Az utolsó

Mármint nem a szezonban, mert abban még lesz pár. De abban a (sajnos rövidke) sorban, ami az egy átlagos, amúgy semmirekellő harmadosztálybeli összecsapásnál egy szúnyogszarnyival többet érő párosításokat tartalmazza, idén mindenképp ez a végső darab. 

Csoportunk idén 16 éves, aminek nagy részét szerencsére vagy az első, vagy a másodosztályban töltöttük el, a Dorog meg ezen idő alatt pont nem nagyon tartózkodott épp ugyanakkor ugyanott, így a két klub közös múltjának a mi történelmünkkel meglehetősen szűkös a közös metszete, személy szerint egyedül az őszi, bojkottálós, napsütéses, szalag-kordonos erőlködést tudom emlékeimből citálni. Ettől viszont még tény, hogy mégiscsak a megye két legmagasabban jegyzett csapatáról beszélünk (ez egyben persze Komárom-Esztergom megye szegénységi bizonyítványa is), olyan klubokról, melyek sok nagy egyéniséget adtak már a magyar futballnak, de a világ labdarúgásának közvetlen elitjébe is többet. Emellett hasonló identitás, mindkettő a fosszilis tüzelőanyag felszínre juttatásáért olykor az életüket áldozó munkásemberek közösségének szellemiségéből nyeri mentális táplálékát.

Amit sajnálok, az csak a helyszín. Nagyszerű hír, hogy lesz "büfészolgáltatás" (remélem, hangosítás is), de meg kell mondjam őszintén, engem az előző ottani rendezvény színvonala egészen lehorgasztott. És most nem a játékra gondolok persze, bár az sem volt túl impozáns. Ám most eltekintve attól, hogy eleve nem értem, miért ott kell játszani és miért nem a saját műfüvesünkön, nem vagyok képes értelmem egyetlen működő algoritmusával sem feldolgozni, hogy miért nem lehetett gondoskodni normális (és normális helyre tett!) klotyóról, büféről, hangosbeszélőről, legalább egy kibaszott korlátfestésről, olyan dolgokról, amitől legalább egy megye egyes meccsen érezhettük volna magunkat. Mert idő éppen volt rá, készülünk már egy ideje erre az albérletre. Ami pedig a meccs végi kiürítést érinti, arról inkább nem írok egy sort sem, aki látta, nevethetett vagy sírhatott vérmérsékletétől függően. Egyetlen pozitívumként annyit lehet említeni, hogy ugyanazzal a nézőszámmal, amivel otthon hasítunk, itt gyakorlatilag telt házat teremtettünk :)

De elég a károgásból, mert nyerő szériában vagyunk, van értelmes célunk (én a dobogót annak tartom), amit el lehet érni, de nincs még zsebben, úgyhogy inkább próbáljuk kiélvezni a hátralevő hétvégéket, mert aztán egy ideig megint csak epekedhetünk ez után a borzalom után… :) 

És most már végre tényleg tessék félretenni olyan kifogásokat, hogy költözés, meg főzőverseny, meg szülinap meg babámfasza, ez az a meccs, amikor nincs kifogás. (Vonatkozik ez azokra, akik az országhatáron belül élnek :)

Vagy ahogy Béla nálam sokkal jobban megfogalmazta:

„Holnap játszik a csapatod a Doroggal. 24 fok lesz. Tele lesz a stadion. Ott lesznek a haverjaid. Mi mást akarnál csinálni? Mindenki a stadionba és hozz még egy embert!”