Axióma: A Tatabánya FC-nek szurkolok, azt szeretném, hogy jól menjen a csapatnak, hogy a történelme és hagyományai okán neki kijáró helyen szerepeljen, hogy a múltjához méltó dicső fényben ragyogjon. Mindenki, aki rosszat akar a klubnak, a szememben alávaló gazember.
Ha a következő sorok olvasása közben bárkiben kétség ébredne atekintetben, mit milyen indíttatásból, milyen lelkülettel, milyen érdekek által sarkallva, milyen értékek mentén írok, nyugodtan ugorjon vissza a kezdő bekezdésre. Ott vannak az alapok.
Azonban ettől függetlenül nem tudok és nem is akarok megkerülni néhány dolgot. Nem akarom senkinek a véleményét megváltoztatni (dehogynem...), de be kell vallanom, nem csak itt és most, nem csak ezzel a témával kapcsolatban, hanem az életben úgy un block zavarni szokott, mikor egymással össze nem függő dolgokat hozunk egymással kapcsolatba, valamint amikor az éremnek azt a bizonyos másik oldalát nem vagyunk képesek észrevenni. Mert bizony van, mindegyiknek.
És most jönne az a rész, amikor hosszasan kifejtem, hogy miért és hogyan és miképpen. Napok óta gyűlik bennem az ezzel kapcsolatos gondolati anyag, amit amolyan terápiás, feldolgozást elősegítő folyamatként magamból kiadni szándékoztam, de a helyzet az, hogy mire idáig, a szerkesztő felületig jutottam, nagyrészt kiadtam magamból mindent az fb-n a vonatkozó bejegyzések alatt elsősorban Levivel folytatott diskurzusunk során megfogalmazottak formájában. Nagyjából azokat tudnám ide bemásolni, de aki tudta és akarta, úgyis olvasta, aki meg nem, ezt se tenné.
Persze lehet, hogy csupán az apátia kórságát terjesztő moszkitó fosott bele valamelyik mai sörömbe, de egyszerűen azt érzem, hogy a belenyugvás gonosz démona itt szűköl mellettem, és bizony egyre kevésbé zaklat fel az éppen zajló folyamatok iránya. Valószínűleg ez azért van, mert volt idő felkészülni rájuk, nem tudom. Mert azt, ami most van, azt az áldatlan állapotot, amiben jelenleg senyved klubunk, pontosan elő lehetett vételezni, és nem pusztán a tavaly szeptemberben elindult talján hódítás kezdetén, hanem annál már jóval-jóval korábban. Gyakorlatilag mióta az eszemet tudom (ez nem túl hosszú idő persze történelmi távlatokban), sosem volt hosszabb időn át biztos a helyzetünk. A különbség csak annyi, bár ez nem elhanyagolható, hogy mindeközben hol az első, hol a másod, legutóbb pedig a harmadik vonalban játszott mérkőzések övezték létünk instabil mivoltát. A tavaly szeptemberi módszerváltás idejében sem lehetett tartós reményünk, tudtuk, tudnunk kellett, hogy mi lesz. Be is következett. Ami volt, mindazonáltal ajándék, láttuk, amit láttunk, ezt már senki nem veheti el tőlünk, és ezt nem is fogjuk elfelejteni soha. És bizony gaz, átkozottul gaz minden olyan felelős városvezető, aki az általa irányított település egyik legnagyobb társadalmi értékének, egy gazdag történelmi hagyományokkal, sportsikerekkel övezett múlttal rendelkező egyesületének fennmaradásáért nem tesz meg minden tőle telhetőt, de ettől még tény, a jelen helyzetben nem ők az egyetlen, talán nem is a legnagyobb hunyók. De ahogy Levi nagyon helyesen megfogalmazta, nem is az a lényeg, ki a hibás, és miért elő ez a helyzet. A kérdés az, mi lesz majd, ha újra döntéshelyzet lesz.
Csak sajnos erre meg tudjuk a választ. Annyiszor és annyian néztek már hülyének minket, hogy az illúzióink immáron megszűntek létezni.
Nem, nem temetem a klubot. FC Tatabánya lesz. Mások is túléltek már ilyesmit. Lényegében ez az élet rendje. Gázszerek feltűnnek, Felcsútok jönnek, Nagykanizsák, Ózdok, Komlók, Tatabányák mennek. Tulajdonképpen az érdekes inkább az, hogy ilyen sokáig bírtuk. De lesz foci továbbra is Tatabányán, és remélem, mi is kint leszünk. Megyünk is majd, ahogy eddig, és ezentúl sem az eredmények lesznek azok, amik miatt elindulunk a hétvégén. Csak eddig néha, ha csak pszeudo-szinten is, de valami kis szenvedély-szerűséget át tudtunk élni, meg tudtunk érezni.
Ezen újabb arculcsapás, a tényleg történelmi mélységbe való zuhanás után ezt már nagyon nehéz lesz újra megtalálni.
Persze lehet enélkül is létezni. Csak nekünk eddig sohasem kellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése