2012. május 6., vasárnap

A legrosszabb

Ez egy faramuci szituáció. Itt van a mai meccs, annak minden várakozásával és reménykedésével együtt, elviekben egy remek túra ígéretével, de aminek örülni lehet, az ennyi, és nem több. Komolyan mondom, ennyire ingerszegény környezetet egyik legkedvesebb érdeklődés-orientációmmal kapcsolatban talán még soha nem tapasztaltam. Ez ezer összetevőből olvad egybe egy tompa masszává, mely összetevőket a hamarosan megindításra kerülő túrán talán majd boncolgatunk is kicsit, de a fő alapanyagot én mindenképpen a nem létező célok környékén keresném. Ahogy már sokszor, sokan említettük, van olyan, hogy kiesés elől menekülni, van olyan, hogy dobogóért hajtani, meg olyan, hogy a bajnoki címre menni. De olyan, hogy 1-6., olyan nincs. A "vicc" pedig az (még akkor is, ha olyan harsányan azért nem röhögök rajta), hogy ez a nyilvánvalóan túlbiztosított célmegjelölés olyan határozott nyelvcsapásokkal fog hamarosan visszanyalni, hogy öröm lesz törölgetni magunkat utána. Ahogy Dani is nyilatkozta a héten, nem akarunk rosszat a csapatnak, de azért igencsak kíváncsi vagyok, mi lenne, ha a sors olykor kevéssé fura fintora úgy adná, hogy kicsúsznánk ebből a bizonyos első féltucatból... És nem azért akarom ezt, mert mindenképp váltást szeretnék, hanem mert azt  viszont igenis szeretném tudni, hogy valóban totál hülyének néznek-e mindenkit, vagy csak úgy látni. Hogy a következmények nélküliség, melynek eredményeként egy lazán eltapsolt 2 pont után minden úgy megy tovább, ahogy reggel a nap felkel, totális méreteket öltött-e? Akárhogy is, azért az mégiscsak gáz, ha az utóbbi hetek legszórakoztatóbb momentuma (az egyik autónak mindenképp) egy bizonyos casting volt, afféle manager-casting, mikor kaptunk egy kasznit, de pornó-casting lett, rossz lukon át... :))

Stefi, helló. :)

Hallgassunk zenét, abból még sosem volt baj...




1 megjegyzés:

  1. Na végre!2 hetet vártam,hogy olvashassam...

    Stefi

    VálaszTörlés