2016. március 26., szombat

Közöny, te kurva!

Tegnap kicsit belekóstoltam az internet, pontosabban a YouTube univerzuma egyik legnézettebb zenész-komikusának munkásságába, és mivel szórakoztatónak találtam a fazont, eldöntöttem, hogy valamilyen formában a figyelmetekbe ajánlom, hátha más is van, akinek Jon Lajoie neve hallatán még semmi nem jut eszébe. És minekutána mindezzel párhuzamosan szerettem volna ma a meccs elé egy rövidke felvezetőt is brígölni, elkezdtem keresni a kapcsolódási pontokat a fejemben kavargó, lejegyezni tervezett gondolatfoszlányaim és az ipse által képviselt mondanivaló illetve szellemiség között, ami nem is volt túl nehéz:
Ugyanis az ürgét pont annyira lehet és kell komolyan venni, mint amennyire a jelenleg a házunk táján zajló, lassan bohózatba hajló eseményeket.
De mielőtt tovább fűzögetném a szavak fonalát, álljunk meg néhány szóra és akkordra:


Az, hogy ezt az analógiát felfedezni vélem, természetesen semmilyen pálfordulás bekövetkeztére nem világít rá. Továbbra is reménykedem abban, hogy mégsem úgy alakulnak majd a dolgok, ahogy jelen állás és a józan ész, meg persze a már sokmindent előhívni képes, a múlt keserű tapasztalataiból táplálkozó emlékezetünk alkotta algoritmus diktálná, és maradunk a nemzeti bajnokságban jövőre is, valamint továbbra is hálás leszek a talján galerinek, ha netán a valószínűsíthetőbb szcenárió valósul meg, és vadliba-üzemmódba kapcsolnak. Továbbá még mindig a városvezetést tartom a fő bűnösnek a kialakult, a Klub hagyományaihoz, múltjához semmikképp sem méltó helyzetért. Ezek nem változtak meg.
Mindemellett valahogy mégis egyre több az olyan faktor, ami felveti annak gyanúját, hogy inkább egy óriási prank avagy hoax első soros nézői vagyunk. Bár sajnos ebből az első sorból elég sok minden nem látszik jól, pláne nem a kulisszák mögött zajló, vagy nem zajló események, de amíg az, ami innen is látható, kielégíti azokat az igényeimet, amit a hétvégi baráti összejövetelek háttéreseményével kapcsolatban reálisan meg tudok fogalmazni, addig nem vagyok hajlandó hangosan ágálni. A pénzügyi és egyéb csatákat majd megvívják, akikre tartozik.
Egy valamit viszont nem tudok eléggé sajnálni: hogy visszatért régi jó ismerősöm, a közömbösség csírája is. A középmezőnybeli lét jó öreg, szakállas réme. Feljutás nem lesz, a kiesés sem a pályán fog eldőlni, mire lehet hát ilyenkor rápörögni? Tavaly ősszel egy kellemes időszakban a szép játék, a sok gólos győzelmek reményét tudtam volna válaszként megjelölni erre a kérdésre, de tavaszra számomra kihűlt ezen remény parazsa, nem látom már azt a mindent elsöprő fölényt és tüzet, ami ehhez kellene. Persze nagy esély van rá, hogy ez épp a már hivatkozott anomáliákkal hozható összefüggésbe, de a végeredményt tekintve ennek nincs jelentősége.

Azért egy sima győzelemben a "Dabas" ellen még mindig reménykedem. Meg a sör erejében :)

HAJRÁ, BÁNYÁSZ!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése