2013. szeptember 14., szombat

When Saturday comes

12 gól 4 meccsen az sok. 23 gól 6 meccsen meg kurva sok. Valamit tehát sürgősen kezdeni kellene ezzel a védelemmel, mert azt gondolom, előre jó lesz ez, az egyik bajnokesélyesnek idegenben kettőt rajzolni elfogadható produktum. De amit a saját kapunk előtt művelünk, azt Bandi körülbelül megfelelően jellemezte tán a negyedik siófoki gól után, mikor azt mondta "Nem igaz, hogy kétpercenként gólt kapunk". Pedig majdnem igaz sajnos...
Ellenben a dicsőségesnek kevéssé nevezhető Ligakupa-performanszunk ellenére továbbra is tartom, amit a Vasas elleni meccs 93. percének mámorában kiáltottam bele a Bányász-napi kora estébe, hogy van csapatunk. Illetve így, a hevület befolyásoltságától távolabbra helyezkedve talán úgy pontosítanám a dolgot, hogy lesz csapatunk. Mert az, ha kikaptok 3 góllal, de neked mégsem egyértelműen kellemetlen emlék egy meccsnap, és az 5 dugó ellenére is inkább az jut eszedbe, hogy jól játszottak a srácok, volt bennük potenciál, elképzelés, az mindenképp valamit jót jelent. Valami jónak a kezdetét, remélem.

Ma pedig ismét egy olyan találkozó jön, amit lehet majd élvezni, erős ellenfél, szurkolókkal, a csapatban ismerős arcokkal, teher a vállunkon 0, nem ezt kell hozni mindenáron, tehát csak nyerhetünk ezen a délutánon. Akkor is, ha nem lesz 3 pont.

De inkább legyen.

Nincs már sok hátra, pörögjetek hát fel Ocho Macho-ékkal.
   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése