Rántotthús

Tulajdonképpen nekem a maihoz hasonló túrákról csak jó emlékeim vannak. Már persze ha leszámítjuk a meccsek eredményét és lefolyását, amely körülmények viszont értelemszerűen elég nagymértékben járulnak hozzá az adott esemény minőságének megítéléshez. Mert emlékszem például a tavalyi kínszenvedős gól-nélküli összejövetelre, ami kb. annyira volt élvezhető, mint egy rosszul elvégzett béltükrözés. De ettől függetlenül tény, hogy pár óra múlva az ország egyik leghangulatosabb, legódonabb, legrusztikusabb stadionjában van jelenésünk, jó időben, ott, ahol a helyi büfé és az ott kínált rántotthúsos szendvics legendásabb, mint Alekosz és Pákó együttvéve, szóval semmi nem állhat útjába a felhőtlen meccsélménynek, pláne, h én biztosan tudom, most nyerünk is, csak amúgy bónuszként.

Hamarosan randi, vigyázzatok  magatokra!

A klip csak a cégnek, nem a csapatnak szól, akiknek minden jót, túlélést kívánok!

Minden héten túra

Szeretek utazni. Épp ezért annál boldogabb vagyok, minél hosszabb túrára indulhatok. Nekem Baja, Barcs (amíg volt), Veszprém, Paks és társai számítanak a legjobb szórakozásnak, és nem csak azért, mert útba esik Zámoly (azért nem elhanyagolható szempont...). Ezek a túrák persze nem önmagában a hosszuk miatt jelentenek olyan sokat nekem, hanem azért is, mert ezt a hosszúságot van lehetőségem valódi túraként megélni, vagyis veletek együtt megközelíteni a "műsor" színhelyét. Azaz, nem úgy, mint most... Mert bizonyos szemszögből ezek a Pest-közeli események számomra nagyban hasonlítanak akármelyik hazai összejövetelhez, nagyjából ugyanis a tatabányai meccsekhez hasonló távolságot kell utaznom ahhoz, hogy aktív részese lehessek. Persze tudom, hogy az "Always Away'" grupponak közel sem egyedül vagyok tagja, sőt, talán a minden meccsre "idegenbe" utazó tagok összlétszámhoz viszonyított arányát tekintve országos bajnokok is lehetünk, dehát mit tegyek, mindenkinek a maga "ügye" a legsúlyosabb... Ezt persze még véletlenül sem panaszkodásképpen mesélem, hisz ahogy mondom, igazán élvezem az éppen valamerre tartás, az utazás filozofikus szemszögből is jelentőségteljes állapotát, csakhogy az utóbbi hetek valahogy éppen úgy alakultak, hogy minden szombatra jutott egy-egy olyan kaland, élmény, eset, amit nem annyira kívántam volna magaménak tudni, s amely szorosan összefügg azzal, hogy még véletlenül sem egyetlen városrészt kell átszelnem, ha Farkas-gólokat akarok látni.
Elmesélem röviden.
Először is két héttel ezelőtt úgy adódott, hogy Csepelről hazafelé tartva a nullásról lefelé jövet egy tudatalatti sugallat arra vezérelt, hogy kipróbáljam, milyen érzés egy autópályán kilométerenként 7500 forintért haladni. Nos, tegnapelőtt, mikor megkaptam a visszaigazolást arról, hogy eme semmiképp sem a tudat irányítható szintjén vezérelt akcióm sikerrel járt, megtudtam, hogy nem jó érzés. Megvolt, köszönöm, de nem akarom újra átélni. Drága túra volt, ennyiért elmehettem volna kicsivel Szigetszentmiklóson túlra is.
Majd az azt követő héten, azaz a múlt heti, egyébiránt foci-szempontból boldog 45 percet hozó (az első félidőre boruljon jótékony feledés homálya) matiné után megint megtapasztaltam valamit, amit azelőtt nem: a gépkocsi rekordfogyasztását, aminek visszaigazolását sajnos a kilométeróra kérlelhetetlenül a "0" jelzés felé való elindulása, majd egyenletes ütemű továbbhaladása jelentette. Bizony, megálltunk. Aurélnak és az élete első Tatabánya-meccsélményét megtapasztaló kisöcsinek köszönhetően az 1.2 tonnányi vasat letereltük az útról, majd a 2 kilométerre lévő cél (Oroszlány) helyszínén tartózkodó "sárga angyalt" (kösz, apu!) segítségül hívva megoldottuk a helyzet kínálta, komikummal bőven átitatott feladatot.
Nos, mint látható, bármennyire lételemem a haladás, a valamerre való tartás, azért ezzel bizony együtt járnak olyan elemek, amelyeket olykor boldogan ignorálnék.
Remélem, ma sikerül, és marad a Budaörsön egyébként számomra azért be-bejelentkező meccsélmény. Vasas-drukkerek és fájó, szenvedő döntetlenek nélkül.

Hamarosan találkozunk.

Vissza a gyökerekhez

Mert az alapok, a gyökerek mindig is a csapat, a Club szeretete, a soron következő megmérettetés iránti lázban égő vágyakozás, a feszült izgalommal teli várakozás érzésegyüttese köré csoportosulnak, ez teljesen világos, történjék bármi az előző héten, lássunk akármilyen produkciót. Ezek árnyalataiban ugyan befolyásolhatják fent említett emóció-spektrumot, de át nem festhetik. És mivel most még semmi tragédiába illő nem is történt múlt héten azon kívül, hogy volt egy nyögvenyelős szezonkezdet egy számomra sem túl kirobbanó erejűnek megélt túrával (aminek oka persze könnyen lehet az is, hogy amikor egyedül érkezem, és nem veletek, akkor kimarad az egyébiránt alapvető fontosságú közös szellemi ráhangolódás), a 3 óra múlva bekövetkező indulást is körülbelül annyira áhítom, mint OV a kétharmadot. Külön öröm, hogy ragyogó tavaszi idő van és az, hogy megítélésem szerint a hír, amiről percekkel ezelőtt értesültem és ami a támadóegység megerősítéséről szólt a rutinos Weitner személyében, abszolút bizakodásra okot adó tartalmú. Vujovicsnak persze jobbulást, és Jani továbbra is az isten, de azért én kíváncsian várom, mikor lenne bővíthető az alábbi videó néhány Tatabánya-mezben előadott jelenettel (a 8:16-nál kezdődő képsorra különösen felhívnám a figyelmet).

(Aki nem tudná, annak elárulom, hogy a csatár a GYIRMÓT FC KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG nevű csapattól érkezett, a klubhonlap szerint legalábbis. De játszott már korábban a szintén dallamos nevű FELCSÚT FC SPORTSZOLGÁLTATÓ KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG-ban is...)


Hajrá, Bányász!

Poszt Petinek, Bélának meg a lapítóknak

Hát akkor a PC jegyében tessék, tőlem, nektek, bár a pornóvideókat jobban szerettem berakni.

Nem tetszik...

...sok minden. Nekem sajnos sok minden nem tetszik. Mindig mindent és mindenkit meg akarok változtatni, a magam képére formálni. Sokszor érzem azt, hogy a világ akkor lenne jó, ha minden és mindenki úgy működne, úgy viselkedne, ahogy én szeretném. Na most ez nyilván sok minden más mellett azért is baromság, mert ebben az esetben kevésbé lehetnék egyedi, különleges. A világban tehát jó az, hogy eltér egymástól minden tetszőlegesen kiválasztott két dolog. Ettől függetlenül én nem tudok kibújni a bőrömből, és kritikus maradok, alighanem addig, amíg élek. A bennem megfogalmazódó judikációk egy részét előbb-utóbb ki is mondom, hogy sajnos vagy nem sajnos, azt helyzete válogatja. De persze akadnak szituációk, amikor sikeresen magamba fojtom ezeket, ami már csak azért is jó, mert ha nem így lenne, akkor másból sem állna kifelé történő kommunikációm, mint panaszkodásból, kritikák osztásából. Ezt tehát általában próbálom legyőzni, most azonban nem megy, de tudjátok mit, most éppen nem is akarom, hogy menjen. Most néhányat kiengedek, még akkor is, ha a nekem nem tetsző dolgok között totális logikai bukfencet vetve az első helyek egyikén éppen az áll, ha valamiről túl hamar alkotunk véleményt, vallom ugyanis, ha már kritizálunk, legyen minél megalapozottabb a véleményünk. Viszont így legalább lesz módja az életnek, a sorsnak, az időnek, de mindenekelőtt az FC Tatabányának utólag mindent az orrom alá dörgölni, nekem pedig lesz módom nemes és bölcs erényeimet felvillantva megkövetni mindent és mindenkit.

De most akkor se tetszik

- hogy módszeresen ölnek ki minden tatabányai gyökeret, olyan erőt a keretből, ami bármiféle szellemiséget, kohéziót plántálhatna a közösségbe (Farek? Mena? Bubu? Aha, tudom, hogy nem voltak jók, csak éppen egy CSAPAT esetében nem KIZÁRÓLAG ez kell, hogy számítson).
-  kukásmezben játszunk, mikor van nekünk ha nem is szép, de legalább a Club színeit viselő kék és fehér mezünk is.
- a kommunikációra továbbra is nagy (sőt, egyre nagyobb sugarat leíró) ívben tojnak az illetékesek. Eddig ugye az volt a "jelszó", hogy aszongya: "Nézzétek meg a fészbukóóón, böff", de az utóbbi időben ott is már csak annyi van, hogy "részletek a honlapon". Na ja, csókolom, a honlapon, akármelyik megyei sörklubnak komolyabb a honlapja, 2012 van, tisztelettel. (Az ankétról ugye csak én nem tudtam semmit előtte? Ugye? Ja, mégsem?)
- a játék. De bár ez lenne az egyetlen baj...
+1: DOMBAI??

Indul a szezon...

Brigádépítés és egyéb programok szempontjából meglehetősen eseménytelen (melyet teljes mértékben magamra vállalok) tél után indul a szezon szombaton, remélem nem felejtettétek el a számomat és a kedveteket! SZTK, fantasztikus...

Vidám vasárnap

Nem tudom, ezt az összeállítást hányan látták közületek, de úgy érzem, mindenkinek kötelező darab, szerintem én futballpályán előadott jeleneten még nem röhögtem ekkorát, mint Altintop meg a chilei srác performanszán. Nyilván ahogy az erőszakos, durva jeleneteknek, úgy ezeknek sincs helye a pályán, ettől függetlenül pár mókás percet tudnak szerezni, nézzétek meg!

http://www.fourfourtwo.hu/hirek/vilag-tobbi-resze/egy-fiatal-chilei-az-ev-legnagyobb-szinesze