükséges tudása. Akinek nincs meg, az már gyengébb csapatokban van, mint pl. a Videoton II. Ilyen egyszerű a történet. Egyszerű, és magyaros. Mert még mindig erősebbek vagyunk a dumában, mint a tettben.

Ja, tényleg csak egy sor erejéig a szakmai igazgató úr kijelentéséről a projektben való részvételére vonatkozóan. Megjegyzem, az orgánumot ismerve illik fenntartásokkal kezelni a leírtak igazságtartalmát, de játsszunk el a gondolattal, és tegyük fel, hogy tényleg ezt mondta. Na most akkor kérdem én, az micsoda? Szakmai kihívást keresett vagy a magyar munkahelyek védelmének képviselete a célja? És ha jövőre mégsem magyarokat igazolunk, mert megint külföldiek lesznek ár/érték arányban a jobbak, akkor tipli? Amúgy mostantól nálam WU2 a neve.

A meccsről nem tudok mit mondani, szar volt, de ha jól emlékszem a közhelyszótár vonatkozó lapjaira, ott valami olyasmit írnak, hogy ha egy csapat rossz játékkal is nyer, akkor az jó csapat. Hát mi a dobogó második helyezettjét vertük szar játékkal, tulajdonképpen simán… De jó lenne, ha csak most kezdődne a bajnokság…

Summa summarum, rég volt olyan, hogy az adott meccs számomra legemlékezetesebb vagy valamilyen módon a legmélyebb nyomot hagyó jelenetei már jóval a kezdő sípszó előtt lezajlanak. Ezt is megéltük.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése