Grazie mille!

Az elmúlt hétvégén az utóbbi évek legjobb túraélményével lettem gazdagabb, s ezt még akkor sem szégyellem leírni, ha ez nem egy Tatabánya-, hanem egy Hellas Verona-meccshez köthető. Fontos nekem a Klub, vonzódom, kötődöm hozzá, de mindemellett talán nem fogtok megkövezni, ha újfent kijelentem, számomra elsősorban a közösségi élmény az, ami hétről hétre Magyarország különböző lelátói vagy pálya menti korlátjai irányába vonz immáron tizenötödik éve. És ennek a bizonyos társasághoz tartozás érzéséből fakadó örömforrásnak bizony Ti, srácok vagytok az alapkövei. Ezen a túrán pedig veletek volt alkalmam hosszabb időt eltölteni, egy gyönyörű szép napfényes városban, úgyhogy a képlet eredménye tulajdonképpen eleve elrendeltetett. Köszönöm hát az élményt mindannyitoknak! Béla, Peti, köszönjük a szervezést, Dani és Béla, kösz az autót és hogy a munkás hét után vállaltátok a vezetést, Dani és Peti kösz, hogy segítettetek a "fősofőröknek" szusszanni egy keveset, Anita, kösz a finom sütiket és a fasza fotókat, Baggio, kösz hogy hoztad Anitát és nem reklamáltál nagyon, mikor az első szombati helyen elmulasztottunk neked sört kérni, Tomi, kösz a túraindító Budweisert és hogy ilyen faszán viseltél minket a kocsiban, hogy ilyen zökkenőmentesen eresztettél mélyebben is gyökereket köztünk, Robi, köszönjük, hogy toleráns voltál velünk szombat este és elviselted léhűtő kimaradozásunk elnyújtását, mikor te már aludni szerettél volna, szóval mindenkinek egy nagy-nagy like, tényleg. Akkor is perfekt kirándulás volt, ha a mi kocsinknak úgy féltávnál elég szar-érzése támadt... :)

Ha valakinek van kedve, ossza meg velünk, számára mi maradt emlékezetes igazán, legyen ez egy elektronikus lenyomata, naplója a hétvégének, hogy ha később visszaolvasunk, felidéződjenek az addigra halványuló képek.

Stefi, Misi, Viktor, Aurél, legközelebb jöttök ti is, hogy kiderüljön, nem csak lejjebb, de mindig van feljebb is!