Vissza a gyökerekhez

Mert az alapok, a gyökerek mindig is a csapat, a Club szeretete, a soron következő megmérettetés iránti lázban égő vágyakozás, a feszült izgalommal teli várakozás érzésegyüttese köré csoportosulnak, ez teljesen világos, történjék bármi az előző héten, lássunk akármilyen produkciót. Ezek árnyalataiban ugyan befolyásolhatják fent említett emóció-spektrumot, de át nem festhetik. És mivel most még semmi tragédiába illő nem is történt múlt héten azon kívül, hogy volt egy nyögvenyelős szezonkezdet egy számomra sem túl kirobbanó erejűnek megélt túrával (aminek oka persze könnyen lehet az is, hogy amikor egyedül érkezem, és nem veletek, akkor kimarad az egyébiránt alapvető fontosságú közös szellemi ráhangolódás), a 3 óra múlva bekövetkező indulást is körülbelül annyira áhítom, mint OV a kétharmadot. Külön öröm, hogy ragyogó tavaszi idő van és az, hogy megítélésem szerint a hír, amiről percekkel ezelőtt értesültem és ami a támadóegység megerősítéséről szólt a rutinos Weitner személyében, abszolút bizakodásra okot adó tartalmú. Vujovicsnak persze jobbulást, és Jani továbbra is az isten, de azért én kíváncsian várom, mikor lenne bővíthető az alábbi videó néhány Tatabánya-mezben előadott jelenettel (a 8:16-nál kezdődő képsorra különösen felhívnám a figyelmet).

(Aki nem tudná, annak elárulom, hogy a csatár a GYIRMÓT FC KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG nevű csapattól érkezett, a klubhonlap szerint legalábbis. De játszott már korábban a szintén dallamos nevű FELCSÚT FC SPORTSZOLGÁLTATÓ KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG-ban is...)


Hajrá, Bányász!