2013. szeptember 7., szombat

Na de majd ma...

Tegnap volt egy apró megszólalásom az fb-n, mely szerint a második "DP" elnevezésű hadműveletnek kellett volna következnie. Az első a svédek és a budaörsiek közreműködésével 2 évvel ezelőtt hibátlanul sikerült, ezen emlékek által befolyásolva pedig úgy tűnik, képes voltam teljességgel hiú ábrándok táplálására. Nem minta akár péntek reggelig is ne jártam volna arealitások talaján, de valahogy reggelre átvette a szerepet a hazafias hevülettől vezérelt elfogultság.
Le van szarva, ez a a realitás, nincs ezzel gond, persze a lélektelen játékkal igen, dehát olyan a válogatott, amilyen az ország s az abban élő emberek. Tisztelet a kivételnek persze, mint mindig, de ettől még a konklúziók nem változnak.
Viszont itt van a mai nap.
Tán az utolsó nyárias hétvége, a Balatont utoljára látva úgy, hogy nem csak elutazunk mellette, hanem kifejezetten célpont is, a pályán a csapat, ami a legutóbbi alkalommal, mikor láttuk, felejthetetlen eufóriát okozott (gondolom szerdán nem csak én nem láttam őket...), tehát szokásos optimizmusomat is elővéve ki kell jelentenem: itt ma nagy nap lesz kérem szépen, akkor is, ha az ellenfél papíron is meg a valóságban is erősebb nálunk és velünk ellentétben a feljutásért harcol, de ma itt csak egy Bányász csapat győzhet.

A kék.

3 megjegyzés:

  1. Tisztelet a Bukarestből érkezőknek!

    VálaszTörlés
  2. Dzsudzsák Balázs: a kurva anyád.

    VálaszTörlés
  3. Na most hirtelen én lettem a német-török meccset néző Mesut Özil.

    Zsuzsi szopjon le egy lovat. De előbb Egervárit.

    A tegnapi meccs több kárt okozott a focinknak, mint Irapuato.

    VálaszTörlés