Muie Romania és sírós kurvák

Most pedig olyat teszek, amilyet már rég nem: addig írok, amíg élénk az élmény, amíg még frissek a sebek, indulatból, kapásból, ahogy jön. Amúgy is ebben a szezonban meg kell becsülnöm, ha bármilyen előjelellel komolyabb érzelmek bontanak csírát lelkemben, mert a már többször említett okok miatt én ezt az idényt teljesen naturálisnak érzem, kiesés nem lesz, feljutás sem, tehát meg kell próbálni minden egyes meccset egy külön, önmagában álló kalandnak tekinteni, ez számomra az egyetlen fegyver a nihil ellen. Nos, ebből az aspektusból hasznos kirándulás volt, értek behatások, melyeket úgy tudnék a lehető legkifejezőbben összegezni, és most előre elnézést azoktól, akik esetleg valami szofisztikált mondatfűzést várnának tőlem, de ezeknek a "forrongó" állapotban megírt összegzéseknek ez is velejárója, szóval amit érzek, és szerintem a többi 5 ember is, aki rajtam kívül ott volt:

A jó édes kurva anyját az összes hisztis picsának a lelátón és a pályán egyaránt!

Veletek együtt voltam már pár meccsen életemben, láttam-hallottam már ezt-azt, de ennyi fürdős kurvát összeverődni egy meccsen, ilyen egyenletes eloszlásban még nem tapasztaltam meg. Ez a csapat és ez a tábor úgy illenek össze, mint a borsó meg a héja. Hogy melyik alakította a maga formájára a másikat, nem tudom, vagy az is lehet, hogy egyszerre nőttek ki, mint paszulyból a friss hajtás, de a lényeg, hogy az egy szem Bányász-indulót daloló, tököli "Vágó Istvánt" leszámítva mindegyik szarhatna ma éjszaka egy méretes tarajos sünt.

A csapatba nem tudok belemarni ezúttal, akkor sem, ha ennyi helyzetet nem illik kihagyni, de van ilyen, ha így játszottunk volna ebben a szezonban mindig, nem itt állnánk, az biztos. Ha Veszprémben fele ennyi lehetőségünk lesz, lesimázzuk a királynék városának aranylábúit.

És egy nagy rejtély is jutott a meccsre: hol daloltak a gyerekek?

Persze ahogy egy rejtély született, úgy egy másik megoldódott: nevezetesen, most már értjük, miért veszett össze nemrégiben Victor Piturca és Adrian Mutu.

Aki nem érti az összefüggést, fürkéssze kicsit többet a bulvárt és gondoljon a lelátó mögénk eső részének második sorára. :)

Azért akkor is: SZAR ROMÁNIA!

17. forduló, Baja-Tatabánya, 13.03.09.

16. forduló, Tatabánya-Ajka, 13.03.03.

A büdösúristenit!

Hát erre már aztán tényleg nem tudok mást mondani. Komolyan mondom, úgy érzem, mintha a magyar labdarúgás egyszerűen szórakozna velem, és közben pofátlanul röhögne a markában. Mert ugyan mi más magyarázata lehetne annak, hogy a törökök meg az észtek ellen, amikor egy fabatkát nem adtam azért, hogy nem 6, de 4 vagy akár 3 pontot szerzünk, sőt, valahol lelkem ördögi bugyraiban még reméltem is, hogy elválik végre a szar a májtól, és a Nemzet Piktora végre az őt megillető, a padtól minél távolabbi helyre kerül, akkor országos eufóriát okozva sima kettős győzelemmel zárjuk azt az epizódot? Most meg, amikor akkori tudathasadásomon tovahaladva őszinte reménnyel hittem, hogy zártkapu ide, kiemelkedő formájú kulcsemberek hiánya oda, azért valahogy csak szőröstalpúakat fogunk vacsorázni, akkor az utolsó pillanatban, igazi  jó magyarosch módon kapok egy akkora maflást, hogy a fal adja a másikat.
Tudjátok, most amolyan ambivalenciahegy épült bennem a meccs kapcsán, annak lefolyásával összefüggésben. Olyanokra gondolok itt például, hogy bár aki látott már 10-nél több komoly focimeccset életében, az tudhatta Szalai melléfejelt helyzeténél, hogy itt majd előbb-utóbb alánk tolják a szopórollert, azért a végén már csak-csak abban hittem, hogy ez a meccs lesz a szabályt erősítő kivétel, és mégis betekerünk valahogy a célig. Aztán nem, maradt minden a "régiben". Vagy például, hogy amikor a 80-85. perc környékén már azon morfondírozok magamban, hogy lehet, rosszul ítéltem meg Faszrajzot, kezdem megkövetni, miszerint így vagy úgy, de mégiscsak hoz olyan meccseket, amit elődei közül a legtöbben nem igazán tettek, már kezdem azt hinni, az én lelkemben volt valami nemkívánatos góc, ami miatt ezt a felkészült, szakmailag megkérdőjelezhetetlen edzőfejedelmet eleve beskatulyáztam magamban, minden elismerésre méltó eredményét valahogy elvitatva tőle, akkor egy szemvillanás alatt rájövök, hogy azért ez mégiscsak egy igazi balfasz. Mondhatnám, hogy az az egyetlen momentum a 92. percben kijózanított, azonnali hatállyal. Mert a meccs azon kívüli 92 és fél perce persze ettől még pont ugyanolyan volt, mintha ez a törvényszerű dugó nem érkezett volna meg, tehát a megítélése sem feltétlenül kellene, hogy egycsapásra így megforduljon, csakhogy a valóság úgy érzem inkább ahhoz áll közel, amit a lefújás után éreztem, ami azelőtt volt, az csak az eredményjelző látványa keltette talmi bódulat elvakító hatásának számlájára volt írható. Mert arra továbbra sincs magyarázat, hogy lehet Mészáros alapember, aki szegénykém lehet, hogy gyors, de darabos és ostoba, hogy miért kell egy ilyen meccsen kockáztatni Mackóalsót, aki persze hatalmas figura, igazi bohóc, a semleges szitukban nagyon szórakoztatóan lépegeti át és engedi ki a labdákat, amik fénypontjai lehetnének egy uborkaszezonbeli gálameccsnek, csak épp kirúgása nem volt, ami emberhez ment volna, a hátratett labdákat egyszer nem játszotta meg, és az egyetlen kulcspillanatban megint nem értette meg magát a védőkkel, nem jött ki Zrínyi módjára úgy, ahogy ott és akkor kellett volna. (Volt még egy másik jelenet, amit a fent említett védőfejedelemmel karöltve hozott össze, és ami alkalmas volt magyar emberek százezreiben a másodperc törtrésze alatt megfagyasztani a szart...) Lehetne még sorolni azokat a döntéseket, amiket bár ő maga dagályos, semmitmondó körmondatokban biztosan meg tudna magyarázni, csakhogy ettől még sok százezren, millióan ugyanúgy nem értenénk a hátterüket, a motivációikat, leginkább azért, mert azokat nem is lehet.
Áááá, mindegy, tényleg, nem próbálom ezt tovább boncolni, mert az a helyzet, hogy bár a válogatott évtizedes eredményei tényleg tettek érte, hogy bizonyos fokú közömbösség azért maradjon bennem egy-egy váratlanabbnak tűnő trombita után, azért ez a tegnapi, még akkor is, ha ráadásul nem is volt teljesen váratlan (ahogy fent említettem, főleg a fejes után, amit mondanom sem kell, szerintem Böde mondjuk tízből tízszer befejel), még most is kurvára és egyelőre az enyhülés érzetének teljes hiányával marja a szívemet.

Az MLSZ-nek és a FIFÁ-nak, de mindenekelőtt a magyar rendőrségnek meg ezúton is a jó kurva anyját!

Stefi előbb hívott, hogy ezt most így kellett intéznie, sajnálja...

"A 2012–2013. évi Ness Hungary NB II. osztályú Férfi Felnőtt nagypályás labdarúgó bajnokságKeleti- és Nyugati csoport 18. fordulójában kiírt valamennyi bajnoki mérkőzést elhalasztja. A 18. forduló új időpontját az MLSZ Versenybizottsága fogja kitűzni.”

Érzek valamit!

Legutóbb azt írtam egy kommentben, hogy vasárnap este már nekem is lesz mondanivalóm. Nem tévedtem... Ugyanis el kell mondanom, hogy ilyen szarul én már régen éreztem magam meccsen, mert ami rossz összejöhet egy tavaszi nyitányon, az most össze is jött. Na jó, szerencsére ez nem teljesen igaz, hisz a brigádra természetesen megint nem lehetett semmi panasz, és valahol mégiscsak ez számomra az első számú motiváló erő minden alkalommal, mikor hétvégén a stadion (vagy libalegelő) irányába elindulok. De az, hogy hazai pályán vereséget szenvedjünk úgy, hogy gyakorlatilag esélyünk sem volt a győzelemre, és mindezt olyan metsző hidegben, hogy még azóta sem olvadtam ki rendesen, nos ez már nem kerülhet fel egy ideálisnak tekinthető forgatókönyv lapjaira. Jó, a pályán történtekről részletes szakmai elemzést megint nem tudnék adni, de annyi biztos, hogy az új igazolásunknak nem csak a gólja volt nagyon rendben, de a játékával sem okozott csalódást (ezt hallottam legalábbis a hátam mögötti értékelésben:)), tehát pozitívumot azért lehet találni, most mégis had osszam meg veletek személyes kálváriámat, mely aktust követően kisdobos becsület szavamra fogadom, ehhez hasonló előjelű, tartalmú kinyilatkozással nem fogok élni a szezon hátralevő részében.
Arról van szó, hogy bár teljes mértékben egyetértek Béla minden betűjével atekintetben, hogy sokkal jobb egy jól körülhatárolható és racionálisan megfontolásokon nyugvó célért küzdeni, mint kapálózni a gőzölgő posványban, azért én még mindig nem érzem a zsigereimben, hogy ez a tavasz ténylegesen ennek a küzdelemnek a jegyében telhet el. Ez lehet, hogy csak a belső, személyes apátiámnak az egyenes következménye, és simán el kéne mennem pszichológushoz kigyógyíttatni magam, de hajlok rá, hogy azt gondoljam, inkább a lelátókon eltöltött sok év tapasztalata és a magyar fodball állapotainak a felületesnél mélyebb ismerete érezteti velem, hogy a bennmaradásért "harcolni" idén pontosan annyira lesz kihívásokkal és valós izgalmakkal telített, mintha megcéloznám egy péntek estémre, hogy amúgy betyárosan berottyulok. Nem a helyezésünk miatt gondolom ezt, természetesen, hisz abból inkább a laza kihullás lenne nagyobb eséllyel jósolható, de azt hiszem mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy a pannon futballkultúrában egy adott osztályban való indulás-nem indulás kérdése a bankszámlák versenyében, és nem a tabellán dől el. Úgyhogy ha lennének is igazi, mélyről jövő skrupulusaim az újonnan szerveződő Nb3-as ligában való indulás ellen (másik bánatomra ezt sem nagyon érzem), azok akkor okozhatnának legközelebb izzadságban forgolódó éjszakákat nekem, amikor véget ér a szezon, és elkezdődnek az új idényben való indulási jogok pénzügyi bázisokon nyugvó elbírálásai.

Persze, jelen helyzetben ott is könnyen elvérezhetünk...

Szombaton iszok egy sört, Stefizetsz! :)

Kedvcsináló és felvezető tavaszra!

"Csapatunk 4-2-re diadalmaskodott a Cegléd ellen a bajnoki nyitány előtti utolsó mérkőzésen, mely a jövő héten rajtol. Játékoskeretünkben nem történtek nagy változások és így vágunk neki a bentmaradás kiharcolásának." BK

Így múlik el a világ dicsősége egy fél év alatt, így válnak nevetségessé politikusok hangzatos kijelentései, építőipari vállalkozó céljainak komolysága bizonyosodik be azok számára akik hittek neki és hittek egy újabb "aranykor" eljövetelének.
 Minden idők egyik legcsendesebb és legeseménytelenebb téli felkészülésén van túl a csapat, ha jól tudom jött kölcsönbe két játékos ennyi. Persze a "pénzeszsák" kiürülése után ez nem is meglepő, talán könnyebb így mindenkinek, nem kell kínos magyarázkodásba kezdeni a nyári kijelentések után ("feljutás a cél"), nem kell polgármesteri szintig megszervezett szurkolói ankétot tartani, a helyünkre kerültünk és bármennyire is fáj ezt bevallani de sajnos a fenti kijelentés sokkal jobban megfelel a mostani valóságnak mint a nyári, feljutásról szóló nyilatkozatok az akkori valóságnak (amelyek megfeleltek a még kitartó és a kijelentések mögött létező valóság mélységeit kevésbé átlátni tudó szurkolók hülyébe vételének és egyszerű átverésének).
A helyünkre kerültünk és szerintem nem szabad visszanéznünk, csak előre. Van egy helyzet amit meg kell oldani (bent kell maradni, nem lesz egyszerű). Ebből a helyzetből szerintem sok mindent ki lehet hozni, van motiváció a játékosok és a szurkolók számára is. Nyilván nem olyan mintha a bajnoki címért játszanánk de ha valaki szereti ezt a klubot akkor annak ez is megfelelő alap arra, hogy kimenjen a stadionban és a csapattal együtt elérje ezt a redukált célt. Ez még mindig jobb mint a langyos víz, bár lehet túlzottan pozitív vagyok.
Ki kell harcolni a bent maradást, meg kell mozdulni az embereknek, kurvára kimenni a stadionba végre azért, hogy ne megye 1. színvonalú legyen a nézőszám, aztán vagy sikerül vagy nem. Ha nem akkor jönnek a helyközi buszos túrák...mindig csak pozitívan!